1918 popzenéje: Akácos úton Kaliforniába avagy a Monarchia utolsó slágerei

2018.12.30. 11:30, trecorder

rec068_650.jpg
Ma már nehéz elhinni, de 100 évvel ezelőtt a hazai társadalom nagy része teljes zenei elszigeteltségben élt és a magyarnótán kívül jóformán nem ismert mást. 1918-ban Magyarország lakóinak többsége még nem az alig tíz éve kapható – és szinte elérhetetlenül drága – gramofonon hallgatott zenét, hanem inkább élőben: a különféle zenei kultúrák közötti közvetítő szerepet főleg a cigányzenészek töltötték be. De vajon miféle zenéhez juthatott hozzá, milyen dalokat érzett magáénak a Nagy Háború utolsó évében az, aki mégis megengedhette magának a lemezhallgatás luxusát vagy eljuthatott a zenés darabokat játszó pesti színházakba? Popzene anno: a hazavágyódás és az elvágyódás dalai a Recorder magazin 68. lapszámából.

Még ma is, különösen éjfél után, a vidéki esküvők elengedhetetlen repertoárdarabja az Akácos út, amelyet elsőre nem is gondolnánk százévesnek. Pedig éppen annyi. Tényleg jól tartja magát, többszázezres hallgatottságával a YouTube-on is kedvelt tracknek számít, ráadásul még Hofi Gézát is megihlette egykor, nem is véletlenül. A magyar néplélek sajátos életérzését kifejező egyfajta himnusz lett belőle, pedig ezt a szerepet betölthette volna helyette más is, jobb is, izgalmasabb is. A lehangoló nóta jól adja vissza az időszak általános, a háború kilátástalanságából és a frontokon rekedt tömegek hazavágyódásából táplálkozó életérzését; szentimentális szövege nyilván sok bakát talált szíven a lövészárkokban és álmodozó leánykát a hátországban.

Ugyanilyen volt a Messzi olasz ég alatt című lírai dal is, Szirmai Albert szerzeménye, stílusában azonban ez már közelebb áll a sanzonhoz, mint a nótához. Három versszakos könnyfakasztó története Nápolyba vetődött magyar hadifoglyokról szól, akik közül egy zászlósban feltámadnak itáliai nászútjának édes emlékei. Kétségtelen, hogy zenével együtt még ma is hatásos.


nimrod_bozsi_3.jpgEgy másik örökzöld szólósláger is született 1918 tavaszán, a Bözsi, ne sírjon, amelynek zenéjét és szövegét is Zerkovitz Béla írta, és amely szintén túlélte a maga korát. (A Hungaroton még a hatvanas években is elővette, amikor Ajtay Andornak kerestek egy nagylemezre való anyagot – ma talán ez a nagyzenekari felvétel a legismertebb.) A sanzon száz éve valóságos őrületet robbantott ki, egyszerre mindenki ezt akarta hallgatni, sőt lemezen is megszerezni, ami azonban nem volt olyan könnyű. A hanglemezipar a háború közepén csaknem becsődölt, mivel a lemezek alapanyagául szolgáló szén és a csak messzi tájakról beszerezhető sellakk annyira elfogyott már, hogy a gyárak rákényszerültek a lakosságnál lévő készletek újrahasznosítására. A kereskedőkkel szövetkezve akciókat hirdettek, melynek során pénzért nem, csak cserelemezért adtak egy-egy új felvételt. Volt olyan kereskedés, amelyik csakis nyolc régi lemezért volt hajlandó Bözsit adni, míg másoknál már hat megunt kiadványért kapható volt a legfrissebb sláger. Ideig-óráig működött az ötlet, azonban ez a forrás is hamar kimerült.

De vajon hová tűnt az addig megjelent sok ezer hanghordozó? Kiderült, hogy az évek alatt ládaszámra küldték a frontra a hanglemezeket, rádió híján ugyanis ez a kultúra jelentette a katonák számára a legelevenebb kapcsolatot a hátországgal.

hangosfilm_074_650.jpg 

A Bözsire visszatérve érdemes felidéznünk Ady egyik múzsáját, Dénes Zsófiát, akit szintén szíven ütött az új sláger. Így írt az Új Időkben, 1918-ban: „Tetszett már hallani a »Bözsi, ne sírjon«-t? A moziban mindig játszák. Amikor nagyon szomorú a film, akkor mindig azt játszák, mert arra olyan jól lehet sírni. Megvettem a szövegét. Az egész mozi énekli a »Bözsit «.

Zerkovitz Béla fénykora volt ez a néhány esztendő, ma talán elképzelni sem tudjuk azt a népszerűséget, amelyet a tízes-húszas években magáénak tudhatott. A Bözsin kívül 1918-ban egy másik nagy slágert is írt, amely azonban már one-step volt. A Gyere, te nímand eredetileg a Royal Orfeum számára írt Pitypalatty kisasszony című operett betétdala volt, amitől valósággal tombolt a közönség: „Szövegében és zenéjében verseng egymással a groteszkség, ki egyszer hallotta, nem szabadul meg tőle.” – jegyezte meg a Színházi Élet az augusztusi premier idején.

