„A popzene jó szelep volt régen, de most mindent ki lehet mondani” - Szikora Róbert-interjú

Szikora Róbert tényleg az a kategória, akit nem kell bemutatni – ugyanakkor kevesebben tudják, hogy az R-Go előtt punkzenekart akart csinálni, és hogy még a Hungária tagjaként Nina Hagen nyugat-berlini koncertjein inspirálódott. Erről, a felejtésről, a Facebookról és a mai popból hiányzó spirituszról beszélgettünk vele az Óbudai Búcsún június 24-én, most vasárnap sorra kerülő R-Go koncert előtt.

Több mint tíz éve beszélgettünk, akkor azt mondtad, hogy abból a több száz dalból, amit írtál, egy volt, amit úgymond „kaptál”, és ez volt a Szeretlek is + nem is. Azóta volt másik ilyen esetleg?

Nem volt, de milyen jó lenne, ha lenne még egy ilyen ihletett nóta. Igazából alig van ahhoz közöm. Persze meg kellett csinálni a szöveget, helyre kellett pofozni, de az „atomot”, az anyagot nem én hoztam létre. De ilyen soha többet nem fordult elő. De hát nem baj, ha az emberrel az életében egyszer történik egy csoda, nem?

„NÉMETORSZÁGBAN LETÉRDELTEK ELŐTTÜNK” – SZIKORA RÓBERT-INTERJÚNK 2013-BÓL

A legutóbbi szólólemezeden az a nyitó dal, hogy Kit érdekel ez ma már? Nekem nem volt teljesen egyértelmű, hogy ezt hogyan értsük, ironikusan vagy nem.

Itt csak neveket szerettem volna felsorolni, régi amatőr zenekarok és sportolók neveik – ezek abban a generációban legendás nevek voltak. De ma már senki nem emlékszik rájuk, csak a te korosztályod, az meg azt mondja, hogy „tudom, ezt már ismerem”. És annyira rossz, hogy ez így elmúlik. Néha a saját gidáimon szoktam csekkolni, hogy tudják-e, ki az a Feleki Kamill vagy Kiss Manyi, és hát nem, pedig művészeti egyetemre járnak. Nem nagyon tanítják. Ilyen hatalmas emberek, akik a tehetségüket, az életüket a művészet oltárára helyezték, és eltelik csak egy generáció, és már nem tudják, hogy volt ilyen ember. Ezért gondoltam, hogy valamilyen nyomot hagyok helyettük is a nevüknek.

Mit gondolsz, rólad mire fognak emlékezni?

Rám talán még kevésbé fognak emlékezni, de nyilván a számok továbbviszik egy embernek az életét. De azon nem gondolkozom, hogy egyszer utcatábla lesz-e a nevem.

Vannak dalok, amik tovább élnek, csak legfeljebb kevesen tudják, ki volt a szerző, az eredeti előadó.

Így van. De talán ez sem baj. Szolgálunk és védünk, szolgáltatunk. Nem hiszem, hogy az embernek túl kellene értékelnie magát. A mindennapi élet dalnoka vagy, lemész ide-oda, és akkor szól a rádióban a a dalod. De te csak egy kicsit hozzátettél  a magyar kultúrához, vagy ha van olyan, akkor az emberi kultúrához, azzal, hogy olyan szavakat összetettél, ami még nem volt ilyen formában, és a dallam sem volt, amit hozzárittyentettél.

Szerepelnek a dalban a zenekarok, sportolók mellett politikusok is, mint Hruscsov, Gustav Husak. Fontos, hogy rájuk emlékezzünk?

Nem, az vicc volt. A politikusok viccek. Annyira benne voltak a generációm fülében ezek a hülye nevek. Egy korban ezek hatalmas emberek, róluk szól minden, aztán meghalnak, jön egy másik, és soha többet meg sem említik a nevüket. A politikus nagyon nagy ember, amíg él, utána egy senki, egy közepes zenész is több nála, utána legalább fönnmarad valami. Ezek után meg legfeljebb a hullahegyek maradnak fönn, úgyhogy nem szívesen emlékeznek rájuk.

A LEGJOBB NYÁRI LEMEZEK A NYOLCVANAS ÉVEKBŐL - KÖZTÜK AZ R-GO

Volt egy terved, hogy az R-Go előtt csináltál volna egy punkzenekart.

Ez lett volna a Zoo. Akkor jöttem el a Hungáriából, és abban a felfordult lelkiállapotban azt gondoltam, hogy ez a gondolkodás vagy zenei forma volt a legmegfelelőbb, amiben meg tudtam volna nyilvánulni. A punkzene szélsőséges volt, de az én hangulatom is szélsőséges volt, és ezért nagyon tetszett. Írtam egy pár ilyen számot, de mikor aztán ezt megírta az akkori Esti Hírlap, akkor megjelent nálam egy zenekar, hogy ők már több éve dolgoznak ezen a néven, úgyhogy felejtsem el. Mondtam, gyerekek, akkor a tietek. Megvolt az elképzelésem is, hogy nézne ki az egész zenekar; megvoltak a tagok, elképzeltem a színpadot. Rácsok a színpad elején, „A zenekar etetése tilos” állatkerti tábla. Azt fejezte volna ki, hogy ilyen, amikor az ember vadállattá válik, ez az igazi emberi állatkert. Aztán megcsináltam az R-Gót, és a Környei Attila gyorsan lebeszélt erről. Azt mondta: „Robi, téged nem így szeretnek. Jó, ezt tudod csinálni, meg szerintem klassz is, de nem ezt várják el tőled, te egy rendes, kedves, ugri-bugri gyerek vagy, írjál olyan szép számokat, mint amilyen a Hungária volt.”

