Filmrecorder. Nőket erőszakoló sorozatgyilkos verheti ki a biztosítékot Cannes-ban

2018.05.07. 09:46, vferi

house.jpg

Kedden este indul a világ legfontosabb filmfesztiválja és olyan fantasztikus színésznők döntenek a fődíjak sorsáról, mint Cate Blanchett, Kristen Stewart és Léa Seydoux. A zsűriben ugyan a nők dominálnak, de a versenyprogramban semmiképp, ráadásul nagyrészt távol marad Hollywood és a Netflix is. Ennek ellenére biztosak lehetünk benne, hogy ott lesz a Riviérán a világ filmtermésének legjava és nem szenvedünk majd hiányt meglepetésekben, glamúrban és botrányokban az idén sem.

Nem túl szerencsés, amikor egy filmfesztivál programjával kapcsolatban a legtöbbet azt emlegetik, hogy melyik filmek NEM kerültek be, de az idén Cannes valahogy mégis belecsúszott ebbe a csapdába, részben külső körülmények, részben pedig saját rugalmatlansága miatt.

A nagy Netflix-háború

A hivatalos program bejelentése előtt mástól sem volt hangos a filmes sajtó, mint, hogy Cannes kizárja a versenyből azokat a filmeket, amelyek utána nem kerülnek francia moziforgalmazásba, az egyre jobban terjeszkedő Netflix pedig nem hajlandó a gallok kedvéért kivételt tenni és a francia jogszabályoknak megfelelően a mozibemutató után három évet várni a VOD-premierrel.

a1260s1302881498805426.jpg

Tavaly még két Netflix film (Okja, The Meyerowitz Stories) is versenybe került, idén viszont egyik fél sem engedett, így a streaming-óriás kihagyja a Riviérát és valószínűleg Velencébe viszi a nagyágyúit, köztük Alfonso Cuarón újdonságát, a Romát és Orson Welles utolsó, befejezetlen filmjét, a The Other Side of the Windet.

Fiatalítás vagy trollkodás?

Abból a szempontból nincs könnyű helyzete a cannes-i válogatóknak, hogy ha túl sok az ismétlődő név, akkor az a baj, ha pedig kimaradnak a visszajáró rendezők, akkor az a baj. Pár éve elindult némi változás és végre kikopott Kusturica, Egoyan és Wenders (bár ő most egy Ferenc pápáról szóló dokumentumfilmmel tér vissza a hivatalos programba), de maradtak a bérelt helyek a Dardenne-testvéreknek, Hanekének, Ken Loachnak, Sorrentinónak vagy érthetetlen módon Naomi Kawasének.

Az idén azonban utóbbi kettő sem kapott meghívást a Riviérára, hiába rendezte a japán rendezőnő Juliette Binoche-t (Vision), az olasz mester pedig Berlusconi botrányoktól hemzsegő történetét (Loro). Nem válogatták be Mike Leigh, Brian De Palma, Carlos Reygadas új filmjét se, Xavier Dolan és Jacques Audiard sztárokkal telepakolt újdonsága pedig inkább kivárja az őszi fesztiválokat és az Oscar-szezont.

Szerényebb magyar jelenlét

Ezzel el is érkeztünk a számunkra legfájóbb hiányzó névhez; Nemes Jeles Lászlóéhoz. Három éve a Saul fia elsőfilmként, rögtön a versenyprogramban debütált, elhozta a zsűri nagydíját, majd végigtarolta az egész díjszezont; Oscart, Golden Globe-ot, BAFTÁ-t, mindent megnyert. Egy évvel később Nemes Jeles pedig már Kirsten Dunsttal és Mads Mikkelsennel kvaterkált George Miller zsűrijében – minden jel arra mutatott, hogy innentől családtag Cannes-ban, akinek tárt karokkal várják majd minden filmjét. Ehhez képest a Sunsetet nagy meglepetésre nem válogatták be és valószínűleg valamelyik őszi fesztiválon mutatkozhat majd be, jó esetben Velencében vagy Torontóban.

0981145_jpg-r_1920_1080-f_jpg-q_x-xxyxx.jpg
Jakab Juli a Sunset című filmben

 

Szurkoltunk Reisz Gábor (VAN valami furcsa és megmagyarázhatatlan) második filmjéért is, de úgy tűnik a Rossz versek számára realisztikusabb cél lehet Karlovy Vary. Az egyetlen magyar film így Szilágyi Zsófia elsőfilmje, az Egy nap lesz, a Kritikusok hete mellékszekcióban.

Panaszra egyébként így sem lehet okunk, a régióból továbbra is csak a románokat és a magyarokat jegyzik Cannes-ban, a lengyeleknek például 24 évet kellett várniuk, hogy idén újra versenybe kerüljön egy rendezőjük (a francia állampolgársággal is rendelkező Polanskin kívül), az Idáért Oscart nyert Pawel Pawlikowski (Hidegháború).

