Dalról-dalra kommentár – Szabó Benedek és a Galaxisok: Lehet, hogy rólad álmodtam

2018.10.02. 13:00, rerecorder

galaxisok008.jpg

Ahogyan az előző posztból is kiderül, a 66. Recorder magazin címlapján a Szabó Benedek és a Galaxisok zenekar szerepel, amelynek tegnap jelent meg negyedik nagylemeze, a Lehet, hogy rólad álmodtam. A kazettán és cd-n is kijött anyagról a pénteken megjelenő Recorderben nyilatkozik a frontember és Sallai László basszusgitáros, sőt kritika is lesz az albumról, úgyhogy itt most csak legyen elég annyi, hogy a zongoraközpontú friss dalokról Szabó Benedek dalszerző meséli el a lényeget – az ő szemszögéből. Dalkommentár.

galaxisok_cover.jpgElőestéjén

Még a legelső Sallai-Szabón játszottuk a Procol Harum Pilgrim’s Progress című számát, amiben nagyon szép perbasszusok vannak. Miközben gyakoroltam, elkezdtem megváltoztatni az akkordokat, míg végül valami egész más lett belőle – így készült az Előestéjén verzéje. A „jó lenne otthon lenni már” előtti hangnemváltás nagyon erősen idézi bennem Máté Péter balladáit, amik folyton a törékeny, csodaszép popzene és a vendéglátózás határán mozognak, anélkül, hogy végképp elcsúsznának az utóbbi felé. Mivel a zongora hatalmas szeletet hasít ki a hangképből, nehéz dolga van a gitárosnak, de Ákos (Günsberger – a szerk.) itt is – és végig az egész lemezen – gyönyörűen használja ki a teret. Az egész albumon igyekeztem lágyabban és természetesebben énekelni, mint az eddigi Galaxisok-lemezeken (érdekes módon ez a Zombie Girlfriend angol nyelvű számaiban simán megy, magyarul sokkal nehezebb); erre az egyik legjobb példa a szám végén hallható rész, ahol Lacival próbáljuk megolvasztani a jégszíveket.


Láthatatlan lovak

Ez az egyik szám a lemezen, amit mixolíd hangnemben írtam. Nagyon szeretem, mert a leszállított hetedik fok miatt van egy varázslatos, álomszerű hangulata. Mások is szeretik, a popzenében elég gyakori. A Lehet, hogy rólad álmodtam hangszerelése során próbáltuk zenei eszközökkel alátámasztani a szövegek hangulatát; korábban nem voltak ilyen megfontolásaink. Mivel a Láthatatlan lovakat az álmaimról írtam, ezt a célt szolgálja Laci állandó szellemvokálja, Ákos fátyolos gitárszőnyege, Soma (Bradák – a szerk.) levegős dobtémája és az orgonapontos basszus is a végén.


Narancssárga napok

Feltettem magamnak a kérdést, hogy hány különböző akkordot tudok belezsúfolni egy számba, anélkül, hogy hallgathatatlanná váljon. Elég sokat sikerült. A kezdősor („A harmincas éveknek mindjárt vége van”) régóta motoszkált a fejemben; ez volt az alap. Szeretek úgy approximálni korszakokat vagy előadókat, hogy direkt nem hallgatom őket dalszerzés közben, csak az emlékeimre hagyatkozom – a szám elejére Tom Waits-esen menetelő dobokat szerettem volna, Somával összeraktuk, ez lett belőle. A középrész pedig akár a Dark Side Of The Moon egyik zs-oldalas száma is lehetne, a végén a zárlatot pedig Ákos viccből játszotta be egy próbán, aztán persze úgy is maradt.


Prága

Egyszer elutaztunk Prágába a barátnőmmel, a vonaton félálomban megírtam az első versszakot, aztán egyik reggel úgy ébredtem, hogy a fejemben a „Dominik, a szúnyogok királya” sor visszhangzott egy elfelejtett álomból. A két akkord – a klasszikus 2-5-1 akkordmenet csonka változata – monotonitását a sétáló basszustémával próbáltam ellenpontozni. Úgy alakult, hogy sem a bridge-ben, sem a refrénben nincs ének, ami egy meglehetősen szokatlan megoldás, de kár lett volna szöveggel elrontani. Biztos voltam benne, hogy hegedűt is szeretnék, de csak valami homályos elképzelésem volt a témáról, aztán megérkezett Tóth Dóri és feljátszott valamit, ami sokkal jobb volt, mint bármi, ami eszembe jutott. Ezen a lemezen arányaiban sokkal több a szöveg nélküli zene, mint bármelyik korábbi Galaxisok-albumon; ehhez nagyban hozzájárul a Prága is. Ahogy a Láthatatlan lovak esetében, úgy itt is az álmok furcsa logikáját követi a zene, a végén történelmi pillanattal, Sallai Laci basszusszólójával.


