"Kell a zenébe a funk, a lélek" - Mindscape-interjú

2018.12.21. 15:10, RRRecorder

mindscape.jpg

Mindscape a magyar drum and bass egyik nagy öregje. Negyedik nagylemeze, a Reanimator apropóján beszélgettünk vele a kezdetekről, fűrészelésről, sci-firől és a zenék lerövidült élettartamáról. Mindscape december 21-én este lép fel az Akváriumban az Eatbrain kiadó buliján.

A biográfiád szerint 1997-ben hallottál drum and basst, és rögtön függő lettél. Mi volt az, és hogy jutottál innen a zenélésig?

Az Inner City Life volt az Goldie-tól, az MTV-n hallottam. A metalból és hardcoreból indultam, aztán áttértem a hip-hopra, de akkoriban már hajlottam az elektronikus zene felé is, a Prodigy-t például szerettem. De Goldie teljesen új világ volt, nem is tudtam, mit hallok, csak azt, hogy nagyon tetszett. Elkezdtem vadászni, hogy mi ez, de akkor még nem volt internet; haverokat kérdezgettem, elmentem lemezboltokba – akkoriban azt sem tudtam még, hogy vannak DJ-boltok –, de általában fogalmuk sem volt, hogy miről beszélek. Szerencsére találtam egy srácot a suliban, aki Angliában élt pár évet, és ő ellátott másolt kazettákkal. Aztán elkezdtem járogatni az Underground lemezboltba, ahol Cadik és Palotai mutogatott zenéket.

Ott találkoztam néhány hasonszőrű sráccal is, későbbi barátaimmal, akikkel elkezdtünk zenélni Random Soundz néven, kezdetleges technikai eszközökből próbáltunk valamit kihozni. Fast Trackerrel kezdtük a partizán zenélést, aztán összebarátkoztunk az I & I stúdió hangmérnökével, és ott lehetőségünk volt csavargatni a komolyabb szintiket is. Akkor már egyre több drum and bass bulit szerveztek itthon, ahova rendszeresen jártunk inspirálódni. Nem voltunk „híresek”, de a hazai szcénában sokan ismertek, live acteztünk többek közt a Szigeten, voltak megjelenéseink például a magyar Subscope-on, Cadik vágatott dubplate-et egy számunkból.


Aztán szétesett a brigád, de én szerettem volna tovább és komolyabban csinálni a zenéket. Két barátommal kezdtünk zenélni, Andorral és SKC-val, aki már megalapozott név volt abban az időben, adott már ki zenéket például DJ Trace DSCI4 kiadójánál, ami a legnagyobb labelek között volt akkoriban. Csak úgy érdekességképpen elküldte a kiadófőnöknek az első számunkat, ő meg rögtön lecsapott rá, kért egy egész EP-t. Ekkor kellett kitalálnunk egy nevet, és a Mindscape olyan „drum and bassesen” hangzott. Aztán a többiek érdeklődése másfelé fordult, így 2007 óta szólóban viszem tovább ezt a nevet.

Honnan tanultátok az internet előtti időkben, mit hogyan kell csinálni?

Haverok segítettek tippekkel, szájról szájra terjedt az információ, vagy magunktól kísérleteztük ki, hogy a szintetizátorban hogy néznek ki az oszcillátorok meg az LFO-k, hogyan kell a szűrőket használni stb. Megvolt ennek a szépsége, nem cserélném el ezt az időszakot semmire. A nehezebb úton tanultunk meg mindent, de egyrészt ez nagyon szórakoztató volt, másrészt be is rögzült mélyen az emberbe. Ha feltesznek egy technikai kérdést, álmomból felkeltve tudom a választ. Ma egy 17 éves srác vesz egy számítógépet, néhány plug-int, és bármilyen zenét tud csinálni, ha van hozzá érzéke. Régen ez jóval nehezebb volt, főleg magyar diákként. Lehet, hogy abban az időben ha pl. Londonban elment valaki nyári munkára, utána vett két szintit meg egy számítógépet – itthon meg kaptál egy pár cipőt azért a pénzért, amit kerestél.

A MAGYAR DRUM AND BASS TÖRTÉNETE, 20 MEGHATÁROZÓ MOMENTUMMAL


Több mint húsz éve követed a drum and basst. Hogyan tudnád röviden összefoglalni, hogyan változott a műfaj?

Eleinte leginkább UK-ből jött az összes zene, aztán ahogy egyre nyitottabb lett a szcéna, egyre több producer és DJ futott be a világ más országaiból is. Manapság már hatalmas fesztiválok vannak, ahol csak drum and bass szól, például a Let It Roll Csehországban. De itthon is elég erős stílus, kb 20 éve kapunk hétről hétre bulikat a legnagyobb vagy a legújabb DJ-kkel a világ minden tájáról. A drum and bass mindig is eléggé szerteágazó műfaj volt, amikor megszerettem, pont abban a sötét, indusztriális hangulatban volt, ami nekem nagyon tetszett, aztán az idők során hol az egyik, hol a másik alstílus lett erősebb: voltak a poposított, rádióbarát zenék, vagy például a könnyedebb liquid, vagy a gabber által inspirált crossbreed. Jelenleg több alstílust is erősnek érzek, az egyik a neurofunk, amiben általában én is mozgok, és főleg Közép-Kelet-Európában nagyon szeretik; mifelénk mindig is népszerűek voltak a kemény, odaverősebb zenék. Elég erős a fiatalok körében a jump up is, a klasszikus alstílus modernebb és kicsit „betegebb” formája, vagy például a mélyebb, kis hangokból összerakott, minimálabb irány. Szerintem egyébként hamarosan érkezik a régi, klasszikus jungle új virágzása.