Kockázatkeresés és nemzetközibb mezőny

Amikor ennyi nagy név elhullott, sok újságíró nem győzött siránkozni, hogy miről fognak így írni. A magyar realitásokra vetítve a versenyprogram negyven százalékának hazai forgalmazásra sem sok esélye van, ötven százaléka három számjegyű nézőszámra számíthat a budapesti művészmozikban, marad tíz százalék, azaz körülbelül két film, amely kitörhet, de új Ponyvaregény, Drive vagy Adèle élete még így sem látszik közöttük.

wide1.jpg
A Drive és Nuri Bilge Ceylan új filmjének plakátja

 

Persze ez jót is jelenthet: rizikósabb, meglepőbb, politikusabb, művészileg nagyobb kihívásokat vállaló filmeket várunk, és ha ezek a filmek Japánból, Oroszországból vagy Koreából jönnek, akkor állunk elébük. Cannes pedig az a hely, ahol egy Nuri Bilge Ceylan-, egy Hirokazu Kore-eda- vagy egy Jia Zhangke-filmre ugyanúgy ölik egymást a bejutásért a filmőrültek, mint egy Tarantino- vagy egy Coen testvérek-újdonságért. A távol-keleti túlsúly mindenesetre szembetűnő idén, valamint ugyanannyi orosz és iráni rendező van versenyben az Arany Pálmáért, mint amerikai (2-2-2).

Lesz botrányfilm az idén?

Két notórius enfant terrible is visszatér idén a Riviérára. Lars von Triert hét éve, egy balul elsült nácizós poénkodás után tiltották ki a fesztiválról, és előző filmje, A nimfomániás ki is kerülte Cannes-t (Berlinben és Velencében viszont tartottak vetítéseket a rendezői változatból), de lehetett rá számítani, hogy ha igazán akarja, tárt karokkal várják majd vissza.

the-house-that-jack-built-05-photo-by-zentropa-christian-geisnaes.jpg
Uma Thurman és Matt Dillon a The House That Jack Built című filmben

 

Ehhez képest, állítólag nagy vita volt a válogató bizottságban arról, hogy még mindig persona non grata-e, de ez lehet, hogy jobban összefüggött a vele és produkciós cégével szemben felmerült zaklatási vádakkal. Nem segített az sem, hogy a #metoo és a Time’s Up évében egy nőket erőszakoló és brutálisan meggyilkoló sorozatgyilkosról rendezett filmet, bár Von Trier munkásságát ismerve biztosak lehetünk benne, hogy a The House That Jack Built nem csak sokkolni akar majd. A versenyen kívüli bemutató mindenesetre fair kompromisszumnak tűnik. 

4070810_jpg-r_1920_1080-f_jpg-q_x-xxyxx.jpg
Vanessa Paradis az Un couteau dans la coeur című filmben

 

Kiszorult a versenyből és a hivatalos programból Gaspar Noé is, de a Rendezők kéthete örömmel lecsapott a Climaxra, ami egy drogos alámerülés a pokolba. Alig várjuk. Persze ha a régi csibészek már nem tudják eléggé megbotránkoztatni a népet, akkor is számíthatunk a házigazdákra, elvégre tudjuk, hogy még mindig a franciák a legdurvábbak; az Un couteau dans la coeur például a melegpornó világában történt brutális gyilkosságokról szól, a Sextape pedig arab fiatalokról szóló szexkomédia.

Hollywoodnak nem éri meg Cannes-ba menni

Hollywoodi sztárok nélkül nem igazi a cannes-i vörös szőnyeg, mégis, egyre kevesebb stúdió vállalja a kockázatot, hogy levezényelje az egész stábot a Riviérára, ahol aztán neadjisten kifütyülik őket a szőrös szívű kritikusok. Pedig a szervezők már a sajtóvetítéseket is eltolták a gálapremierek utánra, nehogy véletlenül az érzékeny sztároknak (a legenda úgy tartja, hogy Sean Penn bűnrossz rendezése, a The Last Face adta az ötletet) fitymáló tweetek tudatában kelljen felmászniuk a vörös szőnyeges lépcső tetejére.

534095_jpg-r_1920_1080-f_jpg-q_x-xxyxx.jpg
Charlize Theron és Javier Bardem a The Last Face című filmben

 

Jó filmek sem feltétlenül profitálnak a cannes-i élményből; az idei zsűrielnök Cate Blanchett csodálatos Carolja hiába kapott jó kritikákat a fesztiválon, a fődíjakról lemaradt és a szufla nem igazán tartott ki az Oscar-szezonig. A stúdiók ezért szívesebben mennek Velencébe, ahonnan A víz érintése, a Kaliforniai álom vagy a Birdman diadalútja is indult.

