A nosztalgia soha nem ér véget – A magyar eurodance slágerei (1. rész: 1990-1995)

2018.09.04. 15:11, rerecorder

soho-party-albumok.jpg

64. Recorder magazin Eurodance & eurodisco fókusztémáját a Hi-NRG-s alapoktól kezdtük, aztán jött a nyolcvanas évekbeli német eurodisco története a Modern Talkinggal és társaival (a korszak kulcsslágerei playlistben összegyűjtve erre), haladunk tovább a kilencvenes évekbe a korszak eurodance-történetével. És hogy milyen volt mindez nálunk? Magyarországon még 2018-ban is egymást érik a kilencvenes évekre fókuszáló retrobulik. Van olyan szervező, aki a trash-faktorra játszik rá, van olyan, aki őszintén megsértődik, ha ezt felhozzuk. Pedig a magyar eurodance-ből tényleg nem könnyű kitúrni a gyöngyöket.

De akkor mi a siker titka? Alighanem nagyon egyszerű a válasz: visszavágyódás egy gondtalanabb életbe. Hogy egy random kommentelőt idézzünk: „Mi a kilencvenes évek? Fiatalság, igazán szép lányok (no silicon), bulik, diszkóparkolók, 2105 hátsó ülés, cigi, pia, nincs net, nincs mobil, nincs fácse, minden igazi.” Minden generációnak a tizenhat évesen szerzett élmények a legfontosabbak, ami akkor volt, az örök. Ha Mr. Rick volt akkor, meg napfény járta át a szíved újra, akkor az. Az már egészen más kérdés, hogy milyen igaz az is, hogy ugyanez a generáció volt az utolsó, amelynek nem volt veleszületett adottság a net vagy a mobiltelefon.

A nehéz kezdetek

De persze az, hogy hol kezdődik a magyar eurodance-korszak, net nélkül csak annak megy, akinek nagyon jó a memóriája. Vagy tán még annak sem. Pierrot érzett már valamit a nyolcvanas-kilencvenes évtizedfordulón a hiphouse-os trendből? Ő később producerként többeknek, például Erica C.-nek és Sipos F. Tamásnak egyengette eurodance-es karrierjét. Lulu 1990-es Egy igazi angyala már használja a korai Ice MC/Snap!-féle hiphouse lüktetését? A Rapülők, mint helyenként hiphouse/eurohouse? Halld mondjuk a Holiday Rapet – és különben Berkes Gábor billentyűs szintén producerkedett ennek az ügyfélkörnek. Annyi biztos, hogy mint minden aktualitással, a magyar popzene még ezzel a német gyökerű, egyszerűnek tűnő műfajjal is alapos lemaradásban volt. 1993 körül jelentek meg ez első, még igencsak megmosolyogtató produkciók, és el kellett telnie újabb három-négy évnek, mire nagyjából úgy szólaltak meg, mint mondjuk a Captain Hollywood Project 1992-ben. Az utánzás, a trendkövetés teljesen nyilvánvaló jelenség, ezen kár fennakadni, az viszont látványos, hogy az első időkben mennyire elmaradt a hangzás az elvárható minimumtól – igaz, a minőségi hangszerek, hangszínek beszerzése nyilván nagyon költséges volt.


A magyar íz

amok.jpgSajátosságok persze még dögivel jellemezték a színteret. Először is nagyon népszerű volt vidéken is, így arányaiban sokkal többen próbálkoztak ilyen zenével az ország minden szegletéből (sőt határon túlról is, lásd az erdélyi Fluót), mint más műfajokban.

Azt itt most nem fogjuk kibogozni, hogy melyik énekesnő, melyik számban énekelt és nem énekelt, a tátogás a nemzetközi eurodance-t is erősen jellemezte. Mondhatni műfaji alaptulajdonság, hogy igen gyakran más szerepelt a dalokban, mint a posztereken, lemezborítókon és a klipekben – de legalább a tehetséges jazzénekesnők is kerestek egy kis pénzt.

