2018 ötven legjobb albuma a Recorder szerint

2018.12.16. 11:11, trecorder

bh_650.jpg

Ahogyan 2010-ben2011-ben2012-ben2013-ban2014-ben2015-ben2016-ban és 2017-ben is, a Recorder munkatársai idén ismét bedobták a közösbe saját kedvenceik listáit, melyek összesítéséből kirajzolódott a nagy kép: az, hogy melyek is voltak számunkra a legfontosabb 2018-as kiadású albumok, illetve – ha kevésbé szerényen akarnánk fogalmazni – az, hogy mit is volt érdemes hallgatni idén. Nem késő még megismerkedni a korábban nem hallott albumokkal, de elővenni azokat sem, amelyekkel még az év elején találtunk egymásra. A Recorder magazin 68. lapszámában megjelent évösszesítő cikk mind az ötven lemezét belinkeltük, hallgassátok őket, jó időtöltést kívánunk.

 

rec068_blood_orange_220.jpg20. Blood Orange
Negro Swan
(Domino)

Miután egy lakástűzben elpusztult mindene (kiadatlan zenéi és a kutyája is), a korábban hebehurgya táncos punkot, majd hallgatóbarát nagyvárosi folkot játszó Dev Hynes előző lemezével új irányba indult, a modern r&b és egyúttal önmaga felé. Ezzel az albummal pedig célba is ért: letisztult, introvertált, okos popzene ez, egy felnőtt, önazonos és öntudatos, meleg, fekete férfitól. 

Pawlowszky Tamás


rec068_brockhampton_artwork1_220.jpg19. Brockhampton 
Iridescence 
(Question Everything)

A Texasból indult nyugati parti DIY hiphopformáció nagyon mélyről indult: 2018-ban szexuális visszaélések vádjai miatt kirakták a csapatból egyik legfontosabb MC-jüket, Ameer Vannt, de az ezzel járó negatív publicitást sikerült az egyszerre szofisztikált és horzsoló dalokból álló új album hasznára fordítani.

Réz György



rec068_allnerve_220.jpg18. The Breeders
All Nerve
(4AD)

Kim Deal kultikus zenekara ugyanazzal a felállással vette fel idei albumát, mint az 1993-as Last Splash-t. Nemhiába: a The Breeders úgy tért vissza az egyszerre dögös, slágeres és bájos indie zenéhez, hogy közben az egész lemez kapott egy sötétebb, baljósabb tónust is.

Hó Márton



rec068_confidence_man_220.jpg17. Confidence Man 
Confident Music For Confident People
(Heavenly)

Az ausztrál négyes az év egyik legjobb bulizós dancerock albumát adta ki konkrét partihimnuszokkal. Hiteles a produkció, Janet Planet, a zenekar énekesnője egy interjúban bevallotta, hogy részegen írták a dalokat, és közben rengeteg hülyeséget csináltak, ezzel lettek a 2018-as év bulikirályai.

Réz György



rec068_courtney_barnett_220.jpg16. Courtney Barnett 
Tell Me How You Really Feel
(Mom+Pop)

Ahogy Barkóczi Noémi írta recorderes lemezajánlójában, ez egy igazi felnövés-lemez, amely fontos helyet foglal el Courtney Barnett eddig is sokszínű életművében. Talán furcsán hangzik, de mind ő, mind pedig Kurt Vile is meg tudott újulni azáltal, hogy tavalyi közös albumuk után idén saját lemezekkel jöttek ki.

Hó Márton



rec068_amendunes_220.jpg15. Amen Dunes
Freedom
(Sacred Bones)

2014 augusztusában Damon McMahon egészen álomszerű, magával ragadó koncertet adott Bécsben a Neutral Milk Hotel előtt. Az abban az évben megjelent, kiváló Love után idén kijött Freedom hangvétele markánsabb és vidámabb lett, de ez egyáltalán nem baj. Ebből az álomból nem szeretnénk felébredni.

