Még az öntörvényű zsenik is hajlandóak néha osztozni a mikrofonon. A Nick Cave And The Bad Seeds csütörtök esti Aréna-koncertjére készülődve összeszedtük a megzabolázhatatlan prédikátor duettjeit, és nem csak azt a kettőt, amit mindenki ismer.
Nick Cave & Shane MacGowan – What A Wonderful World (1992)
Kicsit olyan ez a duett, mintha egy különösen durva szilveszteri buli lecsengő periódusában a lassan kijózanodó jó barátok egymás vállára támaszkodva elzengték volna kedvenc számukat. Aztán valaki csinált belőle egy stúdiófelvételt. A Louis Armstrong-klasszikus feldolgozása a Bad Seeds 2005-ös B-Sides & Rarities válogatására is felkerült, és tény, hogy ritka csemege.
Nick Cave & Kylie Minogue – Where The Wild Roses Grow (1995)
Ki gondolta volna, hogy a Murder Balladson szereplő, Nick Cave által szerzett duett lesz az énekes legnagyobb közönségsikere: ha valaki csak egy dalt ismer a Bad Seedstől, az nagy eséllyel a Where The Wild Roses Grow. És ki gondolta volna, hogy ennyire jól ellenpontozza majd az ausztrál popdíva hangjának ártatlansága Cave éjsötét, gótikus szólamát?
A nagy viszontlátás a 20,000 nap a Földön című filmből:
és egy friss élő verzió:
Nick Cave & PJ Harvey – Henry Lee (1996)
A szám, ami nem csak egy szám, hanem az énekes és az énekesnő intenzív, viharos szerelmének kezdete. A videó, ami nem csak egy videó, hanem az első csókjuk, megörökítve. A gyilkos ballada, melynek szövege nem csak az eredeti folkdal népmesei hőseiről regél, de meg is előlegezi a majdani szakítást, ami nyomot hagy Cave és Harvey életművén.
Nick Cave & Anita Lane – I Love You… Nor Do I (1997)
Cave és Lane együtt jártak a The Birthday Party-éra alatt, az ausztrál énekesnő a Bad Seedsbe is bedolgozott egy rövid ideig. Ez a duettjük Mick Harvey második Serge Gainsbourg-feldolgozásokat tartalmazó lemezén szerepel: az angolra lefordított sanzont egy zenei újságíró akkor nemes egyszerűséggel „talán minden idők legpocsékabb feldolgozásának” nevezte, ami azért kicsit túlzás.
Nick Cave & Johnny Cash – I’m So Lonesome I Could Cry (2002)
„Johnny Cash-sel vesztettem el az ártatlanságomat. Néztem őt, és megértettem, hogy a zene gonosz is lehet, gyönyörű és gonosz.” Először Cave dolgozta fel példaképétől a The Folk Singert a csak feldolgozásokból álló harmadik sorlemezén (Kicking Against The Pricks, 1986). Azután Cash énekelt fel egy méltóságteljes, akusztikus verziót a The Mercy Seatből az American III-ra. Az American Recordings-sorozat negyedik felvonásán a duett is megvalósult, Hank Williams country-slágerén osztozott a két bariton.
Nick Cave & Marianne Faithfull – The Crane Wife 3 (2008)
Az As Tears Go By-jal berobbant énekes-dalszerző 18. szólólemezén vette igénybe Nick Cave orgánumát. Az eggyel előző lemezén már dolgozott együtt a Bad Seedsszel, akik ott három számban közreműködtek, de Cave vokálja csak ebben a The Decemberists-feldolgozásban szólal meg, amelyben természetesen borús égboltról, viharfelhőkről és keserűségről dalol.
Nick Cave & Neko Case – She’s Not There (2011)
Meglepő apropóból állt össze egy szám erejéig az alternatív rock két remek előadója: az HBO vámpírsorozata, a True Blood – Inni és élni hagyni producerei kértek tőlük egy betétdalt a negyedik évadhoz. A The Zombies számából így született meg ez a fenyegető, fülledt, déli bluesos feldolgozás, amelyben Cave ismét sátáni gonosztevőt játszhat női partnere mellett.
Nick Cave & Debbie Harry – Into The Fire (2014)
Megint egy szőke popdíva! De nem akármilyen. Míg Nick Cave a The Birthday Partyval tombolt, addig a Blondie énekesnője a new wave útját egyengette. A The Gun Club frontembere, Jeffrey Lee Pierce emlékére összeállított válogatáslemez-sorozatban három duettet énekeltek, ezek közül az Axels & Sockets albumon lévő lassú balladát választottuk.
Bónusz: egy Iggy Poppal és Thurston Moore-ral közös szám ugyanerről a lemezről.
Nick Cave & Else Torp – Distant Sky (2016)
A Murder Ballads óta a Skeleton Tree az első Nick Cave And The Bad Seeds-lemez, amelyen vendégénekes szerepel. A dán szoprán énekesnő éteri refrénje a szomorú és fájdalmas lemez utolsó előtti számában okoz katarzist: a One More Time with Feeling dokumentumfilmben a kamera a stúdió falai közül szabadulva egyenesen az égboltig emelkedik az énekesnő hangján.