Filmrecorder. Végre láthatja a világ, milyen az életünk - Egy nap (filmkritika)

2018.05.09. 13:00, vferi

egy_nap15.jpg

Kedden este Penélope Cruz és Javier Bardem gyerekrablós drámájának díszbemutatójával elindult a cannes-i filmfesztivál, és szerdán délelőtt már le is vetítették az egyetlen magyar filmet a programban, az Egy napot, ami a Kritikusok hete szekcióban versenyez. Az idén is peckesen járhatunk a Croisette-en, mert hazánk már megint remekművet küldött a világ legjelentősebb filmes rendezvényére. Szilágyi Zsófia első filmje hiánypótló alkotás, ami bebizonyítja, hogy megfelelő tálalásban egy háromgyermekes magyar anya átlagos napja is lehet olyan izgalmas, mint Jason Bourne-é. A 62. Recorder magazin Filmrecorder rovatában megjelent cikk bővebb változata.

Berohan egy nő a kisfiával a boltba. Sietve kapkodja le a polcról a tejet, a kenyeret, bedob egy májkrémet is a kosarába. Ahogy pásztázza a hűtőket, észreveszi, hogy az árcsökkentett termékek között is ott van ugyanaz a májkrém. Kiveszi onnan, és gyorsan visszarakja a helyére a drágábbat. Ez a jelenet fél percig sem tart az Egy napban, de tökéletesen szemlélteti, mi hiányzik olyan sokszor a magyar filmekből. Az életből ismerős, mintegy mellékesen elkapott pillanatok, amik dokumentálására a románok egy egész filmes irányvonalat építettek fel. Ilyen pillanatokkal van tele Szilágyi Zsófia első filmje, ami egy zseniális, és zseniálisan egyszerű ötleten alapul. Mutassuk meg egy háromgyermekes anya életét 24 órán keresztül, ahogy lohol az egyik feladattól a másikig, de leginkább négy dolgot csinál egyszerre. Csoda, hogy ez még nem jutott eszébe senkinek!

Szilágyi egy tapasztalt rendezőt meghazudtoló magabiztossággal, ízléssel és arányérzékkel nyúlt a témájához, nincs egy hamis momentum, egy fals hang sem ebben a 99 percben. Semmit nem rág a szánkba, nem magyaráz túl, gyakran úgy dobja be a nézőt élethelyzetekbe, mint amikor idegenek beszélgetésébe hallgatunk bele a buszon. Lehet, hogy nem áll össze a fejünkben minden részlet, de a lényeget értjük, és kíváncsian figyeljük a folytatást.

A filmet nyitó jelenetben egy férfi és egy nő álldogál az előszobában. Mindketten negyven körüliek, a nő kabátban, a férfi otthoni ruhában, érezhetően zavarban vannak, csak lopva néznek néha egymásra, munkahelyi dolgokról beszélgetnek, de erőtlenül és furcsán, mintha nem azt mondanák egymásnak, amit szeretnének. Közben pár méterre tőlük a fürdőszobában egy vonzó, negyvenes nő sminkeli magát, feldúltan zihál, hallgatja a kintieket. Ő Anna (Szamosi Zsófia), a főhősünk, a férfi a férje, Szabolcs (Füredi Leó), a másik nő pedig „a másik nő” (Láng Annamária) a kapcsolatukban, akivel lehet, hogy kavart korábban a férfi, de lehet, hogy csak ezután fog. Ennek a megcsalásnak a fenyegetettsége rátelepszik Annára, másnap végig munkál benne, és feszültséggel tölti meg a film összes jelenetét. Hiába azt látjuk csak, hogy hétköznapi teendőit végzi, tudjuk, hogy ezalatt min jár az esze, mekkora vihar dúl a lelkében.

egy_nap16.jpg
Szamosi Zsófia az Egy nap című filmben

 

Megismerjük közben Annáék életét. Három gyerekük van: egy kétéves kisfiú, egy ötéves kislány és egy nyolcéves fiú. Átlagos magyar család. A férfi ügyvéd, de nem lehet valami menő, mert csak 15 ezer forint árválkodik a családi kasszában (egy boríték a konyhai fiókban), és az elromlott csapot is az anyjának kell megjavíttatnia, a nő olaszt tanít egy nyelviskolában, de a gyerekekkel kapcsolatos teendők és a házimunka még vagy másfél állásnyi elfoglaltságot kitesznek. A férfi hajlamos minden feladatot rátolni a feleségére, a nő pedig annyit rohangál egy délután alatt, mint Jason Bourne. Bölcsi, ovi, iskola, balett, vívás, csellóóra – mindenhova oda kell érni a gyerekkel, folyamatosan késésben vannak, még enni is csak úgy tud, hogy a konyhai elpakolás közben belapátol valami otthagyott maradékot a kistányérból.

egy_nap11.jpg
Szamosi Zsófia az Egy nap című filmben

 

Anna az abszolút főhős, az összes jelenetben, sőt, szinte az összes snittben őt látjuk, és az utóbbi tíz évben biztos, hogy nem volt ilyen komplex és hálás női főszerep magyar filmben. Az Oscar-nyertes Mindenki szőrös szívű tanárnőjeként megismert Szamosi Zsófia egyszerűen tökéletes. Mesterien elfojtott dühvel csinálja végig ezt a napot, ami sosem robban ki, minden megszólalása, minden gesztusa a helyén van, a többit pedig az arcáról le tudjuk olvasni.

Nagyon erős a színészként itt bemutatkozó Füredi Leó is, hitelesen apás hanghordozással rivall rá a gyerekekre („Viselkedj úgy, ahány éves vagy!”), és nagyszerűen megoldja azt a hosszú jelenetet is, amiben a családi költségvetésről magyaráz a feleségének, de az intonációjával jelzi, hogy tisztában van vele, hogy most nem ez a legégetőbb megbeszélnivaló közöttük.

egy_nap13.jpg
Füredi Leó és Gárdos Márk az Egy nap című filmben

 

Szilágyi igazából minden szereplőjéből teljesen természetes alakítást tudott kicsalni (az Anna nyelviskolai kollégájaként remekelő Hajdúk Károlyt is muszáj megemlíteni), de az igazi bravúr az, amit a gyerekekkel művelt. A három gyerek (Gárdos Márk, Varga-Blaskó Zorka és Barcza Ambrus) játéka tényleg elképesztő, ami biztos az ő érdemük is, de olyan valószerűre vannak formálva ezek a figurák, ami rávilágít arra is, hogy a legtöbb filmben egyáltalán nem olyanok a gyerekek, mint az életben, hanem csak mondanak valami cuki okosságot, aztán meg eltűnnek a háttérben, mintha megnyomták volna rajtuk a kikapcsológombot.

Az Egy napban nem lehet kikapcsolni a gyerekeket. Jönnek, magyaráznak, veszekednek egymással, ok nélkül hisztiznek, nem eszik meg a vacsorát, nem akarnak fogat mosni, a legalkalmatlanabb időpontban lázasodnak be, egyáltalán nincsenek tekintettel szüleik párkapcsolati drámájára. Pont, mint az életben. Ahogy nagyon életszerű az is, hogy az anya csak fél füllel hallgatja a nagyfiát, amikor az arról számol be, hogy kiközösítették az osztálytársai, és nincs energiája arra, hogy megoldja a gyerek problémáit.

egy_nap_2k_rec709_0101824.jpg
Varga-Blaskó Zorka az Egy nap című filmben

 

Szilágyi Zsófia 11 éve végzett a Színművészetin, nagyon sajnálatos, hogy eddig parlagon hevert (ironikus, hogy pont az az Enyedi Ildikó volt az osztályfőnöke, aki 18 évig állt parkolópályán, míg végre megcsinálhatta a Testről és lélekrőlt), mert olyat tud, amit nagyon kevesen a magyar rendezők közül. Nagy szükség van az ilyen filmekre, amik rólunk szólnak, amikben magunkra ismerhetünk, és amik miatt, ne adj’ isten, jobb emberek akarunk lenni.

szerző: Varga Ferenc

A Kritikusok hete szekció díjait jövő szerdán 18:45-től osztják ki, akkor drukkolhatunk majd először Szilágyi Zsófiának és stábjának, másodszor pedig jövő szombaton 19:15-től, ugyanis az Egy napnak esélye van elnyerni a legjobb első filmnek járó Arany Kamerát is, ugyanazt a díjat, amit 29 évvel ezelőtt Enyedi Ildikó kapott meg Az én XX. századomért.

A cannes-i filmfesztivál ideje alatt a Recorder újságírói folyamatosan tudósítanak a helyszínről itt a site-on, a pillanatnyi benyomásaikat pedig a Twitteren (Onozó Róbert, Varga Ferenc) közlik. 

https://recorder.blog.hu/2018/05/09/filmrecorder_vegre_lathatja_a_vilag_milyen_az_eletunk_egy_nap_filmkritika
Filmrecorder. Végre láthatja a világ, milyen az életünk - Egy nap (filmkritika)

A bejegyzés trackback címe:

https://recorder.blog.hu/api/trackback/id/tr7213901178

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.