Az külön vicces, hogy a hazai produkciók egymást is úgy nyúlták, ahogyan a nemzetközi vizeken tették ezt egymással a nagyobbak.

Az megint csak kissé magyarosabb jelenség, hogy a fiú- (Hip Hop Boyz, Happy Gang, Bizö Boys) és lányzenekarok (Bestiák, Fresh, Baby Sisters, C’est La Vie) nálunk nem feltétlenül az r&b-s pophangzással taroltak, hanem bőven kaptak alapanyagot az eurodance-ből is (és nem csak indítólöketet, mint a Take That vagy az East 17).

A dalszövegekre nem érdemes hosszan kitérni, mármint nevetni az agyzsibbasztó közhelyparádén és képzavarokon, hiszen ez a magyar dalszövegírás híresen legrosszabb időszaka. Nincs értelme ragozni – vagyis lehet, hogy a dalokban nem ártott volna.

Nem túl légből kapott párhuzam összekötni a műfajt a mulatós zenével, már csak azért sem, mert erre többen eleve rá is játszottak (D.J. YANO, MC Hawer és Tekknő és persze a Kerozin, de még a Kozmix is megemlíthető itt – hogy a kétezres évekre a mulatós dance rendesen ki is fejlődjön).

ZENÉK, AMIK A KOZMIXRA HATOTTAK.

A producerek

csaszar_elod.jpegUgyanakkor a magyar szcénát is jellemezte az, hogy egy-egy tehetséges producer a sajátján túl számos már produkciót is futtatott, vagy legalább bedolgozott alájuk. Pierrot-t már említettük, a másik mogul, Kozso nagyban gondolkodott (Shygys, Picasso Branch, Bestiák stb.), az ex-bonanzás Hauber Zsolt egészen sok előadót terelgetett így-úgy (Fanny, Erica C. + Robbie D., Emergency House, UFO, Carpe Diem, Fresh, C’est La Vie, Nika), a Soho Party-s Náksi Attila pedig jól érezte meg, hogy a hazai eurodance csak itthon lehet sikeres, a túltelített nemzetközi piacra esélye sincs belépni vele, viszont trance-es, house-os zenével már akad egy kicsi. Császár Előd (balra) írt, producelt (Back II Black, Bery, Szekeres Adrienn, TNT, Josh és Jutta), aztán ő is lépett és Shane 54-ként kapott külföldi elismeréseket trance/edm-producerként, dj-ként. Az alvajárókos Csont István szintén ontotta a slágereket (Hip Hop Boyz, UFO, Carpe Diem, Gergely Róbert), de a Carpe Diem-es Erős Attila is felszínen tudott maradni, Spigiboyjal alkottak később jó párost.

A slágerek

Egy ilyen slágerorientált műfajt a sikerdalok mentén érdemes végigtekinteni, összeállításunkban a fontos (például karrierindító) és jellemző dalokra is kitérünk, de persze az összes slágert (vagy legalábbis az annak szánt és mondjuk az előadó által annak is tartott dalt) képtelenség lenne egy ekkora cikkbe belepasszírozni.

KOZSÓ SZEMÉLYES KÉRDÉSEKRE VÁLASZOL.

1991

# New Times: Crazy Techno (ez már az 1993-as kazettaváltozat) 

Lala első próbálkozása a Kozmix előtt (míg Hozso az 5Letben Depeche Mode-os  szintipopozott), még igen kiforratlan, de mondjuk az EBM-re, new beatre jó füllel hangolt Escalator mellett nagyjából az egyetlen igazán aktuális megszólalású korabeli produkció. Kissé rave-es, pillanatokra rátalál az eurohouse nyomvonalára, de még nyilván a szintipopból táplálkozott.

