Ilyen még nem volt, és lehet, hogy nem is lesz. Autóteszt a Recoderen, ami nem is annyira autóteszt, mint inkább óda egy hangrendszerhez, ami négy keréken gurul, de úgy, hogy attól szerelmes lesz az ember. Cikkünk a Recorder magazin 66. lapszámában jelent meg.
Aki egy kicsit is ismeri Dr. Dre Beats nevű vállalkozását, az tudja, hogy a cég, amelyet hárommilliárdért vásárolt fel az Apple (dollárban, nyilván) többnyire iszonyú kívánatos fej- és fülhallgatókat gyárt, kivéve, amikor nem. Persze volt már, hogy autógyárakkal működött együtt és luxuskategóriás járművekhez gyártott kisszériás hangrendszereket, de ilyet nem annyira láttunk még: a Volkswagen és a Beats olyat hozott össze, amire tényleg nem volt még példa. Az történt ugyanis, hogy a népszerű up!-szériát beatsesítették, de annyira, hogy az az autó külső jegyein is vastagon meglátszik, és bár első hallásra az egész nettó őrültségnek tűnhet, valójában ez a legjobb dolog, ami a városi autókkal és az autóban elkövetett zenehallgatással történhetett.
Tegyük először tisztába, milyen autó is ez az up! beats. Kompakt. Stílusos. Olyan, ami talán nem egyből bolondít magába, de második látásra már biztosan beleszeretsz. Van benne valami perverzül vonzó. Nagyon ügyesen tervezte meg a Volkswagen, a külseje miatt többnyire a harmincas, városi, betonbiztos stílussal rendelkező férfiak és nők harapnak rá, és ha egyszer kipróbáltad, akkor többé nincs menekvés. És a helyzet ehhez képest csak súlyosbodott, amikor az up! mellbevágóan gyönyörű, egyszerű, de mégis megkapó belső dizájnt kapott, belekerült egy Beats-hifi-hangrendszer, és ezzel a zenerajongók számára tényleg ellenállhatatlanná tették a két love brand szerelemgyerekét.
Jó, de akkor most mi van? – kérdezhetnéd jogosan, mert más autóba is szereltek már luxushangrendszert. Itt sokkal többről van szó. Magát az autót is Dre márkájához igazították, egy talicskányi Beats-logót, dizájnelemet és feliratot szórtak szét rajta, a visszapillantókat pirosra színezték, sőt még a felniken a VW-betű is piros körben pörög. Lehet, hogy túlzásnak hangzik. Nem az. Sokkal jobban vonzza a szemet a kocsi, de tulajdonképpen ez majdhogynem mindegy is. Mindegy, mert valami egészen eszméletlenül állat, ami odabent van, és tulajdonképpen a belső tulajdonságai miatt lehet a leginkább beleszeretni.
Adódott a kérdés, hogy hogyan lehet letesztelni egy városi autót, amelyben a fő mutatvány a hangrendszer? Úgy, hogy nem feltétlenül az útitervet lövöd be először, hanem a soundtracket. Méghozzá átgondoltan, hiszen arra voltam kíváncsi, hogy a tökéletes autós zenehallgatási élmény befolyásolja-e a belvárosi vezetési élményt. És igen, brutálisan befolyásolja. Annyira, hogy egy nap után azt vettem észre, hogy kissé gyorsan vezetek a belvárosban, és vörösre csapkodtam a térdem az ütemekre.
Először is: az autóban nincs CD-lejátszó. Tudom, 2018 van, hagyjuk már a fizikai formátumokat, de ezzel jobb szembesülni, ha esetleg úgy, ahogyan én, a dupla Bowie-best ofot vinnénk magunkkal egy útra. Jöjjön hát a telefon! Bluetooth-csatlakozást beizzítani, és hopp, már működik is az autó lejátszója a telefonunkkal, komolyan mondom, én ilyen gyors csatlakozást autótól még nem láttam, kezdjük hát ennek örömére valami jó régi albummal, ami ezer éve a telefonomon pihen.
Propellerheads. Éppen útközben, a Budaörsin jutott eszembe, hogy bár imádom ezt a lemezt, valamiért nem hallgattam már évek óta. És úgy három dal után belém nyilallt a felismerés: azért nem hallgatom, mert kb. három éve nincs otthon normális hangrendszerem. Próbáltam ugyan ilyen-olyan fülesekkel, de nem volt ugyanolyan. Erre mi történt az autóban? Megint működni kezdett az egész. Az összes tartományban úgy szólt a Decksandrumsandrockandroll, ahogy az a nagy könyvben meg van írva. Nincs is jobb dolog golyóként menni előre, miközben hangosan és tökéletesen szól a Cominagetcha a belvárosban.
Igen, golyóként, mert ez az autó annak ellenére is veszettül megy, hogy a leírása alapján csak legyintesz egyet, aha, kis dodzsem csupán az 1.0 TSI-motorjával, városba jó lesz, keveset fogyaszt, de nem ezzel mész majd a Halálos iramban gyorsulási tribute partijára a semmi közepére. Aztán jön a meglepetés, ez az autó nagyon is megy, túl jól is, nagyon vigyázni kell vele, mert túl csendes (igen, ez a benzines verzió is), az ember észre sem veszi, mennyire gyorsan halad, miközben odabent nyilván feltekeri a hangerőt Beck Dear Life-jára, aztán csak azt veszi észre, hogy levillogják, de akkor meg be lehet tenni a jó öreg klasszikust, hadd dübörögjön a Woop-woop! That’s the sound of the police! Aztán már várod, hogy azt kérje a rendőr, nyisd fel a csomagtartót (és persze nem fogja kérni), mert akkor megmutathatod, hogy ó, hát ott nincs semmi, csak az autó beépített mélynyomója a pótkerék helyén. Tényleg az van ott. Nem vicc. És még hat hangszóró az utastér stratégiai pontjain.
Nyilván nem lehetett kihagyni Dr. Dre 2001 albumát, ami persze hogy álomszépen szól, hazai pálya, hogy máshogy szóljon, de azért azzal jobb számolni, hogy ha az embernek némi audiofil hajlama van, egy ilyen rendszeren már ki fogja hallani a digitális torzítást egy közepes minőségű hangfájlon. Ezért vittem magammal stúdióminőségű zenét is. A legutóbbi The xx-lemez, az I See You 24bitben, 96khz-en olyan minőségben dörrent meg a kocsiban a rózsadombi partokon felfelé száguldva, hogy az nagyjából minden zeneimádó sofőr nedves álma. Pedig „csak” 96khz, ráadásul bluetoothon keresztül.
Azt vettem észre, hogy plusz köröket megyek miatta, hogy letérek a GPS szerint legrövidebb hazavezető útról, csak hadd hallgathassam még.
Az up! beatsben az a legszebb, hogy ha zenerajongó vagy, képes leszel időnként csak úgy beleülni, hogy céltalanul autókázz a városban. Iszonyúan jól szól benne mindenféle zene, kényelmes, szép és nem mellékesen még veszettül jól is megy. A VW a stílusos városiaknak szánta ezt a kocsit, a Beats-verzióval pedig azoknak tesz a kedvére, akiknek kisautó kell nagy hanggal, hogy a dugóban ülve vérmérséklettől függően tisztán és hangosan szóljon a Metallicától a Die, Die My Darling vagy a Blurtől a The Universal is.
A Volkswagen és a Beats tehát szintet lépett: a modell bemutatása óta nem készült a zeneőrülteknek jobb és megfizethetőbb városi autó ennél (és másoknak sem igazán), minden tekintetben tökéletes, így lehet, hogy mostantól viszonyítási alap is lesz a kategóriában.
Hauschel Tamás
(Szponzorált tartalom.)