Éter

Két számban jelenik meg közvetlen módon Thomas Pynchon regényeinek hatása, ez az egyik: az első sor az Against The Day görög kórusa, a Chums Of Chance kitalált budapesti kalandjainak kezdete, akik az Inconvenience nevű léghajóról nézik a falnak támaszkodva merengő basszusgitárost. Nagyon szeretem az olyan regényeket és filmeket, ahol sok különböző szereplő sok különböző helyen mozog, majd a szálak lassan összefutnak. Vagy nem futnak össze – Paul Auster New York trilógiájában például szétfújja őket a szél, ahogy az Éter refrénjében is. Ritkán sikerül ennyire kerek szöveget írnom, az utolsó versszakban még a bajai házunk is felbukkan, időn kívül, örökre mozdulatlanul. A zene semmi extra, talán ez hasonlít legjobban a korábbi dolgainkra. Tetszik, hogy nem jön vissza a refrén a végén – mert addigra már szétfújta a szél, ugye.


Cherokee esküvői jegyzet a fiamnak

A lemez utolsó száma az Altató, arra mondta Laci, hogy olyan, mint egy Randy Newman-dal, valahol a Cherokee Wedding/Memo To My Son-vonalon. Mivel a messenger nem a legalkalmasabb platform az érthető kommunikációra, egy ideig azt hittem, létezik egy Cherokee Wedding Memo To My Son című Randy Newman-szám, ami egészen elkápráztatott. Aztán kiderült, hogy nincs (ráadásul a Cherokee Weddingnek nem is ez a címe) (hanem A Wedding In Cherokee County - a szerk.), de addigra már eldöntöttem, hogy megírom én. Tudom, hogy sokan közönséggyilkosnak tartják az ilyen instrumentális számokat, de én mindig nagyon szerettem őket – a második lemezen például ott volt a gyönyörű Magánbeszélgetések 2, amit Jacopóval írtunk. Eleve szeretek nagylemezben gondolkodni, ez a szám pedig kellemesen vezet át az anyag második felébe. Tóth Dóri továbbra is nagyon szépeket játszik.


Hexanol

A Hexanolt biztosan nem tudtam volna megírni, ha nem kezdek el zenét tanulni. Egy jazzben elég gyakori megoldással kezdődik, ami nagyon megtetszett. Amikor elkezdtük összerakni, Ákos letette a gitárt és azt mondta, felesleges lenne bármit is játszania, úgyhogy inkább orgonált. Talán a legjobban meghangszerelt szám a lemezen. A borító ötlete is innen jött.


Szédülés

„Népzene lett a Galaxisok” – prognosztizáltuk a stúdióban Dórival a riadt közönség hitetlenkedő reakcióját, lelki szemeink előtt pedig megjelent egy karácsonyi nagykoncert a Müpában, ahol Csík János húzza a Galaxisok mulatósra újrahangszerelt nótáit. Valószínűleg nem lesz ilyen, ami nem baj. Érdekes, mert bár a lüktetése akár népzenés is lehetne – és a hangnem itt is mixolíd, ami a magyar népdalokban is gyakori – Dóri varázslatos hegedűtémái inkább egy szürrealista gyerekfilm zenéjét juttatják eszembe. Nagyon szeretem ezt a számot.


Elektromos eső

Ezt írtam meg először az új számok közül, mégis utoljára vettük fel. Sokat dolgoztunk rajta, főleg a kicsit szokatlan ritmusképlet helyett, amit nehéz volt összehozni. A pergő hangsúlyai nem oda esnek, ahova gondolnád, hogy fognak, de pont emiatt érdekes. A „hideg van és sötét / a város, mint egy álomban, nem egészen a tiéd” nyitás hosszú évekig járt a fejemben. Az Elektromos eső dinamikailag kicsit kilóg a lemezről, viszont utolsó előtti számként tök jól működik. Látszik, hogy akkoriban írtam, amikor elkezdtem zongorázni – van itt minden, major szeptim, második fokon megállás, hangnemváltás, nagyjából beleraktam mindent, amit akkoriban tanultam. A főhős a végén eltűnik a ködben, ahogy Slothrop a Gravity’s Rainbow végén (a másik dal a Pynchon-utalással - a szerk.).


Altató

Az egyetlen szám, amit egyben vettünk fel; leültem a zongorához és elénekeltem. Minden más túlzás lett volna. Szerettem volna szépen és személyesen zárni. Azt hiszem, ezzel a lemezzel sikerült pontosan azt elmondani, amit elképzeltem.

fotó: Komróczki Dia
lemezborító-festmény: Csordás Zita


a Szabó Bendek és a Galaxisok november 2-án mutatja be a lemezt az A38-on, azonban a koncertre már az összes jegy elkelt, így november 1-én is lesz lemezbemutató, arra még kaphatók belépők, Facebook-eseményoldal

és akkor a Lehet, hogy rólad álmodtam című remek Szabó Benedek és a Galaxisok-album: 

 

https://recorder.blog.hu/2018/10/02/dalrol_dalra_kommentar_szabo_benedek_es_a_galaxisok_lehet_hogy_rolad_almodtam
Dalról-dalra kommentár – Szabó Benedek és a Galaxisok: Lehet, hogy rólad álmodtam

A bejegyzés trackback címe:

https://recorder.blog.hu/api/trackback/id/tr414276889

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása