Nemzete válogatja. 21. századi alapfokú zeneoktatás a világban.

2018.10.31. 09:00, Gaines

sistema.jpg

Ahány ország, annyiféle szokás, igaz ez a zeneoktatásra is. A következőkben néhány specifikus nemzeti zenei oktatási rendszert szeretnénk górcső alá venni  mindenhol megfigyelhetők érdekes, egyedi jellemzők: az észteknél a kóruséneklés előtérbe helyezése, a szlovéneknél és törököknél a magas óraszám, de a svéd és a japán példa is nagyon izgalmasan működő rendszer. Persze a hazai módszerek is rejtenek lehetőségeket magukban, a biztos alapok mellett ugyanakkor az is fontos, hogy a metódus a változó igényekkel és a generációkkal együtt fejlődjön és alakuljon. A nemzetközi példák vizsgálata után a 2020 végén nyíló Magyar Zene Háza készülő pedagógiai koncepcióján keresztül a hazai zeneoktatás jövője is szóba kerül.

Zeneoktatás a nagyvilágban

A skandináv országok élen járnak Európában az alapfokú zeneoktatásban (említhetjük még a finneket is), a svéd modell azonban mindenképp kiemelkedő, amit már az is szemléltet, hogy mennyi popzenészt nevelt ki számunkra. Svédországban moduláris oktatás zajlik, és a zene a választható modulok közé tartozik, vagyis a gyerekek eldönthetik, szeretnék-e felvenni azt a tantárgycsoportot, amelynek részét képezi a zene. Ez esetben az éneklés és/vagy a hangszeres játék mellett zenekarban is zenélnek és zeneelméletet is tanulnak. Az országban kiterjedt zeneiskola-hálózat működik: 2013-as adat, hogy a 290 svéd községből 278-ban üzemel művészeti suli, és az akkori 9 millió fős lakosság 363 000 zeneiskolai tanulót nevel ki. A negyvenes évek óta létező délutáni zenei képzések mindenki számára nyitva állnak, rendkívül jó felszereltségűek és popzenei műfajokat is bevesznek a tanrendbe. A svéd iskolarendszerből érkezett sztárok – például a Britney Spears-, Backstreet Boys- és Katy Perry-slágerek mögött álló Max Martin producer – máig az állami zenei oktatásnak tudják be sikereiket.


A japán alapfokú zeneoktatás nem meglepő módon jóval aprólékosabban szabályozott: minden állami általános iskola főállásban alkalmaz minimum egy zenetanárt a tanulók létszámától függetlenül, és a zene első osztálytól kötelező tantárgy. (Érdekesség, hogy a hagyományos furulya helyett a második világháború után néhány évtizedig szájharmonikával, majd azóta melodikával sajátítják el az alapokat.) Az elmúlt ötven évben két zeneoktatási elméletet is kidolgoztak: a nemzetközileg elismert, óvódáskorúak számára kifejlesztett Suzuki-módszer a zenetanulás demokratikus elveit („minden gyereket ki lehet színvonalasan képezni”) a diákok morális és erkölcsi fejlesztésének, lelki nevelésének rendeli alá, míg a Japánban elterjedtebb Yamaha-módszer a csoportos tanulásra és a versengés helyett az együttműködésre fekteti a hangsúlyt. Közös azonban a család, azon belül is a szülő aktív bevonása a zenélésbe.

TANULHATÓ-E POPZENE A MAGYAR ZENEOKTATÁS BÁRMELY SZINTJÉN?


A nagybetűs rendszer

A venezuelai El Sistema híre a kilencvenes évek végén, a kétezres évek elején söpört végig a világ komolyzene iránt érdeklődő szegleteiben, pedig José Antonio Abreu már 1975-ben lefektette a rendszer alapjait. A kezdetben még csak 11 diákkal egy földalatti parkolóban elindított ifjúsági program az évek során országos szintre emelkedett, több száz zenei központtal gyarapodott. A nonprofit, államilag finanszírozott, tanórán kívüli – délután és hétvégenként tartott zeneórákat és próbákat takaró – rendszer központi célkitűzése, hogy a zeneoktatás segítségével kiemelje a szegényebb vagy elmaradottabb térségekből származó gyerekeket, javítson az általános életszínvonalukon, alternatívát nyújtson a bűnözéssel szemben. Az El Sistema tehát kötelességének tekinti a markáns társadalmi szerepvállalást.

Hozzá kell tenni persze, hogy azóta, hogy a néhai Hugo Chávez elnök hivatalosan is felkarolta, kormányszintre emelte a rendszer célkitűzéseit, sőt, a magasnak számító éves 80 millió dolláros költségvetést is szinte teljes egészében fedezte, az El Sistema egy olyan állam büszkén mutogatott, országimázs-célokra is felhasznált sikertörténetévé vált, amely konstans demokratikus válságban szenved. Ez nem cáfolja a rendszer eredményeit: a 90-es évek közepén megalakult ifjúsági zenekar, a Simón Bolívar Szimfonikus Zenekar világszerte hatalmas népszerűségnek örvend, fellépett a Carnegie Hallban, illetve a Royal Albert Hallban tartott BBC Proms rendezvénysorozaton, művészeti vezetőjük, Gustavo Dudamel pedig igazi sztár, egyben a Los Angeles-i Filharmonikusok karmestere. De tény, hogy a venezuelai belpolitikáról megfogalmazott kritikája miatt Dudamel mára kegyvesztett lett a rezsimnél. (Ellenpont: a Guardian egyik újságírója keményen kritizálta a Sistemát.)

