3 dolog, amit a BuSH-on tanultunk

2018.11.29. 17:00, Recorder.hu

bush_supervisors_650.jpg

November közepén volt a Budapest Showcase Hub (BUSH) elnevezésű, a közép- és kelet-európai régióra koncentráló zenei fesztivál és szakmai rendezvény. A Recordernek Jankó Bálint kommunikációs szakember, civilben a Clayfeet zeneszerzője írta le, mit tudott meg a konferencián.

Ha egy filmhez elkérik a zenéd, add oda!

Az egyik legérdekesebb beszélgetésen, a Magyar Filmalap és a Fast Forward Program társszervezésében megvalósult filmes workshopon két music supervisor, Thomas Golubić és Balázs Ádám vett részt (a nyitóképen középen és jobbra). Filmekhez és sorozatokhoz zenéket válogatni – valószínűleg ez az álommeló mindenkinek, aki zenével foglalkozik. Nem lehetetlen elcsípni, de rengeteg munka kell hozzá, mint általában a sikerhez. Thomas Golubić az egyik legmenőbb supervisor Hollywoodban, többek közt a Breaking Bad és a Ray Donovan zenéjét válogatta. Előtte rádiózott és dj-zett, hobbiból zenéket párosított filmrészletekhez, majd elment egy zenei szerkesztő mellé ingyen dolgozni. Balázs Ádám zeneszerzőként kezdte, Amerikában tanult és dolgozott, és szintén sok ingyenmunka után jutott el oda, hogy mára a Testről és lélekről, Az Elefántkirály vagy a Terápia zenéjéről ismerhetjük. Nem minden produkciónál van elég pénz a zenei részre, Ádám szerint ezért nincs mit vesztened, ha egy szimpatikus produkcióhoz ingyen odaadod a számod vagy segítesz a zenei szerkesztésben – ő pont így nyert Oscar-díjat a Mindenkivel (Sing).

Persze alkalmazott művészet ez, a számok is a film történetét mesélik el és támasztják alá a saját eszközeikkel. Amerikában sokkal nagyobb hangsúlyt fektetnek a film vagy a sorozat zenéjére, többfajta pozíció is kapcsolódik ehhez a szakterülethez – music editor, music supervisor –, és a szavuk is nagyobb a produkcióban. A rendező sokszor konkrét elképzeléssel érkezik, de nem kell, hogy a zene az ő ízlését tükrözze – a feladata azt megmondani, hogy a zene egy adott helyen milyen érzéseket közvetítsen, és nem kiválasztani, hogy pontosan melyik számot szeretné hallani. A music supervisor győzi meg a rendezőt, hogy egy adott jelenetben nem feltétlenül konkrétan az Aerosmith kell, hanem csak a hetvenes évek rockzenéje által nyújtott hangulat. Azt pedig hozhatja egy viszonylag ismeretlen együttes száma is, nagyságrendekkel olcsóbban.

A chatbotoké a jövő

Vagy legalábbis a chatbot az egyik dolog, amié a jövő. A zenészeknek, fesztiváloknak Messengerre fejlesztett robot, az iampop workshopon mutatta be, hogyan tud helyettünk kommunikálni a követőkkel.

A chatbot által feltett kérdések végigvezetik a feliratkozott rajongókat egy előre meghatározott folyamaton, amelynek végén például egy-egy megjelenés előtti letöltést, early bird jegyvásárlási lehetőséget vagy külön nekik készült playlistet kaphatnak. A Kooks például kézzel írt dalszöveget, exkluzív akusztikus videót, a turnéállomáson pedig szálláslehetőséget kínált a feliratkozóinak – azaz a szuperfanok olyan tartalmat kapnak, amit nem mindenki érhet el, így fejlődik és örül a rajongótábor, épül a tribe.

A felület egyszerűen használható és intuitív. Fontos, hogy a chatbot nem mesterséges intelligencia, ezért meg se próbáljon beszélgetni a rajongókkal. Eldöntendő kérdésekre előre meghatározott válaszokat lehet várni tőle – ha valamelyik rajongó mégsem ezek közül választana, akkor sajnos marad a manuális válaszadás.

Az organikus Facebook-elérések szánalmas szintre csökkentek, ehhez képest a botok impresszív, 90 százalék fölötti megnyitási arányokat tudnak produkálni. Az iampop 100 rajongóig ingyenes, kezdő zenekaroknak mindenképpen érdemes kipróbálni.

Szállj be a blockchainbe! (?)

Zenével kapcsolatban a blockchain (vagyis a blokklánc) technológiája legutóbb akkor jutott át az ingerküszöbömön, amikor megtudtam, hogy 50 Cent 2014-ben bitcoinért is árulta Animal Ambition című albumát, és keresett is vele 700 bitcoint – ez akkor darabonként 600 dollárt ért. Aztán meg is feledkezett erről a közismert rapper és troll, míg egyszer csak arra nem ébredt, hogy elszállt az árfolyam, ő pedig sokszoros milliomos lett – ha jó az ütemérzéke, akkor tavaly decemberben, akár harmincszoros áron is eladhatta a bitcoinjait.

Azóta a blockchainen alapuló különböző coinok minden iparágban, így a zenében is megjelentek, a BUSH egyik előadásán be is mutattak jó néhányat. A Choon vagy a Musicoin például streamingszolgáltatás, amelyeknél a zenész a meghallgatott számok után a piactereken dollárra váltható kriptovalutát kap. Az AudioCoinnal bizonyos partnereknél fizetni is lehet – mondjuk stúdióidőért vagy Björknél a merchandise-ért, sőt van olyan megoldás is, amellyel a kriptovaluták esetében szokásos kibocsátásra – Initial Coin Offering (ICO) – emlékeztető Initial Song Offering keretében befektethetünk kedvenc számainkba.

Az még nem világos, hogy melyik az, amelyik csak kihasználja a jól hangzó buzzwordöt – a Viberate például sokat tesz azért, hogy így gondoljuk –, és melyik(ek)ből lesz, lehet a zeneipar valódi, működő kriptovalutája. Egy-egy számot érdekes lehet feltölteni valamelyik platformra – ehhez a szerzeménynek elvileg jogtisztának kell lennie, lemez- és terjesztési szerződés nélkül, jogkezelőnél nem regisztrálva. A legrosszabb esetben meghallgatja pár blockchain iránt érdeklődő zenerajongó. A legjobb esetben pedig úgy járunk majd, mint 50 Cent.

Egy friss aftervideo:

https://recorder.blog.hu/2018/11/29/3_dolog_amit_a_bush-on_tanultunk
3 dolog, amit a BuSH-on tanultunk

A bejegyzés trackback címe:

https://recorder.blog.hu/api/trackback/id/tr3314404722

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.