Filmrecorder. A szexuális zaklatók saját sorozataikat is beszennyezték – #metoo vs tévé

2019.01.04. 11:00, Gaines

metoo_borito.jpg

A #metoo kampány nemcsak a filmvilágban söpört végig, hanem a tévében is, több népszerű és elismert sorozatkészítőt, színészt, rendezőt, a 2000-es és 2010-es évek fordulójának fontos sorozatait jegyző személyeket is szexuális zaklatással vádoltak. Az első nagy leleplező cikkek után lassan egy évvel mennyit változott a terep? Mit jelent Louis C.K. vagy Matthew Weiner visszatérése? És mihez kezdjünk a régi klasszikusaikkal? A Recorder 68. számában megjelent cikk bővített változata a Filmrecorder rovatból.

„Ha megvádolsz valakit valamivel, nem számít, elkövették-e vagy sem, attól fogva mindenki más szemmel fog nézni az illetőre. Nincs súlyosabb bűn a hamis tanúzásnál.” A mondatok az Amazon The Romanoffs című új antológiasorozatának ötödik epizódjában hangzanak el egy családapa szájából, a gyerekeihez intézett intelemként. Az önálló történetet elbeszélő részben a gyerekek körberajongott zongoratanárát, Davidet az a vád éri egy, a rendőrséghez érkezett feljelentés alapján, hogy „nem helyénvaló módon” viselkedett az egyik diákjával. A hetven perces epizód azzal a tanulsággal enged el minket, hogy sosem lehet tudni, mi történik zárt ajtók mögött, de erősen sugallja, hogy David vétkei közt nem szerepel a szexuális zaklatás, így az ártatlanul megvádolt férfiak – azon belül is, művészek – védőbeszédeként funkcionál.

metoo_2.jpgKépkocka a The Romanoffs című sorozatból

A Bright and High Circle című epizód egy összecsapott, rosszul megírt és gyengén eljátszott, didaktikus és zavaros tanmese, amely a #metoo-mozgalom idején különösen szerencsétlenül csapódik le. Annál is inkább, mert társírója és rendezője – egyben a sorozat showrunnere – az a Matthew Weiner, akit tavaly novemberben szexuális zaklatással vádolt meg Kater Gordon. Weiner a Mad Men – Reklámőrültek című sorozatában dolgozott együtt Gordonnal, aki előbb íróasszisztense volt, majd a második évad végén forgatókönyvíróvá lépett elő: a közösen írt fináléért Emmy-díjat kaptak. Gordon állítása szerint Weiner a finálé írása alatt közölte vele: a nő tartozik neki a munkalehetőségért, ezért látni akarja őt meztelenül. A vádat megerősítette az íróstábban dolgozó Marti Noxon, „érzelmi terroristának” nevezve Weinert, aki egy évvel az eset után magyarázat nélkül kirúgta Gordont, ő pedig ennek hatására elhagyta a szakmáját.

Weiner először tagadta a vádakat, majd később fejfájdítóan körkörös nyelvezettel mismásolt a Vanity Fairnek adott interjújában: „Nem akarok azzal takarózni, hogy nem elképzelhetetlen, hogy ezt mondtam volna, de tényleg nem emlékszem ilyesmire.” Nem tudni, hogy a szóban forgó Romanoffs-epizód az eset kipattanása előtt vagy után íródott-e, de a sorok mögül elég egyértelműen egy sértett művész képe rajzolódik ki, aki az ártatlanul vádolt zongoratanárral azonosul, vagy legalábbis óvatosságra inti a szexuális ragadozók ellen felszólalókat.

Egy műnek persze nem kötelessége morálisan helyesnek lenni, ezért az sem elképzelhetetlen, hogy ebből a premisszából kényes kérdések mélyére ásó, megvilágító erejű sztori szülessen. A reakciós, botfülű témakifejtés pont hogy azért sajnálatos, mert a Mad Men hét évad alatt a hatvanas évek prizmáján és összetett, átgondolt, többrétegű konfliktusokon keresztül vizsgálta a nemi szerepeket, azon belül a munkakapcsolatok visszásságait is. Don Draper számtalanszor visszaélt hatalmi helyzetével protezsáltja, Peggy Olson felett, és bár kapcsolatukba nem nehéz belelátni a Weiner-Gordon dinamikát, korántsem szűkíthető le csak az lelki-érzelmi terrorra. A sorozat legmagabiztosabb női szereplőjét, Joant saját főnökei – barátai – bocsátják áruba egy jövedelmező üzlet megkötése érdekében, Joan pedig a megaláztatásból tőkét kovácsol. A Romanoffs-rész gyenge színvonala még a személyes érintettség nélkül is csalódást keltene.

