I Can’t Techno (Szetiszfeksön) – Grabo’sky-interjú és -albumpremier!

2018.06.25. 11:00, rerecorder

fullsizerender_1.jpg

A re-editekkel feltűnt, debreceni születésű, Budapesten élő dj-producer Grabo'sky három EP (a downtempósabb Wurmloch - 2013, és a nyáriasabb Poolside - 2014, valamint a space discós / balearic Solaris - 2014) után 2016 elején hozta ki remek első albumát W címmel – utalva arra, hogy kényszerű névváltoztatása során a w-t vette ki a Grabowsky-ból. A pszichedelikus-hipnotikus slowtronica stílusba besorolható debütlemez után második albumán most a diszkósabb, slow house-osabb oldalát mutatja meg. I Can’t Techno - szól a Rolling Stones (I Can't Get No) Satisfaction-jére is rímelő cím, a nyárias hangulatú, kiváló lemezt pedig már tavaly felvezette a Short Run című dal kollázsvideója.

Grabo'sky lassú tempójú electronica kiadványai a Mana  Mana Records-nál jelennek meg, a 2016-os W ilyen értelemben vett folytatása is ott fog érkezni, a producer táncosabb, diszkósabb felvételei - mint az új I Can't Techno - pedig a nemzetközileg is jegyzett (szinte csak külföldi előadókkal dolgozó) hazai nu-disco kiadó, a Spacewalker Records-nál. Hogy mi minden történt mostanában a dj-producerrel, és hogy várhatóan mi minden fog történni vele, kiderül interjúnkból, akárcsak minden érdekesség a friss lemezről.

Mi minden történt veled a 2016-os W album óta?

graboskycover.jpgKijött az az album, és aki hallotta és visszajelzett, az nagyon szerette. Olyan haverok írtak rám, hogy bírják, akik nem is hallgatnak hasonló zenét. Jött is három remixfelkérés miatta (Bëlga, Colorstar, Muzikfabrik), de alapvetően elsiklott a térben. Nagyon büszke vagyok rá, sajnálom, hogy nem kapott nagyobb figyelmet. Szóval nem vettem belőle luxus yachtot Monte Carlóban. Változatlanul nem a zenélésből élek, arra viszont jó volt, hogy lett egy jó referenciám. Ha elkértem valamit remixre, ide is adták (mosolyog). Mostanában inkább kollaborálok tehetséges producersrácokkal (Peter Galaksikovval és Barli Renezzel). Egy-egy számmal már készen is vagyunk. Galaksikovval a közös számunkat, egyenlőre kiadó nélkül, a Bandcampen és a YouTube-on próbáljuk futtatni.


Hogyan készült a lemez, különösen annak tükrében, hogy egyszerre két lemezanyagod is formálódott? Mi volt a választóvonal, mi alapján kerültek bizonyos dalok az egyik, vagy a másik kiadványra?

Amikor kijött a W, említettem, hogy készül egy másik is, csak az más vonal lesz és más kiadónál jön majd ki. Na ez lett a mostani lemez. Párhuzamosan készült a W-vel – tehát ez is nagyjából három év termése. Annyi anyag összegyűlt, hogy felvetődött a Mana Mana Records-nál, hogy lehetne egy nagylemez, viszont oda a discoidabb dolgok nem passzoltak. Előbb a W-t válogattam össze és mellette ott volt még egy jó fél lemeznyi anyag. Ha hozzácsapom a Spacewalker Record-os EP-t (Solaris) – merthogy náluk jött ki a mostani friss lemez –, akkor már-már készen is van, csak még egy-két számot befejezek... – gondoltam akkoriban. Amiből végül lett vagy négy-öt új dal, így le is hagyhattam róla az említett EP anyagát. Két éve nyáron fejeztem be. Azóta hever a kész album a fiókban.


Mi lesz a sorsa a már 2017-ben emlegetett másik lemezanyagnak?

Ezt a mostani lemezt tehát két éve, nyáron fejeztem be és becsömörlöttem, annyira, hogy az év karácsonyáig be se kapcsoltam a szoftvert. Mondtam is magamnak, én képtelen leszek még egy számot összehozni (nevet). Aztán hazamentem Debrecenbe édesanyámhoz, akkor küldtem el a kiadónak az anyagot, hogy itt van, kész. Amint az útjára indult, még ott Debrecenben csináltam egy számot, aztán visszajöttem Pestre és befejeztem. Kertépítőként dolgozom, mi télen állunk, így a nagy láblógatások közepette elkaptam a fonalat, annyira, hogy másfél hónap alatt kész lett a W folytatása is. Ami eddig több év termése volt, most másfél hónap alatt meglett. Nyakamon volt két nagylemez és már rég nincs az, mint mikor editorkodtam, hogy ha kész volt egy re-edit, azonnal ment is ki a SoundCloudra és lestem, hogy van-e rá visszajelzés. Ez a hév szerencsére elmúlt, így ma már képes vagyok kotlani a számokon. Az I Can’t Technon is vannak olyan három-négyéves számok, amiket nem mutattam még meg az internet népének. Viszont ez azzal jár, hogy megint becsömörlöttem, két nagylemeznyi szám volt a nyakamon, amivel valamit kezdeni kellett, nincs lelkesedés, hogy a fióknak csináljak egy újabbat. A W folytatása is másfél éve kész, de nem küldtem el még a Mana Maná-soknak, jöjjön ki előbb az I Can’t Techno és utána… Nem gondoltam, hogy másfél évet fogunk ezzel a mostani LP-vel csúszni (master, kiadói arculatváltás, borító – ezek mind-mind lassan álltak össze), mert akkor a Mana Manának szánt W folytatása anyagot már tavaly kihozatom. Ha ezen a mostani megjelenésen túl leszek, várok egy kicsit és előállok azzal is. Ott minden be van járatva, csak master kell majd neki és jöhet is ki.


Mi változott a munkastílusodban, a dalok hangulatában az előző lemez óta?

grabo_i_cant_techno_final.jpgSemmi. Én hangmintás csávó vagyok – bár ezen a lemezen három számban midit is használok –, mindent az határoz meg és indít el, ha találok valami mintát vagy hallok egy számot és kiszúrok egy kivágható részt belőle. Akkor az máris megy be az Abletonba és megnézem, hogy ott hogyan viselkedik, hogy lehet-e belőle valami. Sokszor előfordult, hogy már amikor hirtelen belekezdek, feláll egy váz és másnap vagy harmadnap be is fejezem. Máskor meg hónapokig, akár évekig is eltart, amikor egy már-már kész számba keresek még valamit, de nem akar összeállni. Félredobom, pár hónap múlva előveszem, aztán megint félre, majd egyszer lehet kész lesz vagy csak áll, mint megkezdett projekt. Van ilyenből vagy ötven. Egyenlőre a srácokkal közös munka is két félkész dalból lett, én adtam a vázat és ők meg hozzátették a magukét.


Mesélj egy kicsit a friss dalokról!

Az album címe előbb Night Trippin’ lett volna – ez a kedvenc számom az LP-ről –, a címe is kifejezi a lemezt, viszont nem figyelemfelkeltő. Ennyi marketing kell, hogy ha a nevem miatt nem, legalább a címe miatt legyen kattintás. Ebből a szempontból talán a I Don’t Want To See Rambo Killed lett volna a legjobb. Egy barátom egy átmulatott éjszakán hazafelé tartva mondta ezt, amikor arról beszélgettünk, hogy mekkora klisék már az akciófilmek, a főhős állandóan megússza. Megállt és elkiáltotta magát: de hát én nem akarom, hogy Rambót megöljék! Nagy röhögés. Elraktároztam a memóriába, hogy ha egyszer nekem számaim lesznek, egyiknek ez lesz a címe. Az album egészét viszont nem fedi. Így lett a I Can’t Techno – ez másik kedvenc számom róla. Figyelemfelkeltő – szójáték a Stones I Can’t Get No-jára –, meg ugye az egy discoid techno-szám, miközben az egész lemeznek semmi köze a tecnóhoz. Most is volt olyan, mint a W-nél, hogy sorban csináltam négy olyan számot, amik egy hangulatra épülnek (Midnight Movie, SnowbirdTimemachine, Dream Dancer), a többi az sokkal spontánabban született.


SZÓRAKOZTATÓ INTERJÚNK GRABO'SKY-VAL DJ-KARRIERJÉNEK HÚSZÉVES ÉVFORDULÓJA  APROPÓJÁN - PLUSZ EGY REMEK JUBILEUMI MIX.


és akkor a friss és egészen kiváló nyárias lemez, ami vízparton és kertipartin is tökéletesen működik - no meg Grabo'sky többi kiadványához hasonlóan belső utazás kísérőzenéjeként is: 

https://recorder.blog.hu/2018/06/25/i_can_t_techno_szetiszfekson_grabo_sky-interju_es_-albumpremier
I Can’t Techno (Szetiszfeksön) – Grabo’sky-interjú és -albumpremier!

A bejegyzés trackback címe:

https://recorder.blog.hu/api/trackback/id/tr6314070047

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.