Hó Márton


rec068_interpol_220.jpg14. Interpol
Marauder
(Matador)

Ritkán van olyan, amikor egy kiváló zenekar vissza tudja nyerni az elveszített bizalmat. Az Interpolnak sikerült. A Marauder egy okos, átgondolt lemez, ahol mindennek helye van és minden a helyén van. Pont ilyen 2018-as Interpolról álmodoztunk. Ráadásul összehozták az év egyik legfurább lemezborítóját is.

Reszegi László



rec068_daughters_220.jpg13. Daughters
You Won’t Get What You Want
(Ipecac)

A 2009-es feloszlása után visszatérő Daughters ugyanott folytatta, ahol kilenc évvel ezelőtt abbahagyta: ugyanaz a dögös, feszes és erős noise rock, amely nem ragad be a saját világába, hanem bátran kísérletezik, és eljut olyan helyekre is, ahol még soha nem járt.

Hó Márton




rec068_idles_220.jpg12. IDLES
Joy As An Act Of Resistance
(Partisan)

Az első lemez aszott nihilizmusa után az IDLES ezúttal a mai brit társadalom körkórképét vázolja fel posztpunk opuszán, méghozzá olyan kegyetlenül pontosan, hogy az toryknak és whigeknek egyformán fájjon. Ez nem azt jelenti, hogy ne lenne részrehajlás: a humánum, az alapvető emberi jogok jelennek meg, mint sine qua non.

Mika László



rec068_cypress_hill_220.jpg11. Cypress Hill
Elephants On Acid

(BMG)

Erre tényleg nem számítottunk: a kilencvenes évek meghatározó rapzenekara pszichedelikus rockalapokkal tért vissza. A 21 számos trip meggyőző, de nem túl egységes, viszont olyan vendégek vannak rajta, mint Mike Shinoda az egykori Linkin Parkból vagy a Rage Against The Machine gitárosa, Tom Morello.

Hó Márton



rec068_the_shame_220.jpg10 . The Shame
Songs Of Praise
(Dead Oceans)
Még alig indult be az év, de a Shame első lemeze előtt már térdre borult a teljes brit zenei sajtó, a Guardian például az idei év legdühösebb gitárzenekaraként ünnepelte a társaságot. A Szigeten is megmutatták, hogy mit tudnak – Charlie Steen frontemberben például egyszerre van meg a Fat White Family szeretni való suttyósága, Jarvis Cocker intellektusa, és természetesen Mark E. Smith énekbeszédes (és beszólogatós) hagyatéka. A délkelet-londoni squat-színtérről kibukó Shame nem véletlenül a legmenőbb brit zenekar ma. Hó Márton

 

rec068_mount_eeire_220.jpg9. Mount Eerie
Now Only

(P.W. Elverum & Sun)

Phil Elverum tavalyi műve a gyász gyomorba vágó erejű, naturalisztikus megfestése, utánozhatatlan, megismételhetetlen lemez volt. A Now Onlyn nem is próbálkozik meg vele újra, hiába maradt a központi téma feleségének korai halála. Az új albumon a közösségbe való óvatos visszatérést, a továbblépés nehézségeit osztja meg, amit így akár tekinthetnénk egyszerű addendumnak is, de maguk a dalok legalább annyira gyönyörűek, mint legutóbb, zeneileg pedig jóval gazdagabban hangszereltek, miközben érzelmi hatásuk sem csökkent. Mika László

 

rec068_robyn-honey_220.jpg8 . Robyn
Honey

(Konichiwa)

Nyolc évvel a dicsőséges Body Talk után az új lemez úgy indul, mintha mi sem történt volna: hurrá, visszatért a magányos bulizás védőszentje! De sok minden változott, a svéd szintipop-királynővel is, velünk is. Már nehezebb meglelni az eufóriát a táncparkett melankóliájában, és a Honey sem adja magát egykönnyen. Fázósabb anyag, befelé forduló, (ön)reflektív dalokkal. Diszkó helyett posztdiszkó, a húszas éveink viharos érzelmei helyett a harmincasok csendes vágyakozása. Bölcsebbek lettünk? Talán. Huszár András

