„Budapesten rátaláltam a második családomra” – Waiting For The Royalties-interjú és -klippremier!

2018.10.22. 19:00, Gaines

waiting.jpg

A Waiting For The Royalties nevű párizsi garázspunk-zenekar So Low című száma rákerült Ujj Mészáros Károly „skandináv” thrillere, az X – A rendszerből törölve soundtrackjére. És még csak nem is ez az egyetlen magyar vonatkozás. Az október 26-án és 27-én Budapesten koncertező zenekar tagjaitól (Claude – ének, Virgile – gitár, vokál, Quentin – basszusgitár, vokál, Patrick – dob) megkérdeztük, hogyan kötöttek ki egy magyar filmben, miben hasonló a budapesti és a párizsi underground színtér, és az interjú végén debütál a So Low új klipje.


Hogyan kerültetek az X-be?

Patrick: Régebben néhány évig Budapesten éltem. Én egy reklámügynökségnek dolgoztam, Károly pedig akkoriban tévés reklámokon. Összebarátkoztunk, és egy nap esküvel fogadtuk, hogy valóra váltjuk az álmainkat. Így is történt: Károlyból filmrendező lett, én pedig hazamentem Franciaországba reklámszövegírónak, és hogy rockegyüttesben doboljak.


A film alkotói kimondottan a So Low című dalotokra tartottak igényt?

Patrick: Egyáltalán nem. A dal már létezett a film előtt is. Károly az X írásakor a sztori hangulatához illő zenéket hallgatott, és egyszer csak felhívott minket: „Ismétlésre állítva folyamatosan a So Low-t hallgatom, mit szólnátok hozzá, ha felhasználnám betétdalként?” Azonnal igent mondtunk. Nagyon menő dolog, hogy ezzel az Exploited, a Péterfy Bori & Love Band és Jónás Vera mellé kerültünk a soundtracken.


Olvastátok a forgatókönyvet, kérdezősködtetek a filmről? Mennyire fontos számotokra, hogy tudjátok, milyen történethez vagy jelenethez adjátok a dalotokat?

Patrick: Naná, hogy rákérdeztünk, ám mint köztudott, az X egy fordulatokban gazdag pszichológiai thriller, ezért Károly nem szeretett volna túl sok mindent elárulni, mi pedig ezt tiszteletben tartjuk. Különben is, jobban szeretünk minél kevesebb előzetes ismerettel beülni egy filmre. Ismertük Károlyt, maximálisan megbíztunk benne.


Láttátok már a végleges filmet, vagy a ti jeleneteteket? Ha igen, mit szóltatok hozzá?

Patrick: Igen, láttuk a filmet, és az őrült, tetkós törpe a gyilkos! Na jó, viccet félretéve, abban a kiváltságos helyzetben vagyok, hogy Károly még 2017 júliusában megmutatta nekem a mobilján azt a jelenetet, amely alatt a So Low szól. Egyesek váltig állítják, hogy megkönnyeztem, de én ezt még a bíróságon is tagadni fogom! Feszült, érzelemgazdag jelenet; egészen meghatódtam, és meg is öleltük Károlyt. A filmet pedig még premier előtt, angol felirattal nézhetjük meg, ami szintén nagy megtiszteltetés.


Mesélnétek egy kicsit a Waiting for the Royalties megalakulásáról? Olvastam, hogy villámgyorsan eljutottatok odáig, hogy a párizsi La Cigale-ban léphettek fel.

Virgile két éjszaka alatt, két kocsmában hozta létre a zenekart. Hat hónappal később második helyezést értünk el egy rockzenekarok számára szervezett párizsi tehetségkutató versenyen, és játszhattunk a La Cigale-ban. Szürreális este volt, egészen csodálatos kezdet. Még a magyar barátaink is eljöttek megnézni minket!


Energikus garázspunkot játszotok, miközben a vokált egy operaénekesnő szolgáltatja. Hogyan olvasztjátok össze ezeket a merőben eltérő zenei stílusokat?

Claude klasszikus zenét tanult, és operaénekesi háttérrel rendelkezik, de hogy megbolondítsa a dolgot, rock ‘n’ rollt akart játszani. Ő viszi bele a lírai jelleget az énekszólamba. Quentin a 90-es évekbeli neo-metal felől közelíti, Virgile a 70-es évek rockját képviseli, Patrick pedig a 90-es évek grunge zenéjét. De a legkisebb közös többszörösben mind egyetértünk : ez a rock. Meg a jó riffek.


Melyek a legfőbb zenei hatásaitok?

Virgile: Fú, rengeteget fel tudék sorolni...  Az alapítás idején a Kinks, a Yeah Yeah Yeahs, azóta pedig elmozdultunk a garázsrock felé. Az angol ATP fesztiválon láttuk élőben a Thee Oh Seest, az felért egy elektrosokkal.

Patrick: Hát az Iron Maident még csak meg sem említed? (nevet) Ha már Thee Oh Sees (hódolat Szent John Dwyernek!), és nagy hatású élő koncertek: John Spencer Blues Explosion! A közelmúltból pedig az Idles. Verejtékben úszó, társadalmilag tudatos, kihagyhatatlan punk rock.


waiting_small.jpgHogy néz ki manapság a francia garázsrock vagy -punk színtér?

