„Talán csak nevettünk egyet közösen, és ez éppen elég” - Joss Stone-interjú

2018.06.01. 10:00, RRRecorder

joss_stone_1.jpg

Az elsősorban soulos slágereiről és elképesztő hangjáról ismert Joss Stone 2014-ben nagy vállalkozásba kezdett: a világ összes országában szeretne koncertezni, és mindenhol együttműködni helyi zenészekkel. 2014-ben Budapesten a 100 Tagú Cigányzenekarral zenélt. Erről és világjáró vállalkozása, a Total World Tour tanulságairól, valamint világzenés all star zenekaráról, a 2017-ben egy EP-t megjelentető Project Mama Earthről kérdeztük az énekesnőt, aki idén nyáron visszatér hazánkba: július 14-én szombaton a VeszprémFest nagyszínpadán lép fel.

A 2014-es budapesti koncerted után együtt zenéltél a 100 Tagú Cigányzenekarral. Mire emlékszel erről az alkalomról?

Emlékszem, hogy nagyon-nagyon fáradt voltam, annyira, hogy féltem, hogy hányni fogok... De nagyon izgatott is voltam, hogy láthatok egy cigányzenekart, amit korábban nem ismertem, nem is hallottam róla. Aztán amikor bementünk a próbatermükbe, akkor ez a fáradtság gyorsan elillant, mert elképesztő, spirituális zenét játszottak. Más volt, mint bármelyik másik zenekar, amit valaha láttam, hiszen nagyon sokféle ember játszott itt együtt – nemcsak arra gondolok, hogy hogyan néztek ki, hanem a hangzásukra, a játékukra is. Azóta sem találkoztam olyan zenekarral, amelyik ennyire együtt tudok volna „riffelni”, annyira ritka és egyedi ez a képesség. Ráadásul egyáltalán nem voltak merevek – mármint én szeretem a zenekarokat, de azért valljuk be, hogy ezek már kinézetükben is nagyon előkelőek, és mindenki kottából játszik pontosan egyszerre, mindenki teljesen tökéletes. Szóval elképesztő egy társaság volt ez a cigányzenekar. Arra is emlékszem, hogy először nem tudtam, mit énekeljek velük. Kipróbáltunk néhány dalt, de eléggé kaotikus volt az egész, de közben meg fantasztikus is.


Nagyon sok zenésszel találkoztál ezen a turnén. Hánnyal tartod azóta a kapcsolatot?

Már 148 országot érintett a turné, úgyhogy nehéz megmondani, hánnyal vagyok azóta is kapcsolatban, de azért van néhány, gyűjtöttem barátokat. Hiszen mindannyian művészek, zenészek, és amikor ilyen alkotó emberek összejönnek, akkor nagyon ritka, hogy ne jöjjenek ki egymással. 99%-ukra ez igaz – csak nagy néha találkoztam olyanokkal, akikről éreztem, hogy nem is a zene miatt vannak itt, nem őszinték. De ezeket az élményeket olyan sikeresen kitöröltem az emlékezetemből, hogy csak annyit tudok, hogy történt ilyen, de arra már nem emlékszem, hogy hol, kivel. (nevet)

Egy interjúban nemrég azt mondtad, hogy minden zenésztől, akivel együtt dolgoztál, tanulsz, kapsz valamit. Szerinted ők mit tanulhatnak tőled?

Nem igazán tudom, inkább őket kellene megkérdezni erről... Nekem sose ment jól, amikor ki kellett találnom, hogy mások mit gondolnak rólam. Hiszen rengeteg emberről van szó, 148 különböző emberről vagy éppen zenekarról. Szóval fogalmam sincs, mit tanulhatnak tőlem: talán semmit, talán nevettünk egyet közösen, és ez éppen elég – vagy éppen az is lehet, hogy ez hatalmas élmény volt számukra, amit soha nem felejtenek el.