Honnan ismerted a punk zenét?

Akkor jött be Magyarországra egy film, amiben Hazel O’Connor, egy színes hajú csaj szerepelt. (Az Üvegtörők – a szerk.) Az akkori állóvízbe – akkor is nagyon komoly volt a zenei állóvíz – a punk valamit behozott, valami nyerseséget, ugyanazt, csak hát mondjuk gyengébb formában, mint a rock and roll vagy a korai rockzene. Tetszett, hogy nem kell megfelelni, hogy polgárpukkasztó lehetsz: ez engem mindig izgatott.

Nem gondolkodtál akkor abban, hogy lehetne-e így lemezed?

Nem. Három szám maradt meg ebből az egészből, amit akkor gyártottam, amit még vadul énekeltem.

Ez az oldalad kijött később valahol?

Hát szerintem egyszer-kétszer igen, csak nem olyan formában. Az R-GO negyedik lemezének készítésekor megint eszembe jutott ez a dolog; akkor a börtönről írtunk, és börtönviselt ismerőseimtől kérdeztem spéci szavakat, amiket ott használnak. De persze ez nem volt punk, egy szép, konszolidált számocska lett, mint amikor egy lovat betörnek. Nem is szívesen emlékszem rá. Mert a punkban azért nagyon sok érték van. Az ember kinyitja önmagát, nem akar senkinek tetszeni, csak magának, és odavágja a világ arcába, hogy „ez vagyok, ha tetszik, ha nem”. De hát a punk szemléletből kiment a spiritusz, senki nem vitte tovább. Volt még egy NDK-s operaénekes csaj, Nina Hagen, aki nagyon jól csinálta. Ő komoly inspiráció volt nekem. A hetvenes évek közepén az akkori technikusunk disszidált, ehhez a lányhoz ment el, aki akkor még csak egy NDK-ból átcsusszant nyugat-berlini lány volt, aztán Németország leghíresebb énekesnője lett. Sereg meg mindig hívta a Hungáriát, hogy nézzétek meg, hol vagyok technikus. És tényleg óriási bulik voltak olyan nyugat-berlini helyeken, ami akkor egyedülállóak voltak az egész világon. Ugye Berlinben vagyunk a hetvenes években, tehát még mindig romok vannak, a romkocsmák valódi romok között nyíltak meg, Front és hasonló neveken. Megtöltöttek homokkal zsákokat, és tényleg tiszta olyan volt, mintha a frontra kimentél volna. És ott zenélt a punkzenekar kemény énekkel, de nagyon jó énekhanggal, tehát nem arról volt szó, hogy „hülye vagyok, sikítozom”, hanem Nina Hagennek az anyja is énekes és színésznő volt, ő pedig operaénekesből avanzsálódott ilyen vad csajjá. Úgyhogy ezek nagy inspirációk voltak számomra.

A MAGYAR ROCK AND ROLL SVINDLI – A NAGY HUNGARIA INDULÁSA

Hol van ma ez a spiritusz a zenében, ha egyáltalán megvan?

Én nem látok ilyet a mai zenekarokban, és nem a korosztálybeli különbség mondatja ezt velem. Én ismerem és szeretem is a Punnany Massifot, a Quimbyt, mindent, de szomorúan mondom, hogy nem látok bennük sok spirituszt. Úgy is mondom ezt, mint egy volt mentor, aki szereti nyitva tartani a szemét, figyelni a mai fiatalokat, hogy hol vannak – vannak, vannak, de azok előbb-utóbb föladják, nem tudom, miért. Minél tehetségesebb valaki, annál gyorsabban, talán mert annál sérülékenyebb.

Lehet, hogy a popipar ma hamarabb felőrli a tehetségeket, mint évtizedekkel ezelőtt?

Az a helyzet, hogy nem érdekes most a popzene. A popzene nagyon jó szelep volt régen, de most, hogy egy túlpolitizált világban élünk, és mindent ki lehet mondani, és mindenki mondja is jól vagy rosszul a maga véleményét, most elveszítette a jelentőségét.

Van vagy volt egy Facebook-profilod, ahol 2017. január 1-én egy újévi jókívánság volt az utolsó bejegyzés. Miért nem csináltad tovább, vagy miért kezdtél bele egyáltalán?

Sok minden miatt hagytam abba. Nem egy művésznek való, hogy mindenkivel mindent közöljön állandóan, mindenhol ott legyen és nyüzsögjön. Kinek mi köze ahhoz, hogy ma paprikás krumplit csináltam? A művész attól legyen művész, amit csinál. Valamelyest meg kell különböztetned magad a celebvilágtól és annak a szereplőitől. De most hogy ugye decemberben lesz egy jubileumi nagykoncertünk (december 18-án az Arénában – a szerk.), erre egy barátom, Halász Gábor egykori színész, ma polgármester azt mondta, hogy egy világszintű honlapot fog nekem csinálni. Erre azt mondtam, hogy ha világszintű, akkor elfogadom. Nem tudom, hogy mit jelent, hogy világszintű, mert én a világsztároknak sem nézem a Facebook oldalát. De ha lehet ilyen, akkor ne makacskodjunk, forogjunk együtt a világgal.

Interjú: Rónai András

Szikora Róbert és az R-Go legközelebb június 24-én, vasárnap 20 órától az Óbudai Nyár keretében tartott Óbudai Búcsún lép fel. Az egész napos, ingyenes program részletei itt találhatók, Facebook esemény itt.