A független filmeket lenyúlja a januári Sundance, a Netflix az idén kiesett, így maradt a Cannes-ban kinevelt David Robert Mitchell (mindkét előző filmje, a Myth of the American Sleepover és a Valami követ is a Kritikusok hetén került bemutatásra) újdonsága, az Under the Silver Lake, Andrew Garfield főszereplésével, valamint Spike Lee nagy visszatérési lehetősége, a BlacKkKlansman.

2239164_jpg-r_1920_1080-f_jpg-q_x-xxyxx.jpg
Adam Driver és John David Washington a BlacKkKlansman című filmben

 

Lee utoljára 1991-ben a Dzsungellázzal kapott meghívást a versenyprogramba, és az utóbbi években nem is sok értékelhető filmmel állt elő, viszont a Holdfény és a Tűnj el! sikere után Cannes-nak is reagálnia kellett az afroamerikai film előretörésére, a Ku Klux Klánba beépülő fekete rendőr története izgalmas és releváns téma, a producerei között pedig ott van a Tűnj el!-t jegyző Jordan Peele is.

0192590_jpg-r_1920_1080-f_jpg-q_x-xxyxx.jpg
Solo: Egy Star Wars-történet

 

Az egyetlen igazi nagyszabású hollywoodi promóesemény a Solo: Egy Star Wars-történet premier előtti vetítése lesz, bár itt a Star Wars brand lényegesen erősebb, mint az A-listásnak még nem igazán nevezhető főszereplők (Alden Ehrenreich, Thandie Newton, Emilia Clarke, Donald Glover, Phoebe Waller-Bridge) névsora.

Ha más nem, a zsűri vörös szőnyeges bevonulása mindig élmény lesz

A filmsztárokban szegény versenyprogramot a zsűri fogja ellensúlyozni, hiszen ha a koreai és orosz premierfilmek szereplőiről nem is sok vörös szőnyeges képet lehet eladni, mindig ott lesz Cate Blanchett, Léa Seydoux és Kristen Stewart triója, hogy foglalkoztassák a fotósokat és a divattervezőket.

obpiczusjww.jpeg

A három színésznő közül egyébként a zsűrielnök Blanchett szerepelt eddig a legkevesebb alkalommal a cannes-i versenyprogramban (Carol, Bábel), még a 28 éves Stewart is lekörözi eggyel, Seydoux pedig konkrétan Arany Pálmát is nyert, hiszen Spielberg zsűrije öt éve az Adèle életéért a rendező mellett a két főszereplőnőt is kitüntette. A kilenc tagú zsűrinek így ő az egyetlen cannes-i fődíjas tagja, míg az orosz Andrej Zvjagincev két kisebb díjat nyert már a Leviatánért (legjobb forgatókönyv) és a Szeretet nélkülért (a zsűri díja). Két másik rendezőzseni is ott lesz a döntnökök között; Ava DuVernay (Selma) és Denis Villeneuve (Szárnyas fejvadász 2049), így erős egyéniségekkel kell majd Cate Blanchettnek dűlőre jutnia.

Eljött a nők ideje?

Blanchett a Variety interjújában egyébként hangot adott annak, hogy milyen elkeserítő volt látni a 70. cannes-i filmfesztivál csoportképén, hogy még mindig csak egyetlen nő, Jane Campion nyerte el az Arany Pálmát, ezért sokan tőle várják, hogy ez a statisztika javuljon egy cseppet.

0343877_jpg-r_1920_1080-f_jpg-q_x-xxyxx.jpg
Golshifteh Farahani a Les filles du soleil című Eva Husson-filmben

 

Más kérdés, hogy nagy mozgástere nincsen, hiszen a 21 versenyfilmből csak hármat rendezett nő, azaz az olasz Alice Rohrwacher, a libanoni Nadine Labaki vagy a francia Eva Husson lehetne a második Arany Pálma-nyertes rendezőnő a fesztivál történetében. A szervezőket rengeteg kritika éri emiatt, de úgy tűnik, idén is inkább csak a mellékszekciókban és a zsűrikben ügyeltek az egyenjogúságra. Blanchett zsűrijében is 5:4 a nemek aránya a hölgyek javára, de ettől még ne várjunk tőlük elvi alapon hozott döntést: „Az én feladatom a munkára reagálni és nem a politikára” – bocsátotta előre a zsűrielnök.

szöveg: Onozó Róbert

A cannes-i filmfesztivál ideje alatt a Recorder újságírói folyamatosan tudósítanak majd a helyszínről itt a site-on, a pillanatnyi benyomásaikat pedig a Twitteren (Onozó Róbert, Varga Ferenc) közlik.

https://recorder.blog.hu/2018/05/07/filmrecorder_cate_blanchett_kezeben_a_dontes_a_vilag_legjobb_filmjeirol
Filmrecorder. Nőket erőszakoló sorozatgyilkos verheti ki a biztosítékot Cannes-ban

A bejegyzés trackback címe:

https://recorder.blog.hu/api/trackback/id/tr4213890754

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.