Arctic Monkeys: Tranquility Base Hotel & Casino (lemezkritika)

2018.05.11. 10:39, rerecorder

arctic-monkeys-2018-cr-zackery-michael-bb11-billboard-fea-1500.jpg

És akkor az idei Sziget End Show-ját adó Arctic Monkeys ma megjelentette hatodik stúdiólemezét. Előzetesen egyetlen számot sem tettek róla közzé. Nem véletlenül. A sokkhatás egyben az igazi.

06_tranq.jpgKiadó: Domino / Bertus

Megjelenés: 2018. május 11.

Stílus: posztkokainos hotel lounge

Kulcsdal: Four Out Of Five

A friss kiadvány még akkor is meghökkentő, ha megszokhattunk, Alex Turner és zenekara soha, pályafutása egyetlen albumán sem ismételte önmagát. A Tranquility Base Hotel & Casino azonban nem, hogy nem olyan, mint az előző lemez, hanem nem olyan, mint bármi, amit a sheffieldi zenekar eddig valaha is csinált. És ami még ennél is érdekesebb, nem olyan, amit valaha is elvártunk volna tőlük. Nem az van, hogy az ezen a lemezen hallható hangszerelésnek és dalírásnak, és egyáltalán, prezentációnak a gyökerei ne lennének meg az Arctic Monkeys korábbi lemezein vagy Alex Turner szerzői munkásságában. Megvannak: hallhattunk ilyen dalokat tulajdonképpen az összes eddigi lemezen, legutóbb a Mad Sounds vagy a No1. Party Anthem volt ilyesmi. Plusz ott van a frontember Submarine című filmzene EP-je, és persze ott van en bloc a Last Shadow Puppets, főleg annak tavalyi második albuma, a pont a várakozásokról szóló Everything You’ve Come To Expect. A Tranquilty Base Hotel & Casino (mely címét, mármint a Tranquility Base-t attól a leszállóhelytől kölcsönözte, ahol 1969-ben az első űrhajósok a Holdra léptek) ezekből következik, csak éppenséggel itt a zenekar egy teljes album erejéig bontja ki ezt a világot. Az albumot Alex Turner egy szál zongorára írta, és azon sem lepődünk meg, hogy első hallásra a zenekar gitárosa, Jamie Cook azt javasolta, legyen ezekből a dalokból szólólemez. Végül nem lett az, és nem is baj: a kopogós basszus, az atmoszférikus gitár, és a lustán, puffogósan kísérő dob szépen hozzátettek ezekhez a nagyszerű és a hallgatót egyre jobban beszippantó dalokhoz – amikről egyszerre jut eszünkbe Serge Gainsbourg, Scott Walker, Frank Sinatra, a kora 70-es évekbeli David Bowie és Paul McCartney, a későbbiek közül a Pulp vagy a Blur némely dolgai, a kortársak közül pedig Father John Misty.

8.5/10

Németh Róbert


ARÉNAROCKSZTÁROK, HOL VAGYTOK? - AZ ARCTIC MONKEYS IS MENEKÜL A KATEGÓRIÁBÓL?

a friss lemez: 

https://recorder.blog.hu/2018/05/11/arctic_monkeys_tranquility_base_hotel_casino_lemezkritika
Arctic Monkeys: Tranquility Base Hotel & Casino (lemezkritika)

A bejegyzés trackback címe:

https://recorder.blog.hu/api/trackback/id/tr4513907468

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.