A hiphop és az elektronika uralják az orosz könnyűzenét – Kozlov Sándor-interjú

2018.07.07. 11:01, rerecorder

kozlov_sanyi.jpg

Kozlov Sándor sokáig az A38 sajtósa, koncertszervezője és a kiemelt nemzetközi projektekért felelős munkatársa volt, 2017-től azonban már Moszkvában dolgozik a Magyar Kulturális Központ kulturális attaséjaként és többek közt szervezi a magyar előadók ottani fellépéseit. Nála autentikusabb forrást aligha kérdezhettünk volna az oroszországi zenei életről. A 63. Recorder magazin Oroszország és pop fókusztémája folytatódik.

Moszkvában végezted a gimnáziumot. Gyakran jártatok koncertekre? Milyen stílusú zenék hatottak rád döntően?

Mivel Moszkvában rövid a nyár és hosszú a tél, ezért a gimis, majd egyetemi társakkal általában a koncerthelyszínek voltak a találkozási pontjaink. Minden egy Ucsityesz plavaty („Tanuljatok meg úszni”) című rádióműsorral és az általuk szervezett rockfesztiválokkal kezdődött. Később elkezdtem érdeklődni a freejazz és az avantgárd zenék iránt, azoknak a központja egy bizonyos DOM Kulturális Központ volt, ami ma is létezik. A legjobb kisebb koncerthelyek akkoriban a Kitajszkij Ljotcsik és a Projekt OGI szubkulturális klubok voltak. Ezekből nőtte ki magát a Leningrad zenekar is. Egy másik mágneses mező pedig a Gorbuska nevű kalózzenei piac és koncertterem volt. Itt minden zenei újdonságot megtaláltál, és gyakran játszottak itt komolyabb külföldi együttesek is.


KOZLOV SÁNDOR KEDVENC ZENÉI.


A kilencvenes években mennyire volt veszélyes kint éjszakázni, járni egyik helyről a másikra? Egyáltalán, volt erre lehetőség Moszkvában? Már csak a nagyobb távolságok miatt is.

A rockklubokat általában a külvárosokban, ipari negyedekben lehetett megtalálni, szóval rendesen kellett metrózni egyik helyről a másikra. Ezek a városrészek éjszaka elég vad helyekké változtak, gyakoriak voltak a verekedések, de ez mára teljesen átalakult. Moszkva nagyon biztonságos város lett, nyoma sincs benne annak az agressziónak, ami még tizenöt éve is jellemezte.


Hogyan látod most, hogy tíz év távollét után visszatértél, mi minden változott Moszkvában?
Az irányadó zenei stílusok szempontjából, azt hiszem, történt némi átalakulás.

little_big.jpgTermészetesen. Most nagyobb fókusz van a hiphopon és az elektronikán, és több lett az ötszáz-hatszáz férőhelyes klub, ami régebben ritkaságnak számított. A könnyűzenében történtek érdekes kísérletek, mára szinte mindennek meg lehet találni az orosz megfelelőjét. Van például „orosz” Warpaint (Lucidvox), The Foals (Pompeya), Gogol Bordello (The Hatters), vagy orosz Die Antwoord (Little Big) is. De a korábbiakhoz képest kevesebbnek látom a kreativitást, nem könnyű olyan igazán izgalmas és egyedi zenekart találni, amely akár külföldön is befuthatna. Az orosz underground pedig azért is lehet nehezebb helyzetben, mert a kétezres évekhez képest ma sokkal kevesebb kis klub van Oroszországban. A fiataloknak most több pénzük van, de a szórakozási lehetőségből is több lett. Rengeteg színházi előadást és kiállítást rendeznek, a mozik mindig tele vannak, az orosz fiatalok rengeteget utaznak, ezért a zenének már nincs olyan jelentős társadalmi vagy szocializációs szerepe, mint tíz-tizenöt éve volt. De ez természetes folyamat. Korábban a zene fontosabb közösségi szerepet töltött be az emberek életében.


Vannak olyan műfajok, amikben kifejezetten erősnek érzed az oroszokat?

A hiphop és az elektronika uralják most a könnyűzenei piacot, de még mindig van az undergroundban egy humoros, avantgárd vonal is, ahol történnek izgalmas dolgok. Ha a magyar zenei szcénával hasonlítanám össze, az orosz zenekarok színpadi megjelenése szerintem sokkal erősebb. Több hangsúlyt fektetnek a vizualitásra és a színpadi képre. A hiphop most a legszókimondóbb zenei műfaj, a zenekarok nagyon sokat reagálnak aktuális társadalmi problémákra, gyakran az orosz irodalomra is jellemző, szarkasztikus, absztrakt formában.


Vannak olyan rendszerváltás előtti zenekarok, amelyeknek még ma is nagy hatásuk van? Gondolok itt például a tribute-zenekarokra, vagy utalásokra a dalszövegekben. Aki az Arbaton, Moszkva leghíresebb sétálóutcáján jár, óhatatlanul beleütközik egy „Coj zsiv” („Coj él”, utalás Viktor Cojra, a Kino zenekar frontemberére) feliratokkal telegraffitizett falba, de Viszockijnak és Okudzsavának is van emlékszobra, ugyanezen a környéken.

Természetesen óriási hatása van ezeknek az előadóknak. Lényegében a Leningrad zenekar hangzása is olyan, mintha Viszockij összeállt volna egy katonai fúvószenekarral. Legtöbbet talán Viktor Cojt és a Kino zenekart szokták újragondolni. Nyugaton őket egyszerűen az „orosz” The Cure-ként emlegetik. Számomra viszont ebből a generációból az Aukcion zenekar a legfontosabb.


Utcazenészek alapozzák meg a belváros hangulatát, de még az elektricskán (kábé az orosz HÉV) is zenélnek, mikrofonnal, erősítővel szórakoztatják a kisebb településekre utazókat.

Valóban nagyon izgalmas lett az utcazenei élet, ami Budapesten szinte teljesen kihalt. Ugyanakkor még nem üti meg a New York-i metróaluljárók szintjét, de ha ebbe az irányba haladunk, akkor pár éven belül itt is lesznek komoly utcai zenekarok.


Mi volt az utolsó legjobb koncertélményed?

Legutóbb a Strelka Bar nyári teraszának megnyitóján voltam Sun Ra Arkestra-koncerten. De gyakori vendége vagyok a DOM Kulturális Központnak is, meg egy igazán egzotikus helynek, a Rjumocsnaja Zuzinónak, amely nappal majdhogynem „késdobáló kocsmaként” üzemel, este viszont igazi underground klubbá változik, ahol a legkomolyabb orosz avantgárd zenekarok lépnek fel. Ami pedig a kevésbé underground zenéket illeti, talán a 16tonsban és a Red klubban szoktak igazán fontos élőzenei eseményeket rendezni, míg elektronikában a Pluton nevű helyen lehet a legtöbb kísérletezéssel találkozni.


Legkedvesebb orosz lemez, amit letöltöttél vagy megvásároltál?

Legnagyobb kedvencem marad a NOM zenekar, de ők inkább az élő koncertjeikről híresek, nem a lemezeikről. Ha lemezről beszélünk, akkor legutóbb a Glintshake (ГШ) zenekartól szereztem be az ОЭЩ МАГЗИУ-t.


Az A38 Hajó után a Moszkvai Magyar Kulturális Központban egészen más közegbe kerültél zenei kínálat és térkihasználás szempontjából is. Ebből adódóan, más típusú zenekarok közül válogatsz, mint korábban?

Az A38 Hajón koncertszervezőként is dolgoztam, bár nem az volt az elsődleges feladatköröm. Ott is inkább külföldi zenekarokkal foglalkoztam, posztpunk, freejazz vagy underground műfajokkal. A Magyar Kulturális Központ kulturális attaséjaként Oroszországban már csak a magyar előadókkal foglalkozom, de mivel nagyon sok tehetséges előadónk van, így van bőven kínálat is. A magyar zenekarok többsége amúgy vagy a Hangfoglaló Program keretén belül érkezik Moszkvába, vagy orosz partner meghívására. Aztán mi segítünk a kapcsolatépítésben, a logisztikában és a szervezésben. Igyekszünk hasonlóan reprezentálni a különböző zenei műfajokat. Klasszikus zenéből elég erősek vagyunk nemzetközileg, ezért nem csoda, hogy Oroszországba is sok magyar klasszikus zenész érkezik.


Vannak visszajáró vendégeitek?

Ha a könnyűzenéről beszélünk, akkor Barabás Lőrinc például visszatérő vendég, őt nagyon szeretik itt, és már együttműködései is vannak orosz zenészekkel. A Paddy And The Rats is rendszeresen játszik a március 17-i Szent Patrik napon Moszkvában és Szentpéterváron egyaránt. Biztos vagyok benne, hogy gyakori visszatérő vendégek lesznek Gőz László, Szemző Tibor, Pándi Balázs és Harcsa Veronika is. Ők nagyon erős koncerteket adtak Moszkvában és szerintem vissza fognak még térni.


Van olyan terved, amit nagyon szeretnél kint megvalósítani, de valamiért nem látsz rá lehetőséget?

Nagyobb felállású zenekarokat nehéz kihozni Moszkvába. Sokba kerül az utaztatásuk, mivel csak repülővel lehet kényelmesen beutazni, kell a vízum, és túl nagyok az országon belüli távolságok. Nagy vágyam volt például, hogy kijusson Moszkvába a VHK, ez meg is történt tavaly ősszel, talán az ő szentpétervári koncertjüknek volt a legnagyobb visszhangja. Jó lenne kint látni a PASO-t is, vagy olyan fiatal magyar zenekarokat, mint például a Törzs. A Volkova Sisters lenne egy másik cél, amit sehogy sem tudunk összehozni.


És mi az, amit Moszkvában könnyebb elérni?

A jó focit.


interjú:
Szabó Kata


AZ OROSZ POP ÉS ROCKZENE TÖRTÉNETE.


és még egy kis éji moszkvai utcazene: 

https://recorder.blog.hu/2018/07/07/a_hiphop_es_az_elektronika_uraljak_az_orosz_konnyuzenet_kozlov_sandor-interju
A hiphop és az elektronika uralják az orosz könnyűzenét – Kozlov Sándor-interjú

A bejegyzés trackback címe:

https://recorder.blog.hu/api/trackback/id/tr8914096553

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.