„Számomra a zene terápia” – Gili Yalo-interjú

2018.10.03. 19:45, rerecorder

bpritmo18_gili_yalo_c_michael_topyol.jpg

A világ legérdekesebb zenéi közül sokat világzenének hívunk és ezek közül nagyon sok Budapesten fog szólni élőben a héten a csütörtökön egy feltörekvőket bemutató ingyenes showcase-nappal (a Szimplában) startoló, majd egész hétvégén az Akváriumban zajló Budapest Ritmo fesztiválon. Az egyik legnagyobb, nemrég feltűnt kortárs tehetség, az etiópiai zsidó származású Gili Yalo, akinek etióp-etno-jazzfunk-pszichedelikus-soul energiabomba-zenéje mellett története is igen sokrétű és sokszínű. Éhínség elől menekülés gyermekként Etiópiából Izraelbe; zene, mint életmentő eszköz; világlátás egy kórussal; feldolgozászenekar és egy saját éjszakai bár nyitása; sikeres izraeli reggae-popegyüttes; ellene irányuló, szemfelnyitó rasszizmus; etióp gyökereinek megtalálása és a tavalyi év egyik legjobb lemeze. Vágjunk bele!

Mi a legkorábbi zenei emléked?

Négyéves voltam és a családomnak menekülnie kellett Etiópiából az éhínség elől. A szomszédos Szudánba gyalogoltunk át egy menekülttáborba két hónap alatt (ahonnan az 1984-ben induló „Mózes” hadművelet részeként mintegy nyolcezer falasa, azaz etióp zsidó jutott Izraelbe, köztük Gili Yalo és családja – a szerk.). És az út során énekeltem az embereknek, a családomnak. Kisgyerek voltam, az emberek nevettek, ahogyan énekeltem. Ettől persze még nem lettem volna énekes, de ez az első emlékem.


Azt olvastam, hogy segített a szeretteidnek a kimerítő gyaloglásban, hogy ott van egy kisfiú, aki énekel. A véredben volt? Mindig is énekeltél?

Boldog gyerek voltam, rengeteg energiám volt. Sokat beszéltem, sokat énekeltem. Számomra nagyon természetes volt mindez.


Hogyan folytatódott az énekesi karriered?

A suliban is folyton énekeltem, nem fordítottam neki különösebb jelentőséget. Kilencéves koromban részt vettem egy meghallgatáson, ahol gyerekeket válogattak egy kórusba, héberül énekeltem a karvezetőnek, aki megkérdezte, hogy van-e útlevelem? Mondtam, hogy nincs, ő meg, hogy akkor csináltass egyet gyorsan, mert két hét múlva jössz velünk énekelni Franciaországba. Természetes volt, hogy énekeltem, és egyáltalán nem akartam zenész lenni. Nem álmodtam arról, hogy egy nap majd híres énekes leszek. Énekeltem, mert jött belőlem. Később persze mégis ez lett a foglalkozásom, de csak az elmúlt négy évben kezdtem azt gondolni róla, hogy rendben, akkor ezzel szeretnék foglalkozni.


Pedig már 2009-ben tagja lettél a Zvuloon Dub Systemnek, Izrael egyik vezető reggae-dub-popzenekarának. Az hogyan alakult?

gili_zvuloon.jpgA zenekarosdi még korábban kezdődött. Benne voltam a Tel-Aviv-i éjszakai életben, tagja voltam egy feldolgozászenekarnak, ami mindenfélét előadott. De ez csak pénzkereset volt. Szegény családban nőttem fel, elhatároztam, hogy ha tudok az énekléssel pénzt keresni, akkor megteszem. Soult, funkot, punkot, popot, mindent játszottunk, rengeteget léptünk fel. De egy ponton azt mondtam magamnak, hogy ez csak pénzkereset, mások slágereit játszani nem művészet, és ha nem tudom művészi szinten csinálni, akkor inkább nyitok egy klubot. Így is tettem. És a klubbal is elkezdtem pénzt keresni, de egy idő után hiányozni kezdett az éneklés. Akkor meg azt mondtam, hogy oké, újrakezdem, de nem az énekléssel akarok pénzt keresni, nem azért akarom csinálni. Egy meghallgatás után bevettek a Zvuloon Dub Systembe, Bob Marleytól a Redemption Songot énekeltem. Aztán a zenekar népszerű lett, sokfelé felléptünk a világban, de ez valahogy szintén nagyon egyszerűen és természetesen jött, nem kellett nagyon sokat dolgoznom érte, hogy megtörténjen (a zenekar két lemezt adott ki, egyet 2012-ben, egyet 2014-ben – a szerk.). Viszont valahogy ott volt bennem az is – amikor még szintén nem a saját dalaimat énekeltem, csak énekesnek vettek fel, gitározni sem tudtam még ekkor –, hogy nincs is túl jó hangom, meg minden efféle kétség magamban. Aztán egy ponton azt mondtam magamnak: „az idő múlik, nem leszel fiatalabb, miért nem próbálsz meg dalt írni, gyerünk, próbáld meg!” Az érzés mindennél erősebb volt bennem, hogy egyszer felébredek hetvenévesen és azt mondom magamnak, hogy „nem mertél belevágni!” YouTube-ról kezdtem ellesni, hogyan kell gitározni, hogyan kell billentyűs hangszeren játszani. Ez négy éve volt, két év alatt írtam harminc dalt, és szép lassan elkezdtem szólóban is fellépni. És gyönyörű volt, ahogyan az emberek fogadták a dalaimat. Most pedig már másra sem tudok gondolni, mint hogy zenéljek. Már nem akarok mással foglalkozni.