 

rec068_rosaliaelmalquerer_220.jpg7. Rosalía
El Mal Querer

(Sony Music)

A 25 éves barcelonai Rosalía második, a flamenco hagyományos elemeit modern, elektronikus hangzással egybeépítő albuma koncepciójában és stílusában is sokkal ambiciózusabb tavalyi bemutatkozó lemezénél. A tradicionális dalokat felváltó, egy XIV. századi regény tematikáját követő saját szerzemények spanyol nyelvtudás nélkül is könnyen befogadhatók, hála annak a drámaiságnak és szenvedélyes előadásmódnak, ami már első albuma fő erénye is volt. Szerdahelyi Bence



rec068_daytona_220.jpg6. Pusha T
Daytona
(G.O.O.D. Music)

Pusha T azt csinálja, amit mindig: meggyőző jelenléttel adja elő meséit az utcákról, a dílerkedésről. Kanye West azt csinálja, amit mindig kellene a sok hülyeség helyett: minimalista, pompásan megválasztott hangmintákat használó alapokat gyárt. Ketten együtt összehozták az év legjobb hiphoplemezét, egyben a legjobb Pusha T-szólót. A borító, a Drake-beszólás és persze Kanye izéi miatt esett sok szó róla, de hosszú távon emlékezni a Santeriára vagy az If You Know You Know bombaerős nyitányára fogunk. Rónai András

rec068_iceage-beyondless-album_220.jpg5. Iceage
Beyondless
(Matador)

A még mindig csak 26 éves Elias Bender Rønnenfeltben, a dán zenekar frontemberében eddig is benne volt a generációs x-faktor, de ez az idei, sorrendben negyedik albumuk volt az a pont, amikor több korábbi kanyar után megtalálták a saját hangjukat, na jó, meg egy kicsit Nick Cave hangját is felfedezték maguknak. Azóta novemberben két új dallal a Balm Of Gileaddal de még inkább a Broken Hours-szal erősítettek rá a receptre, ami a nyers és zajos hangzást elegyíti az érzékeny, művészi attitűddel. Réz György

rec068_low_220.jpg4. Low
Double Negative
(Sub Pop)

A Low tagjait megrázta Trump megválasztása, mégpedig olyan mélyen, hogy arról írtak lemezt, hogy már azt sem tudják: mit lehet érvényesen mondani ebben a helyzetben. Nem tesznek úgy, mintha lenne válaszuk, és a radikális kétely a zenekar által korábban nagy tiszteletben tartott dalformát is kikezdi. Ritkán érezni, hogy az avantpop megoldásainak, a felbomló formának, a dallamokat elborító zajszőnyegnek ennyire személyes súlya van – és hogy egy tiszta hang a káosz közepén milyen hatásos tud lenni. Rónai András

rec068_dirty_computer_220.jpg3. Janelle Monáe
Dirty Computer

(Atlantic)

Lehet „a punci hatalmát ünnepelni”  úgy, hogy az egyszerre dögös és okos. A soul-funk-pop egyik királynője, Prince mentoráltja és örökségének legméltóbb folytatója előbb néhány erős videóval tért vissza (a vaginanadrágos Pynk majdnem akkorát szólt, mint a This Is America), aztán a korábbiaknál poposabb lemezzel. Ha nekünk nem hiszitek, hogy Janelle Monáe a legnagyobbak között van, akkor higgyétek el a közreműködőknek: Brian Wilsonnak, Stevie Wondernek, Pharrellnek, Grimesnak. És persze Prince-nek. Rónai András

rec068_mitski-be-the-cowboy_220.jpg2. Mitski
Be The Cowboy

(Dead Oceans)

