Filmrecorder. Ez az öt legjobb magyar kisfilm most

2018.04.27. 13:00, vferi

rossz_szinesz.jpg

Sokan tavaly februárban csodálkoztak rá először, hogy létezik olyan, hogy magyar rövidfilm, amikor a Mindenki megnyerte az Oscar-díjat, pedig minden évben készül legalább két tucat pompás darab. Ezeket a Friss Hús fesztivál rendre össze is gyűjti, az idei szupererős mezőnyből válogattuk ki a kedvenceinket. Íme, a múlt héten megjelent áprilisi Recorder magazin Filmrecorder rovatának összeállítása.

Last Call

Megható, keserédes és nagyon vicces film a Last Call, ami után garantáltan meg akarjuk majd ölelgetni a nagymamánkat. Vagy legalábbis a főszerepet játszó Zsurzs Katit, aki az angol nyelvvizsgán izzad, mert szeretne kiköltözni a lányához Angliába, talán munkát is vállalni, miközben vigyáz az unokára. Izzad és fut, lohol az élete után, mert kicsúsztak a kezéből a dolgok, a munkahelyén elfelejtették, a lányának pedig csak teher már.

Megérdemelten gyűjtötte be a fesztivál fődíját Kis Hajni rendező, aki ugyanazt csinálja most is, mint a diák-Oscarra jelölt Szép alakban: csendes empátiával fordul oda valakihez, aki mellett egyébként elmennénk az utcán, és arra sarkall, hogy felismerjük magunkat ebben az elveszett nagymamában: a kétségbeesését, az igyekvését, és azt a hallgatag szeretetvágyat, amit semmilyen magány nem tud az emberből kiradírozni.


Rossz színész

Ha az úgynevezett magyar filmről néznénk szénné röhögtető paródiát, már nem csak a Valami Amerika 2-ért nyúlhatunk a polcon. A Rossz színész a búzamezőn merengő Kovács Lajosnál is humorosabban, és ami még fontosabb, szeretetteljesebben emel görbe tükröt nemcsak a hazai, de úgy en bloc a filmkészítés esendőségei elé.

A Rícsárdgír frontembere, Márton Dániel arról forgatta első kisfilmjét, hogy egy kezdő rendező leforgatja első kisfilmjét, és ebben a játékos kikacsintásban mindenki megkapja a magáét: a sznob rendező, a derítővel csajozó világosító, és az öröklúzer férfiszínész, aki minden jelenethez ugyanazt az arcot vágja. A Rossz színész úgy tudja fél óráig kitartani ezt a zseniális gegparádét, hogy közben nem válik belsős poénkodássá, és egy szívvel teli történetet is elmesél egy szerelmi csalódásról.


Ostrom

Kovács István már a Szürke senkikben jelezte, hogy a semmiből is képes zsigeri feszültséget csiholni a frontvonalon. A szarajevói háború alatt játszódó Ostromban a hátország szenvedését és kilátástalan unalmát mutatja be hatásosan. Egy középkorú nő kálváriáját figyeljük egyre összébb szoruló szívvel, amint kétségbeesetten próbál vízhez jutni, mert neki már csak a radiátorából csepeg csak valami koszos lé.

ostrom.jpg

Kovács a mindennapi meggyötörtséget és a kékesszürke lepusztultságban is felvillanó életösztönt villantja fel elemi erővel, ahogy az utcán sunyva járó feleség megigazítja a férje keresztjét a panel előtti temetőben, és még a halált is vállalná pár deci vízért – ami mint a letaglózó fordulatból kiderül, nem is a túléléshez, csupán az elviselhető élethez kellene.


Róma bukása

A Róma bukása olyan, mintha egy félresikerült gombázás után akarnánk aktuálpolitizálni: egy kicsit fárasztó, de felejthetetlen. Az Oligarcha című websorozatot is rendező Turai Balázs animációja stílusban és borultságban a Cartoon Network-generáció gyermekkorát hozza vissza, de amúgy az itthoni paranoid politikai levegőt tüdőzteti mélyre velünk. „Szeretnéd, ha a te gyerekeidet is mutáns tengeri majmok erőszakolnák meg?” – kérdezi a feleségétől a világvégét egy búra alatt túlélő, gázmaszkos apuka, majd péniszpuskával indul a határra békaembereket vadászni.

A Róma bukásának fekete humora pont annyira telitalálatos és agyzsibbasztó, mint amikor csirkeemberek kotkodácsolnak a tévében, de pszichedelikus őrülete nem teljesen öncélú, mert egy szép mesébe csomagolja azt a szülőktől örökölt előítéleteink levetkőzéséről – csak itt nem a bőrünkből, hanem a gázmaszkunkból kell kibújni hozzá.


Cserekapus

Hogy mennyire nem szabad egyetlen film alapján leírni egy rendezőt, annak iskolapéldája Vékes Csaba és a Cserekapus, ami meglepően szellemesnek és frissnek hat a Hetedik alabárdos túltolt szatírája után. A színészvezetés most sem emelkedik coeni magasságokba, de minden más stimmel: az okosan pörgő szerkezet, a frappáns viccek („Te vagy a Casillas, Feri”), és a csípős adok-kapok, ami az irodában aszalódó, de az álmait a megye kettőben focizva megélő cserekapus és az otthon robotoló felesége között zajlik.

A Cserekapusban ott van minden, amit a piszlicsáré magyarfociról és a kisgyerekes házasság mindennapjairól negyedórában elmondani érdemes – és egy-két jó poénnal még annál is több.

szöveg: Soós Tamás

A filmeket jelenleg Best of Friss Hús-vetítéseken nézheted meg, amikről ezen a Facebook-oldalon lehet tájékozódni.

https://recorder.blog.hu/2018/04/27/filmrecorder_adunk_a_kicsire
Filmrecorder. Ez az öt legjobb magyar kisfilm most

A bejegyzés trackback címe:

https://recorder.blog.hu/api/trackback/id/tr6313869944

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.