„Nem munkás dolog ez” – Lukács László-interjú

2018.08.28. 08:30, Gaines

lukacs.jpeg

A 2018-as Petőfi Zenei Díj átadóját a STRAND Fesztivál nyitónapján, Zamárdiban rendezték meg, ahol a legjobb férfi előadónak járó elismerést a Tankcsapda frontembere, Lukács László kapta. Ezen felül is eseménydúsan telnek az évei, idén az ötvenedik születésnapját ünnepelték, jövőre a zenekara tölti be a harmincat. Ezekről is kérdeztük rövid interjúnkban, ahol azt is elmondta, miért speciális a Petőfi Zenei Díj, miért nem osztogatna tanácsokat fiatal önmagának, és hogy munka-e a zene.

Mit jelent neked egy ilyen díj, vagy egyáltalán bármilyen díj?

Ez egy speciális díj, hiszen részben szakmai, részben közönségdíjról beszélhetünk. Egy alkotó ember számára mind a két platform fontos, így egy ilyen elismerést kapni mindenképpen egy jó élmény. Elsősorban azonban a közönség, a Tankcsapdára kíváncsi emberek figyelme, szeretete és tisztelete az, amit nem csak én személy szerint, de az egész zenekar, Sidi és Fejes Tomi is a legfontosabbnak tartunk.

AZ IDEI, III. PETŐFI ZENEI DÍJ MINDEN NYERTESE ITT!

Ha te oszthatnál díjat, és mondjuk olyan hazai előadóknak-zenekaroknak, akikre személyesen jobban ráirányítani a nagyközönség figyelmét, kik lennének azok? 

Nem bánom, hogy nem vagyok ebben a helyzetben, mert ha valakit kihagynék valaki javára, abból sértődgetések lennének. Maradjunk annyiban, hogy előbb vagy utóbb, de mindenki megkapja azt, ami őt illeti. Ez persze pro és kontra is igaz. Tudod: mindenkinek ami jár….


Két kerek évfordulót is ünnepeltek: idén te lettél 50 éves, jövőre a Tankcsapda lesz 30. Melyiket lett volna nehezebb elképzelni 1989-ben?
 

Egyiken sem gondolkodtam 20-21 évesen, így elképzelni sem képzeltem el se a zenekart három, se magamat öt évtizedesen. Abban az időben leginkább azzal foglalkoztam, hogy hogyan tudnék felszedni valami csajt, vagy hogy honnan szerezzünk este piát, mert pénzünk nem volt, inni viszont szerettünk…. Különben meg mások sokkal nagyobb feneket kerítenek ennek, mint én, vagy mi, a zenekar.


Ha találkoznál a 30 évvel ezelőtti, első Tankcsapda-koncertre készülődő önmagaddal, mi lenne az a három tanács, amit megfogadtatnál vele?

Semmi! Hagynám, hogy úgy történjen minden, ahogy történt. Nem hiszem azt, hogy jobb lenne, ha „tanácsokat osztogatnék” saját magamnak. A dolgok rendje, azok megtörténése az, ami az embert oda teszi-viszi, ahová való, ezért azokat meg is kell élni. Úgy, ahogy azok történnek. Se nem jobban, se nem rosszabbul.

LUKÁCS LÁSZLÓ DEBRECENHEZ FŰZŐDŐ GONDOLATAI

Az év első felében "B-oldalas turnét" szerveztetek, ahol direkt nem a slágereiteket játszottátok. Hogyan fogadta a közönség, és te hogyan élted meg? Volt olyan előbányászott dal, ami meglepetést okozott?

Én személy szerint is, de az egész zenekar is nagyon élvezte ezt a fajta, önmagunk elé állított kihívást. De ami ennél is fontosabb, vagy legalább ennyire fontos, hogy a koncertek közönsége is nagyon élvezte ezt. Igen, volt néhány olyan dal, aminek a fogadtatása kifejezetten meglepett. Van is egy-kettő, amit időnként az azóta futó Lukács Félévszázad turné műsorába is átemeltünk.


Mennyire munkás az évek múlásával fenntartani, hogy ne a rutin hajtson, hogy sokadjára is ugyanazzal az energiával, lelkesedéssel tudd játszani a dalokat?

Csak annyira, mint amennyire egy-egy alkalommal kicsit fáradtabb vagy, mint máskor. Vagyis semennyire! Nem munkás dolog ez. Ha az lenne, megenné a fene. Mi mind a mai napig nagyon szeretjük csinálni ezt az egészet, utazásostól, izzadásostól, az időnkénti másnapossággal is megküzdve… Szeretünk zenélni, élvezzük és igyekszünk a lehető legjobban megbecsülni a helyzetünket, és ezt minél inkább megmutatni estéről estére a közönségnek. Ennyire egyszerű.


Milyen zenéket hallgatsz mostanában a szabadidődben?
 

Elég változó. Ugyanúgy szívesen visszanyúlok egy-két örök kedvencemhez (pl. Motörhead, AC/DC, Scorpions, stb…), mint ahogyan szívesen hallgatok újabb zenéket is: Kornt, Slipknotot, Five Finger Death Puncht – és még sorolhatnám.


Hogyan fog kinézni a jövő évi jubileumotok?
 

Alaposan megünnepeljük a 30. évet. Jubileumi bulik itthon és külföldön, új lemez és sok minden más, de ez még elég messze van ahhoz, hogy több részletről ne beszéljek.

(A cikk az MTVA támogatásával készült.)


Itt megnézhetitek, ahogy Lukács László átveszi a díjat:


Ő pedig az idei új dal, a Vagyok olyan szemét:

https://recorder.blog.hu/2018/08/28/_nem_munkas_dolog_ez_lukacs_laszlo-interju
„Nem munkás dolog ez” – Lukács László-interjú

A bejegyzés trackback címe:

https://recorder.blog.hu/api/trackback/id/tr3714201435

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.