1992

digital-dvd.jpg# Digital Scream: Hé, várj
# FLM: Rólad álmodom
# Zoltán Erika: Mindent a szemnek

A Digital Scream legalább már kinézetben hozta a korszellemet a Bravóból ellesett rave-es külsőségekkel, úgy, hogy zeneileg még az italo-eurodisco-dallamvilágon maradtak rajta, a Hé, várj például egy Fancy-átirat. Az FLM Pet Shop Boys-os volt, még tán Zoltán Erika jelentette a legkomolyabb progressziót, olyan Twenty 4 Seven-ös volt. Valahonnan el kellett indulnia a történetnek.

1993

# Alvajárók: Crazy Dance
# Digital Scream: Túlélem én
# Erik a Viking: Kell, hogy várj 
(az 1993-as feldolgozás nincs fent a neten)
# Szya: Hmm, de ciki…
# Rapülők: Holiday Rap
# Sipos F. Tamás: Buli van!
# Erica C.: Good Times

Utóbbi dal klippremierje a legendás Music TV-s műsorvezető, Paul King videopremieres műsorában volt! Zoltán Erikában (ugye ő lett Erica C.) többször, többen láttak nemzetközi potenciált, ami ezúttal sem materializálódott. 1993-ben bemutatkozott néhány fontos szereplő (Alvajárók, Erik a Viking, frontján Mr. Rickkel és egy Neoton-feldolgozással), még mindenki nagyon gyerekcipőben téblábolt, Sipos F. pedig az euroragga-vonatra pattant fel.

1994

# Ámokfutók: Bad Man
# Alvajárók II: Törd szét
# Carpe Diem: Élj a mának
# Soho Party: Gyere táncolj! / Miért nincs nyáron hó
# D.J. YANO: Gyere, énekelj velünk / Véget ér egy fejezet
# Ab-O-Vo: Mester
# Erik a Viking: DJ Bubó

Az Alvajárók máris kettészakadt, Csontiék továbbmentek a Culture Beat-es úton, az Ámokfutók pedig Kozsó karizmájára épített. Bemutatkozott két nagyágyú: a Carpe Diem egy Shament idéző dallal, amelynek csodás refrénjében van valami olyan melankólia, ami egyszerre teszi szomorkássá, de erősebbé is a kortársaknál, persze a raprészt már tilos meghallgatni. A Soho Party sem volt még éppen kifinomult. YANO a Digital Screamből mulatósodott, két rajzfilmzene (Mekk Elek, az ezermester és Kérem a következőt!) pedig rave-ült.

emergency_house_01.jpg


1995

soho_party.jpg# Ámokfutók: Szomorú szamuráj
# Alvajárók II: Induljon a tánc
# Soho Party: Szállj!
# Carpe Diem: Lépj tovább!
# Erik a Viking: Crazy Baby
# FLM: Megtalállak még
# Erica C.: Voice Of Fortune
# Judy: Vad tangó / A vágy temploma
# Kozmix: Hangerőt!?! Mééég!!
# Emergency House: Veled pörög a világ
# Cre-dance: Hosszú még az éj
# El Charro: Pancsi a vízben itt délen

A főbb szereplők határozottan fejlődtek hangzásban, az FLM mindig is szofisztikáltabban volt house-os, ekkor már igen slágeres is, Erica C. pedig rátalál a happy hardcore-ra. Judyval bemutatkozott egy erős hang, ő majd a Groovehouse-ban folytatja, a Kozmix-debüt pedig cseppet sem rejti véka alá, hogy a két producer honnan nyert ihletet. Ööm, Scooter? Megérkezett az Emergency House is, vele pedig egy autentikusabb happy hardcore-hangzás. A Cre-Dance és az El Charro viszont rövidéletű projektek lettek, talán nem véletlenül.

(1996-tól folytatjuk)

DJ Ámokjáró

https://recorder.blog.hu/2018/09/04/a_nosztalgia_soha_nem_er_veget_a_magyar_eurodance_slagerei_1_resz_1990
A nosztalgia soha nem ér véget – A magyar eurodance slágerei (1. rész: 1990-1995)

A bejegyzés trackback címe:

https://recorder.blog.hu/api/trackback/id/tr514221743

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.