Hogy határoznád meg a neurofunkot? Mi az, ami elkülöníti a többi kemény, sötét stílustól?

Általában ezek kemény zenék, de nem csak odaverés kalapáccsal, hanem van egy erős funkos húzása is. Leginkább szétcsavart és -torzított basszusok, dinamikus dobok és furcsa, gyakran film szerű atmoszférák jellemzik. Ma már néha mást jelent a neurofunk mint a kezdetekkor, mert ez is megélt egy bizonyos evolúciót, gyorsabb, hangosabb és tánctér orientáltabb lett, sokszor a neuro/funk arány a neuro felé hajlik. Minden zenének topon kell lennie technikailag: mindenki - persze én is - a tökéletes mixdownra törekszik, arra, hogy a leghangosabb legyen valaha, a legspeciálisabb basszusokat hozza össze stb. Egyre több embernek van hozzáférése a fejlett szoftverekhez, ezáltal egyrészt színesebb a zenei paletta, sokkal több jó producer van, viszont sokkal több zene közül kell kiválasztani az igazán jókat. A verseny egyre nagyobb, a léc évről évre, sőt, hónapról hónapra magasabbra kerül. Mondjuk én szeretem ezt, inspirál, hogy mindig újat kell tanulni, sosincs az, hogy csak hátradőlök és csinálom, amit csinálok.

Az eldurvuló dubstepet hasonlította egyszer James Blake hugyozóversenyhez, ami nagyon találó kifejezés.

Könnyű átesni a ló túloldalára, hogy ez ember csak fűrészel és kalapál, vagy elveszik a technikai részletekbe, de szerintem egy jó mixdown mellett kell a zenébe valami funk, valami lélek, karakter, vibe, ami a dob és basszus mögött van. Igazából onnantól lesz zene, anélkül csak egy loop.

Ebben segített neked az, hogy például a Reanimatornál van egy háttérsztori?

Mindenképpen, bár inkább úgy fogalmaznék, hogy a koncepciót találtam meg a zenei gondolataimhoz. Nagyon szeretem a retró science fiction hangulatot, pluszban egy kis horrorral megspékelve. Az Eatbrain kiadón vissza-vissza tér a zombis horror vibe, ezt kombináltam össze a sci-fi rajongásommal.


Sci-fi és drum and bass mennyire tartoznak össze?

A drum and bass mindig is kapcsolatban állt legalábbis a technikával. Maguk az eszközök is sci-fibe illenek, főleg az, ahogy annak idején kinézett egy stúdió: olyan volt, mint egy űrhajó hídja. A drum and bass nekem mindig a jövőről szólt, mindig megújult, naprakész volt, nem ült a babérjain. Ami a konkrét science fiction hangulatot illeti, azt mindig szerettem filmekben, könyvekben és persze a zenében is. De persze rengeteg más hatás is érte a stílust: például a jamaicai dub reggae, hip-hop vagy a füstös jazz.

SCI-FI ÉS ZENE MÉG, MÁSKÉPPEN: SZINTIK A NYOLCVANAS ÉVEKBŐL


Miért úgy jelent meg az album, hogy három EP előzte meg, rajtuk a 15-ből 12 számmal?

Manapság lerövidült a „shelf life”, egy-egy megjelenés kevesebb ideig marad a figyelem középpontjában, mert jön a következő, aztán a következő, aztán a következő. Lehet ezen szomorkodni, vagy megpróbálni lépést tartani, ezért az volt az ötletünk Jade barátommal - aki az Eatbrain kiadó főnöke - hogy három részletben jelentetjük meg az albumot néhány hónapos szünetekkel, majd egyben is megjelent az egész. Így több időt kapott a projekt, hogy kiteljesedjen. Magamról is tudom, hogy amikor DJ-ként kapok egy albumot, és buli előtt gyorsan ki kell válogatni, mit játsszak, akkor kiválasztok három számot a 15-ből, a többit pedig valószínűleg soha többet nem fogom elővenni, hiszen a következő héten is jön "száz" e-mail. Fontosnak tartom, hogy minden bulira felkészüljek, általában nagyjából egy napot szánok arra, hogy átnézzem, többször meghallgassam a promókat és kiválasszam a legjobbakat. Egy időben rendszeresen visszatérő rémálmom volt, hogy ott állok a buliban, és nincsenek az új zenék a pendrive-omon, ááá! Régen azért jártam bulizni, hogy az új zenéket hallhassam, mert erre nem volt más lehetőség akkoriban; a dubplate-ek, amiket a DJ-k játszották, fél vagy egy évvel később jelentek meg. Akkor eldöntöttem, hogy ha egyszer én is ott leszek, én is a legfrissebb zenéket fogom megmutatni, és mióta lehetőségem van erre azóta is tartom magam ehhez. Szóval valahol én is részese vagyok annak, hogy így lerövidült egy-egy megjelenés élettartalma.

Mindscape a Facebookon itta Soundcloudon itt található meg. Legközelebb december 21-én este lép fel az Eatbrain kiadó estjén, az Akváriumban, részletek itt.

Interjú: Rónai András. Fotó: Pozsonyi Roland

mindscape_2.jpg

https://recorder.blog.hu/2018/12/21/_kell_a_zenebe_a_funk_a_lelek_mindscape-interju
"Kell a zenébe a funk, a lélek" - Mindscape-interjú

A bejegyzés trackback címe:

https://recorder.blog.hu/api/trackback/id/tr4814505332

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.