Patrick: Igazság szerint elég összetartó és bizalmas közeg. Vicces, mert most épp beállásra várva írjuk ezeket a válaszokat, egy Black Star nevű koncerthelyen fogunk fellépni, amely három hónapja nyílt, miután a tulajdonosnak be kellett zárnia az előző helyét, a La Mécanique Ondulatoire-t. Sajnos egyre több olyan szórakozóhely kényszerül bezárni a kapuit Párizsban, ahol rockzenét lehet játszani, mert a szomszédok panaszkodnak a zaj miatt. Kár. Ezért is tartjuk fontosnak, hogy majd fellépjünk az Aurorában, teljes mellszélességgel támogatjuk őket.


Elsősorban koncertzenekar vagytok, és nagy hangsúlyt fektettek az élő fellépésekre; adtatok ugyan ki egy-két EP-t, de nagylemezetek nincs, és a legtöbb dalotok ingyen letölthető. Jobban szerettek koncertezni, mint stúdiózni?

Patrick: Mindenképp koncertzenekarként gondolunk magunkra. Ott robbannak ki a nyers, színtiszta energiák, amiket nem olyan könnyű stúdióban megteremteni úgy, hogy még koszos is legyen. Szerencsére a hangmérnökünk, a Waiting For The Royalties ötödik tagja, Loïc Bénart (Press Play On Tape) rengeteget kísérletezik azon, hogy ezek az energiák megszülessenek a stúdió falai között is: bezár minket két napra, és valahogy kihozza belőlünk a legjobbat.


Említettétek a magyar vonatkozást, vagyis azt, hogy Patrick néhány évig Budapesten élt. Hogyan kötöttél ki Magyarországon?

Patrick: Hogyan? Az túl hosszú történet. Az az egy biztos, hogy Budapesten rátaláltam a második családomra, abszolút az otthonomnak tekintem.  Később meg akartam ismertetni a várost a francia barátaimmal, eljöttünk hát Budapestre, és remekül éreztük magunkat, kimentünk a Szigetre, meg minden. Sőt, felléptünk a Sziget-Offnevű rendezvényen, azaz lényegében a fesztivál kezdete előtt egy nappal a Deák tér közelében zenéltünk. Legjobb tudomásom szerint soha többször nem rendezték meg a Sziget-Off-ot, ideje lenne feleleveníteni...

Quentin: Minek? Most már készen állunk a valódi Szigetre! (nevet)


Addig is, hol láthat titeket a magyar közönség?

Claude : Nagyon izgatottan várjuk, hogy játszhassunk az X díszbemutatója utáni afterpartyn. A So Low-t egy párizsi hajón vettük fel, elég klassz, hogy az afterpartyt is egy hajón tartják. Ennek így kellett lennie! Ezen kívül október 26-án, pénteken koncertezünk az Aurorában, 27-én, szombaton pedig a Béla koncerttermében. És akkor most kihasználom a lehetőséget, hogy bejelentsem: a 25-ét, csütörtököt szabaddá tettük, és szívesen fellépünk akárhol. Pár fröccsért cserébe, természetesen.

MAJDNEM MIND HÍRES - A BETÉTDALOS FILMZENELEMEZEK


Végezetül: meddig kell még várnotok a fellépési díjra? (a zenekar nevének fordítása:
„a fellépési díjra várva” –  a szerk.)   

Quentin: Már nem sokáig. Az X szenzációs soundtrackje mellett egy másik számunkat kiválasztották egy reklámfilmhez, amelyet novembertől sugároznak Franciaországban. Egyszóval hamarosan meg kell változtatnunk a nevünket. Ötlet, valaki? Várjuk a javaslatokat a közösségi médiás felületeinken...

Claude (közbevág): Kattintásvadász! (nevet)


Szeretnétek még valamit üzenni?

Claude: El akarom énekelni magyarul a színpadon, hogy a This is only rock’n’roll. Keressük a leghangzatosabb hét szótagos fordítást! Várjuk a javaslatokat a közösségi médiás felületeinken, merci!

Quentin: És még én vagyok kattintásvadász!



Az X - A rendszerből törölve magyar mozibemutatója: november 1.
A Waiting for the Royalties tehát október 26-án, pénteken, 21 órakor az Aurorában, október 27-én, szombaton, 21 órakor a Bélában koncertezik.
A zenekar Facebook-oldala.



A So Lowhoz a filmbemutató apropóján új klip is készült, melynek forgatásáról Patrick mesélt a Recordernek: „Ugyanolyan gyorsan készült el, mint ahogy a dalt rögzítettük: két óra alatt. Főszerepben egy poros parkoló, egy DeLorean, valamint két elképesztően tehetséges ifjú rendezőnk, Julien Rézette és Sébastien Mertens. Nagyon könnyen ment. Kérdés nélkül végrehajtotuk, amit kértek tőlünk, abszolút megbíztunk bennük, teljes szabadságot kaptak.”


Íme a lo-fi képi világú, DeLoreannal megspékelt klip, utána pedig a magyar koncertek posztere.

waitingforposter.jpg

https://recorder.blog.hu/2018/10/22/_budapesten_ratalaltam_a_masodik_csaladomra_waiting_for_the_royalties-interju_es_-klippremier
„Budapesten rátaláltam a második családomra” – Waiting For The Royalties-interjú és -klippremier!

A bejegyzés trackback címe:

https://recorder.blog.hu/api/trackback/id/tr2814316063

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.