Az X – A rendszerből törölvét (kritikánk a filmről, és interjúnk Ujj Mészáros Károly rendezővel itt olvasható) a legtöbben alighanem jelenkori skandináv thrillerekkel vagy korábbi magyar krimikkel vetik majd össze, holott gyümölcsöző lehet az egybetűs címmel ellátott filmek kontextusában is vizsgálni. Legközelebbi címrokonságban a Malcolm X-szel, az xXx és az X-Men filmekkel áll, de mi ragaszkodtunk az egy betűs toplistához. Az összeállítás a 67. Recorder magazin Filmrecorder rovatában jelent meg.
5. L (2012)
A groteszk/morbid/abszurd görög művészfilmes hullám egyik első és kevéssé ismert fecskéje, Jorgosz Lantimosz állandó forgatókönyvírójának tollából. Kipipálja a monoton beszédet, az érzelemmentes színészetet, a furcsaságokat – egy kapuzárási pánikos férfi, aki a kocsijában él és csupor mézeket szállít; egy másik, akit medvének néznek; egy motoros szekta –, csak az eredeti, gonosz fordulat hiányzik belőle. Elsődleges bűne, hogy semmi szerepe a címbeli egy betűnek: a Wikipedia szerint a learning („tanulás”) szóból, szerintünk inkább a lustából ered.
4. O (2001)
A kilencvenes évek modern közegbe helyezett Shakespeare-adaptációs hullámának egyik utolsó és kevéssé ismert fecskéje, mely meg se közelíti a DiCapriós Rómeó és Júliát vagy a 10 dolog, amit utálok bennedet, de jobb, mint a híre. A kosárbajnok Othello, Josh Hartnett sértett Jágója és Julia Stiles konok Desdemonája elviszik a vállukon a gimis thrillert. A film megőrzi a dráma alapmotívumait; a nyelvezetét nem, de így legalább sokszor „O”-nak hívhatják a filmben a főhőst. Mínusz pont, hogy a főszereplőt átnevezték Odinra, hát milyen dolog ez.
3. Z (1969)
Costa-Gavras politikai paranoia-thrillere csak azért bukja el ezt a toplistát, mert a címben szereplő betű jelentőségére maga a film mindössze kétszer világít rá: csak a stáblistánál jöhetünk rá, hogy az Yves Montand által játszott, merénylet áldozatául eső politikus egyben címszereplő is, és neve ógörögül azt jelenti: „életben van”. Túl későn az első helyhez! Pedig máskülönben torokszorítóan izgalmas remekműről beszélünk, mely cirka ötven év távlatából sem vesztett semmit erejéből, a szélsőségeket és korrupciót illető éleslátásából, aktualitásából.
2. Pi (1998)
„Csalás!” – harsoghatják most feldühödött olvasóink tömegei, és töredelmesen bevalljuk, szemet hunytunk afölött, hogy a Darren Aronofsky debütáló filmjének címét alkotó π nem görög betűként, hanem irracionális szám szimbólumaként szerepel. A migrénesen zaklatott, sci-fibe hajló karakterdráma számelmélet-mániás főszereplője a matematika, az informatika és a kabbala segítségével próbál rendet vinni a kaotikus valóságba, míg rátalál egy számra, amelyben benne foglaltatik a világmindenség, sőt, talán Isten is. Számra: nem betűre. Kár!
1. M – Egy város keresi a gyilkost (1931)
Nem elég, hogy filmtörténeti jelentőségű klasszikus. Nem elég, hogy Fritz Lang megrendezte az egyik első sorozatgyilkososos thrillert, de egy váratlan nézőpontváltással rögtön csavart is rajta. Nem elég, hogy a tömeglélektanról máig érvényesek a megállapításai. De még a címbeli betű jelentéséről is tanítani valóan lebbenti fel a fátylat. A film feléig enged találgatni, majd megbélyegzi vele az addig rejtőzködő gyilkost, és azután a szemünk előtt tartja, mind vizuális eszközként, mind jelképesen kitörölhetetlen nyomot hagyva a filmben, és persze a listánkon.
szerző: Huszár András