metoo_1.jpg
Kater Gordon és Matthew Weiner a 2009-es Emmy-díjátadón


Weiner 70 millió dolláros költségvetésű presztízssorozatban védheti az igazát, ráerősítve azokra a véleményekre, amelyek szerint a #metoo „túl messzire ment”. Hollywood rajong a vezeklés és megbocsátás narratívájáért, főként, ha népszerű és tehetséges férfi művészeket fogadhatnak vissza az akolba. És miközben – csak tévés példáknál maradva – Bill Cosbyt több mint hatvan nő egybehangzó vádjai alapján is három évbe telt nemi erőszakért börtönre ítélni; miközben a szexuális zaklatással vádolt tévés műsorvezető, Charlie Rose öt hónappal kirúgása után a visszatérést tervezte – egy #metoo-ügyekbe keveredett férfiakkal készítendő interjús műsorral –; és miközben a hat nő által szexuális visszaélésekkel vádolt CBS-elnököt, Les Moonvest csak azután menesztették százmillió dolláros végkielégítés nélkül, hogy még hatan felsorakoztak ellene, vannak, akik nem értik, miért kell ennyit bűnhődniük e férfiaknak.

ITT FOGLALTUK ÖSSZE A METOO ELSŐ FÉL ÉVÉT HOLLYWOODBAN


Lásd, Louis C.K. esetét. A standup-szupersztárt és elismert sorozatkészítőt karrierje csúcsán érték utol az évek óta rebesgetett vádak: a New York Times tényfeltáró riportjában öt nő – humoristák, sorozatírók – nyilatkozott a komikus szexuális visszaéléseiről, beleértve, hogy arra kényszerítette őket, hogy végignézzék – vagy telefonon végighallgassák –, ahogy maszturbál. C.K. egy nappal a cikk megjelenése után elismerte a vádakat, és a nyilatkozatban szerepelnek ugyan furcsa passzusok – többször emlegeti, mennyien csodálják őt –, azzal zárta sorait, hogy most a háttérbe vonul, és hosszú ideig fog reflektálni, odafigyelni másokra.

metoo_3.jpgKépkocka a Louie című sorozatból


Ez a hosszú idő még egy évet sem ölelt fel: gyakorlatilag hét hónap fizetés nélküli szabadság után visszatért törzshelyére, a manhattani Comedy Cellar klubba, ahol meglepetésvendégként lenyomott egy rövid standupot, új alapanyaggal. A megjelenése nagy felzúdulást váltott ki, de több kollégája támogatásáról biztosította, és azóta többször is fellépett a klubban. Önmagában aggályos, hogy ezzel visszakerült abba a közegbe, amelyben elkövette a zaklatásokat, mintha egy drogfüggő kezébe nyomnánk a gyógyszeres szekrény kulcsát. De C.K. még arra sem használta fel kiváltságos pozícióját, hogy a színpadon teregesse ki a szennyesét, magyarul, reflektáljon a történtekre. Míg korábban erre alapozta a karrierjét, most mindössze a nézők szimpátiájára apellálva áldozatként tünteti fel magát. („A poklot is túl lehet élni… onnan jövök.” És: „Van az a mondás, hogy bajban ismerszik meg a jó barát. Mint kiderült, a feketék azok, akik kiállnak érted.”) A vezeklés eszerint annyi, mint kibekkelni, amíg visszafogadnak. (A cikk eredeti megjelenése óta, december 31-én kiszivárgott C.K. új standup-előadásának hangfelvétele, és az azon elhangzott olcsó és ízléstelen, többek között az értelmi sérülteket és a parklandi tömegmészárlás tinédzser túlélőit gúnyoló szegmensek végképp nem a szembenézést tükrözik.)

Hasonló, az őt ért igazságtalanság feletti értetlenkedés tükröződik Jeffrey Tambor példájából is, amely egyben a kollégák – és esetenként főnökök – teremtette ökoszisztémára is rávilágít, ami megágyazhat a zaklatásoknak. Mint ismeretes, Az ítélet: család és a Transparent sztárját volt személyi asszisztense, Van Barnes, és Transparent-beli színésztársa, Trace Lysette – mindketten transznemű nők – vádolták meg szexuális, testi és verbális zaklatással. Tambor tagadott, a Transparentből repült, Az ítélet: család leforgott ötödik évadában benne maradt.

metoo_5.jpgTrace Lysette és Jeffrey Tambor a Transparent című sorozatban


Tambornál az az érdekes, ami ezután történt. Az ítélet: család új évadának promókörútján zajlott le az a New York Times-os kerekasztal-interjú, melyben a sorozatbeli feleségét játszó Jessica Walter sírva, elcsukló hangon idézte fel, hogy a színész minősíthetetlenül bánt vele a forgatáson, verbálisan alázta. Szavait nem támadásnak szánta – mint mondta, a színész már bocsánatot kért tőle, és ő el is fogadta –, férfi kollégáik a helyszínen mégis automatikusan Tambor védelmére keltek, elbagatellizálva Walter tapasztalatait. A Transparent alkotója, Jill Soloway pedig az idén ősszel megjelent önéletrajzi könyvében emlékszik vissza egy Trace Lysette-tel folytatott beszélgetésre, amelyben megpróbálta lebeszélni a vádak nyilvánosságra hozataláról. „Láttam magam előtt, ahogy kisiklik a sorozat, amiért annyit dolgoztam” – írja, majd Lysette-et vonja felelősségre azért, hogy bemocskolja Tambor karakterének szimbolikus szépségét. „Sztoikus hidegvért erőltettem magamra, mint Michael A keresztapában. Nem azt mondtam neki, hogy ’azok után, amit érted tettem, Fredo?!’ Csak azt: ’Minden jót kívánok.’”

Soloway példája mutatja, hogy a zaklatásokról vallott nézetek könnyen háttérbe szorulhatnak, ha egy közeli ismerőst érnek vádak, ami emberileg érthető ugyan, ám egy főnök részéről rossz üzenetet közvetít. (Hasonló eset volt, amikor Lena Dunham megvédte a Csajok című sorozata nemi erőszakkal vádolt íróját, miszerint a tévesen gyanúba kevert emberek 3%-ába tartozik, miután hónapokkal korábban azt tweetelte, a nők nem szoktak hazudni a nemi erőszakról.)

Sorozataikat ugyanis nem az áldozatok szennyezték be, hanem az elkövetők. A Louie és a Transparent paradigmaváltó sorozatok voltak, amelyek forradalmasították a televíziózást, pozitív, progresszív kulturális változásokat gerjesztettek a közbeszédben. Részükben vagy egészükben remekművek, amelyek radikális empatikusságukkal nyerték meg a nézőt.

metoo_4.jpgLouis CK és Pamela Adlon a Louie című sorozatban


Különösen fájó tehát, hogy az Emmy-díjas Jeffrey Tambor, aki a nyilvánosság előtt a transzneműek ügyének arcává és szószólójává vált, a színfalak mögött transzneműek életét tette még nehezebbé: bármilyen csodálatos is a sorozat, Tambor arcát látva már mindig be fognak villanni az elhangzott vádak, az, ahogy nekidörgölőzött Lysette-nek. Fájó, hogy a Louie egy csúsztatáson alapul: C.K. elhitette, hogy felvilágosult, önironikus nézőpontból tapint rá a férfiak alantas ösztöneire, a nemek közti egyenlőtlenségekre, vagyis az, amit őszinte feltárulkozásnak véltünk, valójában őszintétlen. Lehet vitatkozni rajta, hogy a sorozatok csorbulnak-e mindezek miatt, de kétségtelen, hogy átértékelődnek: már máshogy fogunk tekinteni arra a jelenetre, amelyben Louie sarokba szorítja Pamela Adlon karakterét. A Vulture újságíróját, Matt Zoller Seitzot idézve: „Senki se tiltja az ilyen alkotások megnézését. Továbbra is beszélhetünk róluk, tanulmányozhatjuk őket. De az érzelmi kötelék megszakadt.”

Kérdés, mi következik ezután. A Transparent jövőre egy musicallel fog lezárulni – Tambor nélkül. Az ítélet család ötödik évada nulla visszhanggal tűnt el a süllyesztőben. Louis C.K. bármikor közzétehet a honlapján egy új projektet. Lesz, aki visszatér. Nem a mi feladatunk megbocsátani, az viszont a társadalom felelőssége is, hogy fenntartja-e a rendszert, amely előbbre valónak gondolja a bűnös vezekléstörténetét az áldozat elvesztett lehetőségeinél. Ha Weiner régi vagy új sorozatát nézzük, nem szabad megfeledkeznünk Gordon történetéről sem.

szerző: Huszár András

https://recorder.blog.hu/2019/01/04/filmrecorder_a_szexualis_zaklatok_sajat_sorozataikat_is_beszennyeztek_metoo_vs_teve
Filmrecorder. A szexuális zaklatók saját sorozataikat is beszennyezték – #metoo vs tévé

A bejegyzés trackback címe:

https://recorder.blog.hu/api/trackback/id/tr214528292

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.