A szólókarriered beindítása ugyanakkor történt, mint amikor elkezdted felfedezni az etióp zenei gyökereidet is?

gili_yalo_lp.jpg2013-ban történt, amikor elkezdtem feltenni magamnak olyan kérdéseket, amiket korábban sosem. Házat akartam bérelni Kiryat Malachiben és kiderült, hogy etióp zsidóknak nem adnak ki, sem pedig el házat abban a városrészben. Gyerekkoromtól kezdve tapasztaltam rasszizmust, megjegyzést tettek a bőröm színére, de nem törődtem vele. Ez csak egy buta fiú, mondtam kisgyerekként, ez csak egy hülye ember, mondtam később. De ez igazán szíven ütött. Nem néhány emberről volt szó, hanem egy nagy csoportról, vagy száz ember aláírt egy egyezményt, hogy nem adnak ki, és nem adnak el házat a környéken etióp zsidóknak. Rájöttem, hogy a rasszizmus sokkal nagyobb, mint gondoltam volna. Korábban nagyon is izraeli akartam lenni. Nem ettem etióp kaját, nem hallgattam etióp zenét. Én nem csak én voltam ezzel így, rengetem társam is. A rendszer nem segít megőrizni a gyökereidet. A rendszer úgy működik, hogy azt akarja: izraelinek valld magad. Ez az incidens rádöbbentett, hogy ami a kultúrámmal történik, az nem helyes. Ekkor kezdtem felfedezni, hogy honnan is jövök én? Semmit nem tudtam róla, semmit. Nem is akartam hallani róla. De ekkor elkezdtem nagyon általánosan kutakodni: Google, Wikipédia. Aztán csodálatos dolgokat találtam, kétezer éves fantasztikus történelmet, egy nagyon tiszteletreméltó országot Etiópiában. Egy nagyon színes kultúrát, amelyben minden régiónak megvan a maga sajátos zenéje. Nem a zenével kezdtem, de természetesen elkezdtem kutakodni az etióp zenében is. És nagyon hamar, nagyon megtetszett. A popzene ekkor már nem tudott meglepetést okozni, ismertem jól a reggae-től a soulon át akármeddig. Az etióp zene pedig hirtelen nagyon elkapott. Annyira hülyén éreztem magam, hogy korábban mindezt megtagadtam magamtól. Ezt a felfedezést persze megosztottam a zenekarral is, a második Zvuloon-lemezen már volt etióp zenei hatás is. Hirtelen más embernek kezdtem érezni magam, főleg, miután a sokkal nehezebb etióp stílusban is megpróbáltam énekelni. Ezután kezdtem el dolgozni a saját dalaimon amhara nyelven (Etiópia hivatalos nyelve) és mondtam azt, hogy megpróbálkozom a szólókarrierrel.


MODERN BERENDEZKEDÉSŰ SOKSZÍNŰSÉG: IZRAEL ZENÉJE MA.


Az izraeli zenei élet nagyon sokszínű, marokkói zsidók, jemeniták, ladinók popzenéje mellett ott van számos etióp zsidó előadó is (köztük Yalo ex-felesége, Ester Rada, aki szintén nagyon népszerű Izraelben és szintén tradicionális etióp zenét keresztez soullal). Ez a zenei sokszínűség lehet talán egyfajta harc is az említett rasszizmus ellen.

Számomra ez a terápia. A zene terápia. Nem reprezentálom az összes etióp zsidót, elsősorban magamat reprezentálom. A zenét arra használom, hogy egy gyönyörű üzenetet közvetítsek. Nehéznek találom nőkről és szerelmekről írni, sokkal könnyebb számomra az említett szituációról dalt szerezni. Örülök, hogy sok emberhez eljut ez, és sok embernek tetszik. Rengeteg tehetséges zenész van most Izraelben, különösen Tel-Avivban.

gili_yalo.jpg


Tavaly kiadtad bemutatkozó lemezed, ezt a nagyon jól rétegzett, komplex anyagot. Hogy látod, merre fejlődik tovább a zenéd?

Először most kiadok egy EP-t. Ötszámos anyag lesz, Texasban vettem fel, remek zenészekkel, akik Leon Bridges soulénekessel dolgoztak korábban. Nem olyan, mint az első lemezem, de nem is lesz attól nagyon távoli a zene. De már elkezdtem dolgozni még újabb dalokon is, és a következő lemezem biztosan őrültebb lesz. Őrült hangszerelése lesz, még nem tudom, pontosan milyen lesz a megszólalás, de most nagyon őrült dolgokat hallok a fejemben. Azt tudom, hogyan kezdek neki majd ennek a lemeznek, de, hogy mi sül ki belőle, arról fogalmam sincs. Nagyon pszichedelikus zenét képzelek el.

interjú: Dömötör Endre

Budapest Ritmo részletes program és minden egyéb infó
Programtábla


és íme, Gili Yalo címnélküli, egészen fantasztikus etióp funkjazz-pszichedelikus soulfunk bemutatkozása 2017 végéről: 

https://recorder.blog.hu/2018/10/03/_gili_yalo-interju
„Számomra a zene terápia” – Gili Yalo-interjú

A bejegyzés trackback címe:

https://recorder.blog.hu/api/trackback/id/tr3114279633

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.