Az 1918-as év a moziközönség számára is tartogatott egy nagy slágert. Az akkor fiatalon elhunyt dán filmszínész, Waldemar Psylander állítólag maga írta a Bús Pierrot dalát, amely egyik utolsó filmjének, Az élet komédiása című drámának volt a fő betétszáma. Magyar szövegét Radó István szerezte, sikere pedig akkora volt, hogy tíz évvel később, a film felújításakor a sláger ismét végigszaladt Budapesten.

Annak ellenére, hogy a pár hónap alatt tízezreket megölő spanyolnátha miatt az év vége felé erősen korlátozták a nyilvános szórakozóhelyek nyitva tartási és ültetési rendjét (a zsöllyék minden második sorába volt csak szabad ülni), a színházi és operettélet változatlanul virágzott. Az év első felében bemutatott Pacsirta az akkor már külhonba szakadt Lehár Ferenc operettje volt, aki a tőle megszokott módon főleg keringőkkel látta el a mesére és muzsikára kiéhezett közönséget. A Király Színház premierjén maga vezényelte a zenekart, mégpedig olyan hangos sikert aratva, hogy a bemutató után még ő maga is meghatódott. „El vagyok ragadtatva, főzve vagyok, teljesen főzve!” – nyilatkozta a színházi lapoknak. De a Pacsirtán kívül más – az akkor egyik legnépszerűbb színházi műfajnak számító – operett is született. Az egyik a Hóvirág volt, amely osztrák szerzője, Ralph Benatzky ellenére képes volt teljesen mást és újat hozni a bécsi operettek világából. Harsányi Zsolt fordította a szövegkönyvet és a dalbetéteket is ő írta. A bemutató a mai Erkel Színház hatalmas színpadán volt, az operett mégsem aratott nagy sikert, zenei betétje nem maradt fenn az emberi emlékezetben. Egy másik, magyar szerzőpáros által színpadra vitt darab, a Pillangó főhadnagy már sokkal nagyobbat szólt, bár az idők próbáját ez sem tudta kiállni. Librettóját fiatalok írták, Martos Ferenc és Harmath Imre, a zeneszerző Komjáthy Károly volt, akinek tehetségét ekképpen méltatták a kritikusok: „zenéje csupa friss dallam, ötletes zenei tréfa, lüktető ritmikai elevenség. Szinte túlságos bőkezűséggel ontja Komjáthy zenekara a szebbnél-szebb dalokat, táncokat, úgy, hogy a közönségnek lesz bőven anyaga arra, miből válassza ki az idei nyári zenei slágerét.

Az év kétségkívül leghangosabb színpadi sikerét a novemberben bemutatott operett, a Gróf Rinaldó hozta, amelynek verseit Gábor Andor írta. A szerzők, Szirmai Imre és Bakonyi Károly a két évvel korábbi Mágnás Miska óta közismertek volt idehaza, így nem csoda, hogy nagy érdeklődés előzte meg a bemutatót, amely nagyjából egybeesett a Károlyi-féle Őszirózsás forradalommal. Igazi szuperprodukció volt ez, amely már abból is látszott, hogy a díszletek vászon vagy papírmasé helyett fából készültek. Erre azért is volt szükség, mert a darab egyik helyszíne egy ódon vár, a másik pedig egy felvonóhíd volt, sőt a tökéletes illúzió érdekében egy igazi "derék négert" is szerződtettek. A magyarul egyáltalán nem, németül alig, de persze angolul jól beszélő Dick az életben és a színpadon is komornyik volt, és jól kijött a Király Színház színészeivel a próbák alatt. Komoly tánckar is szerepelt az operettben, amelynek nemcsak gazdag jelmezére, hanem koreográfiájára is külön figyelmet fordítottak – az alkotók tehát mindent elkövettek annak érdekében, hogy az operett tökéletesen betöltse hivatását: az egyre szörnyűbb hétköznapokból egy nem létező álomvilágba repítse a nézőt. Fáradozásuk nem volt hiábavaló, a Gróf Rinaldó már a premieren hangos tetszést aratott, és sikerszériája bőven átnyúlt az 1919-es esztendőre is. Azóta egyszer sem került színpadra, csak Kaliforniába vágyom című dala élte túl a bemutatót – és a szörnyű korszakot, amelyben született.

Szerző: Kurutz Márton (Gramofon Online).

https://recorder.blog.hu/2018/12/30/1918_popzeneje_akacos_uton_kaliforniaba_avagy_a_monarchia_utolso_slagerei
1918 popzenéje: Akácos úton Kaliforniába avagy a Monarchia utolsó slágerei

A bejegyzés trackback címe:

https://recorder.blog.hu/api/trackback/id/tr114476474

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.