Sírni jó, sírni egészséges, fiúknak is – Eyes On U-dalommentár a friss EP-hez

Az Eyes On U eredetileg Lengyel Henriett hálószobaprojektjeként indult, tavalyi bemutatkozó albumát, a Learn, Feel, Fightot is egyedül írta. Új EP-je, az ötszámos The Edge már csapatmunka, a lo-fi zajrock-punk produkció személyessége és őszintesége azonban így is csorbítatlan. Premier!

A koncerteken eddig is zenekarral – illetve, változó felállású zenekarokkal – szólaltak meg az Eyes On U-szerzemények, a változás annyi, hogy a legutóbbi felállás (Vajda Domonkos – gitár, Marton Zita – dobok, Dankó Csaba – basszus) a dalszerzésben is tevékenyen részt vett. Lengyel Henriett így fogalmaz az EP koncepciójáról: „Az egész ep témája a határok feszegetése minden értelemben. Zeneileg és emberileg is. Azt a kérdést próbáltam felvetni, hogy hol húzódik az a határ, amikor valakinek valami már nem fér bele. Akár egy csapatként működő zenekarba, akár egy kapcsolatba. A dalszövegek leginkább a mérgező kapcsolatokról és az azokból való kilépésről szólnak. Nem egy konkrét emberről szól egy-egy dal, hanem inkább egy-egy szituációt akartam megfogni vele, amivel sajnos többször is találkoznom kellett az életemben így-vagy úgy.”

Az egyes dalokhoz külön-külön is jár Lengyeltől kommentár, alatta máris hallgatható a remek EP:

1. Cry

Ez a szám azokhoz az emberekhez szól, akik annyira érzéketlenek/elfojtják az érzéseiket tartósan, hogy már sírni sem tudnak akkor sem, amikor jó lenne, tegyük hozzá szeretni sem, mert már képtelenek bármilyen érzést is megélni. Sírni jó, sírni egészséges. Fiúknak is.

 2. I can't survive on raviolis 

Ez a szám arról a fajta kapcsolatról szól, amikor a másik mindent megpróbál megadni neked, meghív mindenre, fizet neked ételt, italt,de egy dologra képtelen, hogy szeretetet adjon. Bár nagyon finom étel a ravioli, az érzelmi szükségleteimet nem szolgálja ki. A probléma, hogy pénzzel nem lehet az érzelmeket kipótolni, és sajnos van, aki ezt észre sem veszi. 

3. How long? 

Ez a szám az elérhetetlenre való várakozásról szól. Amikor valaki örökké csak hiteget, te meg vársz és vársz, hogy majd egyszer biztos lesz ideje rád, majd egyszer biztos összejön, beleringatod magad, hogy legalább van valaki, akire várhatsz, de a végén kiderül, hogy sosem kaphatod meg a szeretetét, mert csak egy újabb ember, aki húzta az agyad. Te meg voltál olyan hülye, hogy újra meg újra elhitted, csak azért, mert nyitva hagyták a lehetőséget, ahelyett, hogy lett volna bátorságuk nemet mondani időben. 

4. You don't grow 

Ez az a fajta szituáció, amikor valaki képtelen az önmeghaladásra, nem veszi észre/nem akarja észrevenni a problémákat, és az elsõ konfliktusnál inkább eldobja az egész kapcsolatot, meg a másik embert is, csak azért, mert ez a könnyebb út. Könnyebb út a munkába menekülni, mint problémákat kezelni. Ilyenkor rájössz, hogy egy ilyen embernek nem érdemes a szeretetéért harcolni, és mindenáron megpróbálni segíteni rajta, ha nem akar fejlődni. 

5. The edge 

Ez a szám a bántalmazó kapcsolatokról szól. Jelen esetben alkoholfüggõséggel fûszerezve. Én női szemszögből írtam, mivel lány vagyok, de akár fel is cserélhetném a she-t és a he-t, akkor is ugyanaz lenne a lényege. Nem egy ilyet láttam magam körül, sőt: sajnos egy érzelmileg elérhetetlen, szavakkal bántalmazó alkoholista apával nőttem fel, és szerencsére egy olyan anyával, aki végül elég erős volt hozzá, hogy ki tudott lépni ebből, talán pont miattam.

Pontosan ezért tudom, hogy az ilyen helyzetekből nagyon nehéz mozdulni, mert észrevétlenül manipulál a másik, miközben te ragaszkodsz hozzá, és mindig arra vársz, hogy végre egy kicsit megint úgy szeressen, mint régen. Érzed, hogy baj van és szeretnél rajta segíteni, de nem tudsz. Aztán mindig megtalálod a kifogásokat, ha újra bánt, hogy valójában miért is elfogadható ez, amiben vagytok, később minden ismétlődik elölről. Hol a határ? Meddig fér bele, hogy bántsanak, elég pár megalázó szó, vagy még belefér pár pofon, esetleg egy verés, és mi van, ha már a gyereked életét is tönkreteszi, vagy veszélyezteti?

Egyetlen esély a gyógyulásra a menekülés. Hátha pont ez a dal adja meg az utolsó löketet... 

A zenekar Facebook-oldala.

Fotó: Ocskó Ferenc
Borító: Lengyel Henriett