Drmrz: Symbol Syndrome (Lemezkritika)

2018.05.15. 11:57, drecorder0

dmrz4.jpg

Dobos Kristóf egyszemélyes projektjében, a DRMRZben, egyszerre alkalmazza a nyugodtabb elektronikus hangzást és a nyers bluesos megszólalást. Izgalmas, első megjelenésének kritikája.

dmrz3.jpgKiadó: magánkiadás

Megjelenés: 2018. március

Stílus: minimál indie blues

Kulcsdal: II

„Az utóbbi pár hónapban kerestem egy hangzást” – így vezette fel DRMRZ, vagyis a Black Stubsban is játszó Dobos Kristóf első lemezét, ami ugyanúgy jóval nagyobb igényű és mélyebbre hatol, mint elsőre látszik, ahogy ez a szinte szerénykedésnek ható mondat is sejteti, hogy az egyik legkomolyabb dologról, a saját hangzásról van itt szó. Az ének az Arctic Monkeys-féle henye-hetyke indie és a bluesrock között mozog; néha mintha azt akarná megmutatni, hogy az előbbiben több a blues, mint általában gondolni szoktuk. A gitár szintén műfajok között ingázik, és gyakran úgy tesz, mintha csak finoman színezne ismétlődő motívumokkal, ám odafigyelve kiderül, itt is sok az izgalom. Mindehhez minimalista dobok és néha retrós hangzású szintik társulnak. A kilenc szám a dalszerűség határán ingadozva kacérkodik a könnyebb, háttérbe húzódó hangulatfestéssel (az egyik címke a Bandcampen: „dark chill”), és mélységei pont attól igazán hatásosak, hogy nem rögtön látszódnak a felszínről. Több mint ígéretes bemutatkozás.

8/10

Rónai András


DRMRZ Facebook-oldala


a teljes album:

 

https://recorder.blog.hu/2018/05/15/drmrz_symbol_syndrome_lemezkritika
Drmrz: Symbol Syndrome (Lemezkritika)

A bejegyzés trackback címe:

https://recorder.blog.hu/api/trackback/id/tr2713901168

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.