NÉGY MAGYAR ZENÉSZ KIPRÓBÁLTA A KÜLFÖLDI ZENEISKOLÁKAT, ÉS MESÉLT RÓLUK NEKÜNK


Nem csak zenét oktat, életet is menthet

A jól fizető középosztálybeli családok helyett a szegény gyerekekre fókuszáló venezuelai rendszer világszerte sokakat megihletett, az El Sistema mintájára számos helyi program jött létre. Egy remek brit és amerikai példa következik.

A London keleti részén fekvő Becktonban található, 1999-ben alapított Gallions Általános Iskolába rengeteg szociálisan és gazdaságilag hátrányos helyzetű családból származó gyerek jár – az ország legszegényebb 5 százalékába tartozik a környék. A Gallions nebulói nemcsak külön zeneórákon vesznek részt, hanem a zenét a többi tantárgy oktatásába is beépítették: az éneklés például a nyelvelsajátítás része, amely az iskola tanulói közösségének 67%-át kitevő, nem angol anyanyelvű gyerekek számára nagy segítség. A zenei program keretében 3-tól 11 éves korig minden gyerek ingyen vehet részt heti egy zeneórán, hatéves kortól pedig tehetségtől és anyagi lehetőségektől függetlenül mindenki megtanulhat játszani valamilyen vonós hangszeren.


Hasonló elveken alapszik a baltimore-i, tanórán kívüli OrchKids program, amely a város különösen veszélyeztetett gyerekeinek ad lehetőséget komolyzenei tanulmányokra. A programot tíz éve hozta létre a Baltimore-i Szimfonikus Zenekar zenei igazgatója. Először még csak egyetlen iskolába tudtak kitelepülni 30 gyerekkel, ma már hat iskolában tanítanak ezerháromszáz gyereket, olyan környékeken, ahol nem ritkák a lövöldözések az iskolák közelében. A program a baltimore-i szimfonikusok büdzséjéből és jótékonysági pénzekből tartja fenn magát, és nem kérdés, hogy szükség van rá: azok a diákok, akik csatlakoztak az OrchKidshez, a többi tanórán is jobban teljesítenek, sikeresen pályáznak ösztöndíjakra, és 2013-ban Michelle Obamától vehettek át egy ifjúsági művészeti díjat a Fehér Házban.


Modern eszközök

A Rocksuli-módszert pedig alighanem senkinek nem kell bemutatni, aki látta a 2003-as filmet Jack Blackkel a főszerepben, ismeri az Andrew Lloyd Webber-féle musicalfeldolgozást, netalán már jegyet is váltott a Madách Színház idei repertoárjában debütált magyar verzióra. A profitorientált vállalkozás az Amerikai Egyesült Államok legjelentősebb tanórán kívüli programjává nőtte ki magát, gyakorlatilag franchise-zá terebélyesedett; az alapító Paul Green huszonhat évesen kezdett gyerekekkel jammelni a lakásán, majd 7000 dolláros hitelből hozta létre az első állandó telephelyet 2002-ben. Ma már 184 iskolában vehetnek részt a jelentkezők hétéves kortól a rocksuliórákon (bár már előtte is elkezdhetnek barátkozni a zenével); a cél, hogy színpadra álljanak, a tehetségesebbek zenekart alakítsanak, és belépődíjas koncerteken lépjenek fel, a legeslegjobbak pedig a regionális AllStar-együttesek tagjai legyenek. A diákok Pink Floydot, Jimi Hendrixet, Radioheadet, Nirvanát, Led Zeppelint, Metallicát, The Clasht, és még sok-sok más rockzenekar számait tanulhatják meg és játszhatják el a tanfolyam során.


XXI. századi zeneoktatás itthon is

A készülő zenei ismeretterjesztő központ, a Magyar Zene Háza célja, hogy a látogatók saját élményeken keresztül ismerkedjenek meg a zenével. Az újonnan létrejövő intézmény múzeumi és előadóművészeti programok mellett zenepedagógiai foglalkozásokkal igyekszik a jövőben átfogó zenei élményt nyújtani a széles közönség számára.

INTERJÚNK A MAGYAR ZENE HÁZA VEZETŐIVEL


A ház pedagógiai koncepciója elsősorban a gyerekek, fiatalok nyitottságára és kíváncsiságára épít, hiszen ennek köszönhetően különösen alkalmassá teszi őket arra, hogy befogadói legyenek egy komplex, totális élményt kínáló zenei utazásnak. Az intézmény alapvető hitvallása, hogy a zenéről bármit közölni, a zenéből bármit is megérteni csakis hangzó zene és saját cselekvés, személyesen megélt zenei élmények által lehetséges. Éppen ezért az ismeretterjesztő intézmény mindhárom funkciójában – kiállítás, előadóművészet és oktatás – fontos elemet kapnak a hallható és látható zenei hatások, valamint a cselekvésre és részvételre inspiráló kiállítási tárgyak és programok.

A várhatóan 2020 végén nyíló Magyar Zene Háza célja, hogy a családokon és az iskolai intézményeken keresztül minél több diák és gyerek eljusson az intézmény által kitalált zenei programra. A tanterv kiegészítéseként így innovatív és szemléletformáló módon közelebb kerülhetnek a résztvevők a zenéhez. Ugyan az intézmény még nem nyitotta meg kapuit, jelenleg külső helyszíneken szervez saját eseményeket, sőt olyan nagyszabású kezdeményezéseket is támogat, mint például a Hangszert a kézbe program.


A Magyar Zene Háza Facebook-oldala.


(A CIKK A MAGYAR ZENE HÁZA TÁMOGATÁSÁVAL KÉSZÜLT.)

https://recorder.blog.hu/2018/10/31/nemzete_valogatja_21_szazadi_alapfoku_zeneoktatas_a_vilagban
Nemzete válogatja. 21. századi alapfokú zeneoktatás a világban.

A bejegyzés trackback címe:

https://recorder.blog.hu/api/trackback/id/tr9514325101

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.