Jon Hopkins: Singularity (lemezkritika)

2018.06.06. 16:18, corecorder

jon_hopkins.jpg

Jon Hopkinsszal interjúztunk is még a négy évvel ezelőtti Corvintetős fellépése kapcsán a 2013-as Immunity lemezről, és akkor azt mondta, hogy "ha nem változna a zeném, nem lenne értelme csinálni", illetve megemlítette, hogy a lehető leggyorsabban készíteni akar egy új lemezt. Nos, bár öt év kellett ahhoz, hogy megszülessen a Singularity, innen is üzenjük Hopkinsnak: volt értelme csinálni.

jh_singularity_4096.jpg

Kiadó: Domino / Bertus

Megjelenés: 2018. május 4.

Stílus: ambient űrtechno

Kulcsdal: Emerald Rush

Ha definiálni kéne mi van az ambient és a house határán, Jon Hopkins zenéje kiváló példa lenne rá. A most megjelent Singularity folyamatosan mozgó, nyugtalan elektronikája és a néhol már-már trance-t idéző könnyed, nagyszabású melodikusság egyszerre űrbéli, finom és elegáns, ugyanakkor meglepő és folyamatosan friss. Hopkins tehetsége éppen ebben rejlik: a Singularity úgy frissíti fel a folyamszerű fejlődést és a zongorahasználatot, vagyis a kozmosz unalomig ismételt zenei kliséit, hogy végig érdekes tud maradni.

9/10

Varga Zsófia


a friss lemez:


az Emerald Rush editjéhez készült animációs klip:

https://recorder.blog.hu/2018/06/06/jon_hopkins_singularity_lemezkritika
Jon Hopkins: Singularity (lemezkritika)
süti beállítások módosítása