JOSS STONE KEDVENC ZENÉI – INTERJÚNK 2014-BŐL


Közös zenélések ilyen hosszú és sokszínű sorozatából, azt hiszem, kétféle, egymást nem kizáró következtetést lehet levonni: azt, hogy milyen sokféle, mennyire különböző zene van a világon – és azt, hogy ezek a zenék valamiképpen mind érintkeznek egymással. A te tapasztalatod mi volt?

Mind a kettő igaz, természetesen. Minden mindennel összefügg... De nem is igazán az fontos számomra, hogy a különféle zenék érintkeznek egymással – bár ez is igaz, mondjuk ha a világ különféle tájain jellemző ritmusokat megfigyeled, akkor találhatsz közös elemeket, kapcsolatokat, hiszen mindannyian inspiráljuk egymást, és ezek a hatások aztán tovább gyűrűznek. De ami ezen túl igazán elképesztő és nagyon igaz, hogy mindannyian a zene segítségével kommunikálunk és lépünk kapcsolatba egymással. Ha kimész a természetbe, és meghallgatod a madarakat: ők is zenével kommunikálnak. Vagy ha mondjuk kínaiul tanulsz, észre fogod venni, hogy olyan hangok és hajlítások vannak abban a nyelvben, amik például az angolban nincsenek. A kínai nyelvnek más a „zenei stílusa”. Hiszek abban, hogy mindenben van zene – én így hallom a világot, így látom az életet. De lehet, hogy egy festő mindenben ecsetvonásokat lát. Nagyon sokféle módon lehet az életre tekinteni, a lényeg mindig az, hogy a kommunikáció valamilyen formájáról van szó.

joss_stone_2.jpeg

A Project Mama Earthszel vannak további terveitek, esetleg újabb lemezek? És mit gondolsz, hatással lesznek az ebben kipróbált új irányok majd a saját dalaidra, a szövegeidre vagy a zenédre? (A Project tagjai Joss Stone mellett: Nitin Sawhney,  Étienne M’Bappé, Jonathan Shorten, Jonathan Joseph.)

Nem is arról van szó, hogy a Project Mama Earth majd hatással lesz arra, amit a jövőben csinálok, sokkal inkább arról, hogy ez már ez annak az eredménye, hogy már eddig is mennyi hatás ért engem. A Project Mama Earth a korábbi együttműködéseim eredménye. Rengeteg hatás éri az embert, nem feltétlenül csak zenei, hanem az is fontos, amikor egy új ember megjelenik a világában: például Étienne-nel (Étienne M’Bappé basszusgitáros – a szerk.) korábban nem találkoztam, és már az is hatással volt rám, hogy beszélgettünk.  

Követed, hogy mi történik a soulban?

Nem igazán. Általában nem igazán követem a zenei világ történéseit, nem is tudom miért. Valahogy soha nem érdekelt igazán, amit biztos furcsa lesz hallani. Mármint persze nagyon érdekel a zene, és az, hogy új dolgokat halljak, de nem vagyok gyűjtő, nem igazán keresem a zenéket, inkább ők találnak meg engem. Ez nagyon természetesen történik, nem kell az interneten kutakodnom, vagy követnem, hogy éppen mi a menő. Nem érdekel, mi a menő, csak élvezni akarom azt a zenét, amivel találkozom, és ennyi az egész.

Joss Stone július 14-én, szombaton lép fel a VeszprémFesten; részletek, jegyvásárlás itt. A VeszprémFestet július 11. és 14. között tartják, fellép még Ziggy Marley, Amy MacDonald, Aloe Blacc; Lajkó Félix három estén különféle arcait mutatja meg; továbbá az opera, a klasszikus zene sztárjai is ott lesznek Veszprémben (José Cura, Ramón Vargas, Miklósa Erika, Rost Andrea), eddig nem hallható együttműködésekben is. A fesztivál honlapja itt található

Interjú: Rónai András

https://recorder.blog.hu/2018/06/01/_talan_csak_nevettunk_egyet_kozosen_es_ez_eppen_eleg_joss_stone-interju
„Talán csak nevettünk egyet közösen, és ez éppen elég” - Joss Stone-interjú

A bejegyzés trackback címe:

https://recorder.blog.hu/api/trackback/id/tr4714014026

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása