Húsz perc is elég lesz – A rövid lemezek évada

2018.09.27. 10:55, rerecorder

kanye-pusha-t-big-sean.jpg

2018-ban látszólag két ellentétes trend uralkodik, ha az albumok hosszát nézzük. Egyrészt nagyon sok szám található feleslegesen hosszú és unalmas LP-ken (Migos, Drake, Post Malone), hogy minél jelentősebb legyen az előadó streamingbevétele. Másrészt viszont – és ez az újabb divat – drasztikusan lerövidülnek a lemezek.

Rövid hossztörténet

surfin_safaricover.jpgKezdetben, a negyvenes-ötvenes években az albumok funkciója mindössze annyi volt, hogy összegyűjtötték a kislemezen megjelent slágereket. Nyolc-tíz számot, többnyire a félórás teljes játékidőt sem megközelítve. Aztán a hatvanas években kikristályosodott az „album” művészi koncepciója, amikor már jól felépített volt a tíz-tizenkét dalos kiadvány, a szerzemények akár egymásból következtek, nőttek ki, sőt az évtized végén már egy egész lemezoldalt is kitölthettek. Ebben az évtizedben a Beach Boys lemezei csak ritkán lépték át a félórás hosszt, a Beatles LP-i pedig 33 perc körül voltak átlagosan. Persze akadtak dupla lemezek, amik másfélórás elfoglaltságot is nyújtottak a hallgatónak, ám a jellemző a fél óra volt.

A nyolcvanas évek végéig nagyjából az volt az elfogadott, hogy egy tisztességes lemez 35-45 perces, tíz szám szerepel rajta és kihasználja a mikrobarázdás vinyl lemezoldalankénti 20 perces, szép megszólalást biztosító kapacitását (egy klasszikus hardcore-album persze már akkor is húsz perc alatt végigért és teljes élményt biztosított). A cd-korszak beköszöntével aztán megnyúltak a játékidők. 74 perc is elfért a kis ezüstkorongon, hát akkor miért ne? Inkább több rossz, mint izgalmas albumot szült a korszak (a kilencvenes évek nagyrésze, a kétezres évek eleje), amelynek lecsengése után nagyjából visszaállt a tíz-tizenkét felvételes átlag. Amit a streamingkorszak 2010-től ismét kezdett egy kicsit meghosszabbítani.

Hosszológia

A nagylemez mellett a lemezipar bevett formátumai a következők (voltak?): a minialbum hat-nyolc számmal és olyan 25-30 perces hosszal a „majdnem lemez” funkcióját töltötte be. A jellemzően négyszámos EP volt az igazi köztes kiadvány, 15-20 perces játékidővel, míg a kétszámos kislemezeket a háromszámos 12” maxi single-k fejelték meg. Aztán persze ez bonyolódott, leginkább a tánczenei remixkultúra begyűrűzésével, de a lényeg sokáig valahogy így festett. Én 2008-2010 körül – amikor egyes művészek elkezdtek arról beszélni, hogy az albumok kora lejárt és csak dalokat fognak egyesével megjelentetni – kezdtem azt érezni, hogy az EP-k, minialbumok időszaka lehet a következő nagy fordulat. Amikor már nem nyomnak fizikai hanghordozókat, akkor a töltelékszámokat nyugodtan le lehet hagyni, és csak a „tiszta arany” adja majd ki a rövidebb, de tökéletesebb megjelenéseket. A trend akkor rövidéletű volt, a streamingbevételek növelésének igénye visszahozta az albumfillereket.

Újra rövid

tierra_whack_whack_world_ep.jpgIdén azonban mintha valóban trend lenne, hogy egyre több zenész beszél arról: 23 perces, hétszámos lemezük igenis teljes értékű album, vegye a kedves hallgató is annak. Ennek persze tényleg kétségtelen előnye, hogy a kevesebb több-elvet követve a kiadott számok a legjobbak lehetnek egy felvételi sessionből kiválogatva, csupa killer, a töltelék meg mehet a fiókba. Az egyik valaha volt kedvenc hallgatnivalóm a svéd Boat Club baleári discolemeze, a hatszámos, félórás Caught The Breeze 2007-ből, szóval meg tudom érteni az irányt. De ehhez persze tényleg az kell, hogy az a mondjuk 22 perc tökéletes legyen – és még így is lehet hiányérzetünk, hogy hallgatnánk még. Hogy ez lesz-e a jövő zenéje, az kérdéses. Az viszont nem, hogy amikor Kanye West kiad öt darab hétszámos lemezt (egyik sem éri el a 27 percet), akkor a trend legitim és egy darabig futni fog. Az idei csúcs eddig Tierra Whack rapper 15 perces, tizenöt számos albuma (Whack World) – nehéz lenne azt mondani róla, hogy a teljes értékű albumok telítettségérzetét nyújtja, ugyanakkor mégis tömény, kielégítő hallgatnivaló (igaz, amikor a Residents 1980-ban egyperces dalokból álló lemezt adott ki, akkor ők még negyvenet tettek egy LP-re). Grouper négy év várakoztatás után egy 22 perces lemezzel tért vissza, amiről állította: ennyit szánt a teljes albumnak (igaz, egy betegség rövidre vágta a lemezfelvételt, de nem szándékozott máshol folytatni azt). Laura Marling új projektje, a LUMP is csak hét dalt kínált hallgatásra bemutatkozó nagylemezén és a sor bőven folytatható lenne. Ugyanakkor még van, aki ragaszkodik a formaságokhoz: The Weeknd hatszámos, 22 perces My Dear Melancholy, című márciusi kiadványát EP-ként promózták, pedig szépen belesimulhatna az aktuális széljárásba.

220px-daytona_by_pusha_t.jpgTop 10 2018-as rövid album

# Tierra Whack: Whack World (15:00, 15 dal)
# Pusha T: Daytona (21:08, 7 dal) - jobbra
# Grouper: Grid Of Points (21:51, 7 dal)
# Teyana Taylor: K.T.S.E. (22:53, 7 dal)
# Kanye West: ye (23:41, 7 dal)
# Kids See Ghosts: Kids See Ghosts (23:53, 7 dal)
# Nas: Nasir (26:35, 7 dal)
# Tove Styrke: Sway (26:48, 8 dal)
# Nine Inch Nails: Bad Witch (30:14, 6 dal)
# LUMP: Lump (31:56, 7 dal)


Dömötör Endre

 

https://recorder.blog.hu/2018/09/27/husz_perc_is_eleg_lesz_a_rovid_lemezek_evada
Húsz perc is elég lesz – A rövid lemezek évada

A bejegyzés trackback címe:

https://recorder.blog.hu/api/trackback/id/tr9114266431

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.