Filmrecorder. A meleg tinifilm, amit nem vártunk, de mégis eljött - Kszi, Simon kritika

2018.06.22. 12:47, vferi

0512725_jpg-r_1920_1080-f_jpg-q_x-xxyxx.jpg

A Kszi, Simon (Love, Simon) nem akar feltűnősködni, inkább belesimulna a romkomok jól ismert világába, hogy észrevétlenül empatizáljunk történetének címszereplőjével. Greg Berlanti filmje minden jól bevált klisét felvonultat, mégis megújítja a zsánert meleg főhősével. A 63. Recorder magazin Filmrecorder rovatának cikke.

Az elmúlt évben több meleg témájú film is darlingja volt a sajtónak és a szakmának: elég csak az agyonünnepelt Szólíts a nevedenre gondolunk, vagy az idegen nyelvű film kategóriájának idei Oscar-győztesére, a transzneműség témáját taglaló Egy fantasztikus nőre. És akkor egyszer csak itt van ez a film, ami se nem drámai, se nem izzóan erotikus, egyáltalán nem artisztikus. Csak úgy van, de még mennyire!

A gimnazista Simonnak (Nick Robinson) mindene megvan, szerető család, jófej barátok, de a melegségét felvállalnia még nem sikerült. Egy nap az iskola közösségi oldalán feltűnik egy coming out-poszt, amire Simon visszakézből reagál. A két álnév mögé bújó fiú elkezd levelezni és pillanatok alatt a plátói szerelem bugyraiba zuhannak, de persze emellett van bonyodalom is elég: zsarolás, sértődés, beteljesületlen szerelem, vágyódás, egy halloween party és persze happy end is, de abból is szigorúan szexmentes, így pont azt kapjuk, amit egy multiplexes matinétól várhatunk. De annál mégis sokkal többet.

A forgatókönyv a téma felszínét karcolgatja csak, nem ereszkedik lélektani mélységekbe.  A történet a coming out kivitelezésére koncentrál, nem enged minket közel a problémához; úgy tűnik, ez is csak egy feladat, amit jó logisztikával egész tűrhetően lehet kezelni. A film nem tár fel semmit azokból a frusztrációkból és szorongásokból, amik megeszik a lelket, de persze nem is ez a feladata. A Kszi, Simon kerüli a drámai meleg kliséket, de a nem drámaiakat is.

1256381_jpg-r_1920_1080-f_jpg-q_x-xxyxx.jpg
Nick Robinson, Talitha Bateman, Jennifer Garner és Josh Duhamel a Kszi, Simon című filmben

 

Megnyugtató, hogy végre sikerült Hollywoodnak egy olyan homoszexuális karaktert kreálnia, aki lehetne a szomszéd fiú is: nem túl vicces, viszont kedves, helyes, de nem egy zsúrfiú.

Kezdettől fogva tudjuk, hogy Simon teljes biztonságban van. Semmi rossz nem történhet vele, de ha úgy tűnik, hogy mégis, vele izgulunk, hogy a bonyodalmak ellenére révbe érjen és megismerhessük a titkos online szeretőt, aki pont azokkal a dilemákkal küzd, mint ő. Kapcsolatuk a sorsközösségre épül, ami ebben a helyzetben pont elég ahhoz, hogy bimbózó románcba váltson. A film mentes az erotikától és érzéki évődésektől, nem akarja próbára tenni közönségét, csak egy kis megértést és együttérzést szeretne kicsalni a nézőből, fokozatosan magához ölelve őt.

A Simont alakító Nick Robinson igazi telitalálat: szuggesztív, természetes, laza, hozza a nagyon fiatal DiCaprio sármját. A jól összerakott szereplőgárdából kiemelkedik a Martint alakító Logan Miller, aki a legösszetettebb figuraként, egyszerre szerethető és határtalanul irritáló, és aki freudi elszólásnak öltözik halloweenkor, Alexandra Shipp, aki Wonder Woman-jelmezben deríti a vásznat illetve az egyetlen nagyon is nyíltan meleg figura Ethan, akiből Clark Moore farag embert.

1311069_jpg-r_1920_1080-f_jpg-q_x-xxyxx.jpg
Katherine Langford, Nick Robinson, Logan Miller, Alexandra Shipp és Jorge Lendeborg Jr. a Kszi, Simon című filmben

 

Szemérmes optimizmusával ragad magával a film. Észrevétlenül bújik oda hozzánk és mindent megtesz azért, hogy levegyen minket a lábunkról. Érzelmes, de nem negédes, kedves, de nem túláradó. A sztori nem analizál, nem pszichologizál, nem andalog és nem dramatizálja túl a helyzetet: úgy mond el egy fontos történetet, hogy egy pillanatra sem zökkenti ki még a legkonzervatívabb mozilátogatót sem a komfortzónájából. Persze, lehetett volna egy fokkal bevállalósabb, de a filmet gyártó Fox stúdió így is úttörő munkát végzett azzal, hogy felvállalta a projektet és sikerre vitte.

Ideális választásnak bizonyult Greg Berlanti rendező is, aki láthatóan otthon van a tinédzser-témában: érti és érzi a korosztály neurózisait, szereti és megérti őket. A forgatókönyv írói jól vegyítik a humort a drámával, nem megy az egyik a másik rovására. A kényes egyensúlyt úgy biztosítják, hogy nem kell úgy éreznünk, pengeélen táncolunk a szereplőkkel. Az alkotók jóízléséről tanúskodik az elhangzó dalok listája is: elmaradnak a szubkultúra diktálta előadók slágerei, helyettük a jó ritmusban adagolt Bleachers-dalok és a Jackson 5 mellett még az I Wanna Dance With Somebody is felcsendül, utóbbi egy Glee-szerű jelenet himnuszaként.

A Kszi, Simon fontos film, hollywoodi mérföldkő. Egy hosszú folyamat vége és egyben kezdete: jövőre lesz a Stonewall-lázadás ötvenedik évfordulója, amit a melegek jogegyenlőségéért vívott küzdelemének  brutális nyitányaként tartanak számon. Tessék, egy könnyed családi film, mindenkinek, aki szereti - függetlenül attól, milyen a viszonya a melegekhez. És ez maga forradalmi aktus. Szeressük egymást, gyerekek!

szöveg: Sugár Bertalan

https://recorder.blog.hu/2018/06/22/kszi_simon_kritika
Filmrecorder. A meleg tinifilm, amit nem vártunk, de mégis eljött - Kszi, Simon kritika

A bejegyzés trackback címe:

https://recorder.blog.hu/api/trackback/id/tr4614064641

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.