Ha szereted St. Vincentet, mondhatnánk, de Mitskinek nincs szüksége efféle ajánlólevélre. A japán-amerikai énekes-dalszerző saját jogán vesézi ki lelki bugyrait, mintha az ő hangjában-gitárjában feszülne a világ összes szerelmi bánata. Előző albuma, a Puberty 2 koszos torzításszőnyegét háttérbe szorítva tömör gyönyör popszámokban énekli ki magából a dühöt vagy a sóvárgást, meg olyan zseniális költői képekben, mint hogy „vesd koszos cipődet a mosógépszívembe”. Boldogan. Huszár András


rec068_beach_house_220.jpg1. Beach House
7

(Sub Pop)

A zenekar hetedik lemeze nem gyors alkotómunka eredménye, és ez mindenképpen érződik is. Persze ehhez hallani kell a dalokat és nem csak hallgatni. A 7 nemcsak azért az év albuma, mert nagyon jó dalok vannak rajta, hanem azért is, mert az évek óta vad tempóban fejlődő duó kreatív csúcsra ért vele. Andalító, csodaszép dreampop ez a legjobbak közül, de jól válasszuk meg, hogy mikor vesszük elő: éjszakai vezetéshez álmos sofőröknek nem ajánlott. Vonaton, repülőn ülve, egyedül merengve már annál inkább. Reszegi László


És még 30 ajánlott LP a 2018-as évből:

21.       Mourning [A] BLKstar: The Garner Poems (Electric Cowbell)   

22.        Deafheaven: Ordinary Human Corrupt Love (Anti-)          

23.        Sonoio: Fine (Dais)  

24.        Slaves: Acts Of Fear And Love (Virgin)      

25.        Ross From Friends: Family Portrait (Brainfeeder)

26.        Jonathan Bree: Sleepwalking (Lil' Chief)   

27.        Fatoumata Diawara: Fenfo (Something To Say) (Montuno)         

28.        Cariño: Movidas (Elefant)   

29.        Sex Riders: Sex Riders (magánkiadás)     

30.        U.S. Girls: In A Poem Unlimited (4AD)       

31.        Hookworms: Microshift (Domino)   

32.        Father John Misty: God’s Favorite Customer (Bella Union)        

33.        Jon Hassell: Listening To Pictures (Ndeya)           

34.        Kali Uchis: Isolation (Virgin)

35.        Spiritualized: And Nothing Hurt (Bella Union)       

36.       Rizzla: Adepta (Fade To Mind)

37.       The Carters: Everything Is Love (Parkwood Entertainment)        

38.       The Interrupters: Fight The Good Fight (Hellcat)  

39.        Space Afrika: Somewhere Decent To Live (Sferic)          

40.        A Place To Bury Strangers: Pinned (Dead Oceans)       

41.        Amsterdam Klezmer Band & Söndörgő: Szikra (Vetnasj)         

42.        Django Django: Marble Skies (Because Music)

43.        The Good, The Bad & The Queen: Merrie Land (Studio 13)       

44.        Yves Tumor: Safe In The Hands Of Love (Warp) 

45.        Nine Inch Nails: Bad Witch (The Null Corporation)

46.        Duppy Gun Productions: Miro Tape (Bokeh Versions)   

47.        Ilaria Graziano & Francesco Forni: Twinkle Twinkle (Lamastrock)       

48.        Drinks: Hippo Lite (Drag City)         

49.        Sevdaliza: The Calling (Twisted Elegance)

50.        David Byrne: American Utopia (Nonesuch)


Az összeállítás Csepelyi Adrienn, Hó Márton, Huszár András, Kálmán Attila, Lékó Tamás, Mika László, Pawlowszky Tamás, Reszegi László, Réz György, Rónai András, Soós Csaba, Tábori-Simon José, Varga Ferenc, Velkei Zoltán és Weyer Balázs listái alapján készült.

(Nyitóképen az év albumát kiadó Beach House.)

https://recorder.blog.hu/2018/12/16/2018_otven_legjobb_albuma_a_recorder_szerint
2018 ötven legjobb albuma a Recorder szerint

A bejegyzés trackback címe:

https://recorder.blog.hu/api/trackback/id/tr5314485432

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.