Lucifer nagykövete és az izlandi boszorkányok – King Dude és Kaelan Mikla az A38 Hajón

Az idei Music To Make War To messze a legletisztultabb az eddigi King Dude-lemezek sorában és ahogy az előző kettőt, úgy ezt is elhozta hozzánk, hogy élőben is bemutassa, hogy hol tart most éppen az annak idején neofolk-körökből indult zenei pályája. Mind ő, mind pedig a mostani turnés előzenekara, az izlandi Kaelan Mikla harmadszor járt az országban.

A különbség csak annyi, hogy utóbbiak ezt egy év leforgása alatt hozták össze és egy tavaly őszi hajós fellépés után legutóbb a Fekete Zajon szerepeltek, a fesztivál egyik legemlékezetesebb koncertjét adva. Ott azért is működött annyira a zenéjük, mert a hol éteri, hol kísérteties megszólalás tökéletes összhangban volt a különleges helyszínnel, de itt a zárt, iparibb hangulatú közegben is sikerült maradandó élményt adniuk a hol posztpunkot, hol pogány rituálékat idéző dalokkal. Előttük volt egyébként még egy bónusz fellépő is, a The Dark Red Seed, ami a King Dude-billentyűs Tosten Larson gitározós-éneklős szólóprojektje, de ő sajnos helykitöltésen kívül sokat nem tudott hozzáadni az estéhez eléggé ingerszegény zenéjével.

T. J. Cowgill, azaz King Dude viszont még mindig végtelenül karizmatikus frontember. Az a fajta, aki egyedül betölti a színpadot, függetlenül attól, hogy turnéról turnéra gyarapodó zenekarával áll a közönség előtt, avagy ténylegesen egyedül, mint a ráadásdalok alatt, ahol zárásként még a közönségkedvec Lucifer's The Light Of The World is előkerült. És az a fajta, aki a dalok közt kedélyesen elsztorizgat, többek közt arról, hogy egy régi, whiskey üveges verekedés miatt nem tudja behajlítani a jobb kezének középső ujját, amit utána természetesen be is mutat a közönségnek. A sztorik, a kivarrt karok és a valahol mélyen úgy általában is vészjósló kinézet viszont egyre inkább szemben áll a zenével, ami ahogy az új lemezen, úgy itt is sokkal letisztultabb, polírozottabb volt... talán már egy kicsit túlzottan is. A korábbi, sokszor nyersebb, karcosabb hangzásnak, ami még a legutóbbi, 2016-os Sexen is meghatározó volt, itt, a friss albumhoz hasonlóan nyoma sem nagyon maradt, olyannyira, hogy még az I Wanna Die At 69-féle, eredetiben azért eléggé súlyos daloknak is ki lett húzva a méregfoga. Működött ez így is, a Music To Make War To a korábbiakhoz képest egészen más, sötét, de visszafogott hangulatát nagyszerűen visszaadta a koncert, csak egy kicsit hiányzott az a zenei kettősség, ami sokaknak valószínűleg pont a King Dude jelenség lényege.

szöveg / fotó: Frank Olivér (http://infinitebeat.hu/)

King Dude: 

Kaelan Mikla: 

The Dark Red Seed: