„Miért mondanám a portékámról, hogy nem olyan zseniális, mint a többieké?” - Lovasi András-interjú

2018.04.27. 08:30, RRRecorder

lovasi_recorder_web_2_of_9.jpg

Lovasi András tavaly év végén összegezte az életművét az Arénában. Arról beszélgettünk vele, hogy mennyire látja magát másként, mint a külvilág; elmondta, hogy megérti a magukat talpnyalókkal körülvevő politikusokat; kiderült az is, mióta készül a második szólólemezre. Lovasi András a Kiscsillag élén az Óbuda Napja ingyenes fesztiválon lép fel május 5-én az óbudai Fő téren, részletek itt.

Úgy tűnik, hogy te szoktad olvasni a zenei sajtót. Az életműkoncert apropóján elég sok összefoglaló írás megjelent rólad, ezeket mennyire nézted meg? (A Recorder itt vette végig az életművet, itt pedig legjobb dalait - vagy legalábbis néhányat.)

Volt, amibe belefutottam, de azért nem jellemző, hogy annyira naprakész vagyok a zenei sajtóval – ha egyáltalán beszélhetünk Magyarországon zenei sajtóról. Nyilván online felületekről beszélhetünk, meg van egy-két ingyenesen terjesztett zenei újság. De – mint általában a magyar sajtónak – ezeknek van egy olyan komoly problémája, hogy nagyon összekeveredik bennük a hirdetés, a burkolt hirdetés, vagyis a PR, és a valódi értékítéletet mondó újságírás. Ez nem a zenei újságírás kizárólagos problémája, de ott, mivel ez a piac tényleg elég szűk, eléggé látványos.

Azért kérdezem ezt, hogy ez alapján hogy látod: az a kép, ami rólad kialakult, és amit te magadról látsz, ezek hogyan viszonyulnak egymáshoz?

Hát igen... Nyilván az ember egy idő után a környezetének a reakcióit megszokja vagy legalábbis elfogadja, és ezek is beépülnek a személyiségének a magáról alkotott képébe. De azt gondolom, hogy amilyennek én látom magamat, az nem feltétlenül azonos azzal, amit az emberek látnak rólam a különböző médiumokon keresztül. Nyilván ez a fajta popelőadói dolog, amit mi csinálunk, akkor működik legjobban, ha önazonos. Az ember a saját válságait vagy önértékelési zavarait, vagy a saját, különböző amplitúdójú negatív hullámait nem viszi ki a piacra, vagy legalábbis nem olyan formában, hogy egy interjúban elkezdi szidalmazni saját magát. De az a fajta önkritika vagy önirónia, vagy cinizmus, vagy nem tudom pontosan, mi, ami mostanra megszokott része lett a dalaimnak,  nem feltétlenül kell, hogy benne legyen egy interjúmban. Régebben bátrabban beszéltem arról, ahogy én megítélem magamat, és annak az éppen aktuális problémáiról. Aztán rájöttem, hogy mivel egy olyan közegben vagyok, ahol folyamatosan mindenki a saját rettenetesen zseniális portékáját nyomatja, én minek mondjam azt az én portékámról, hogy nem zseniálisabb, mint azoké, akik zseniálisnak gondolják magukat. Vagy legalábbis úgy csinálnak, nyilván ők sem gondolják így, csak úgy látszik, hogy ez egy jó alapállás: amikor az ember saját portékáját kínálja, akkor azt kell mondani, hogy ez kurva jó.

Amiket olvastam a Lovasi 50 kapcsán, azok többségében pozitív írások voltak. Aki hajlandó volt írni rólam, az általában így írt. Aki meg alapvetően utálja ezt az egészet, az meg nyilván nem ír róla. Innentől nincs mivel hadakozzak. Vagy legalábbis hozzám nem ér el, mert ki a fenének van szüksége arra, hogy ilyesmit olvasson magáról. Az ember megpróbálja valamilyen módon szűrni a negatív visszhangokat. Én abszolút megértem a politikusokat, hogy egy idő után már csak talpnyalókkal és kontraszelektált, nem túl fajsúlyos figurákkal veszik körbe magukat. Ez nyilván egyfajta egovédelem. Én meg úgy védem az egómat, hogy például nem olvasok interjú utáni kommenteket. Néhányszor beleszaladtam ebbe, és olyan hosszú depressziót eredményezett, hogy inkább hagyom. Nincs idő erre, nincs kedvem hozzá.

"MINTHA EGY RONCSORSZÁGBAN ÉLNÉNK” – LOVASI ANDRÁS-INTERJÚNK 2014-BŐL

Régebben szerencsésebb helyzet volt: nem voltak online felületek, nem voltak kommentek, hanem volt egy viszonylag jól karbantartott médiavilág, abban az emberről általában pozitívan írtak, legfeljebb olvasott egy-két negatív kritikát az aktuális produkciójáról. De nem nagyon találkozott azzal a zsigeri utálattal,  ami most már az interneten sokkal gyorsabban elér ezeknek az indulatoknak a kiváltójához. Ez nyilván meglepi az embert, mert nem azért kezdett el zenélni, hogy nagyon utálják. És ebben az országban pedig, amelyik panaszkultúrában eléggé jeleskedik, nincs is igazán muníciónk, hogy ezt hogyan dolgozzuk föl, hogyan kell ezt elfogadni vagy helyre tenni. Valószínűleg erre nem is nagyon lehet fölkészülni. Ha valaki szereti, amit csinál, és beleadja szívét-lelkét, az nyilván borzasztóan rosszul érzi magát ettől. Ha mondjuk egy virágárusról van szó, aki reggel kiviszi a virágokat, biztos nagyon rosszul érzi magát, ha jön valaki, aki először is lefikázza a virágokat, aztán belehugyozik a vödörbe. Ezek a dalok, meg amiket mi csinálunk, ezek bizonyos értelemben a mi gyerekeink. És ha a gyerekekkel együtt az apjukat is szidalmazzák, az nem esik jól. De ahogy a virágárus is megpróbál olyan embereknek virágot eladni, akik értékelik az ő szép virágkötészetét, mi is azokat szeretjük, akik értékelik a mi virágkötészetünket.

lovasi_recorder_web_1_of_9.jpg


Olvastam, hogy k
észülsz új szólólemezre. Mit lehet erről tudni?

Mióta megjelent az első szólólemez, azóta készülök a másodikra... Csak ezek a dalok mindig rákerülnek különböző projektekre: van, hogy odaadom másnak az albumaira, vagy a saját zenekarom albumaira kerültek rá. Ez ilyen felemás dolog, mert ha úgy nézem, akkor a Semmi konferenciára is mondhatnám, hogy szólólemez, mert majdnem az összes dalt én írtam rajta. De hát azért az egy sokkal összetettebb produkció annál, hogy ezt mondhassam rá, mert ha nincs a Marci (Erős Márton basszusgitáros – a szerk), vagy nincs a Lecsó (Leskovics Gábor a szerk.), akkor valószínűleg nem készül el, vagy nem ilyenre készül el. Azoknak a daloknak a jó részét, amiken most dolgozunk, azokat is közösen csinálgatjuk. Tehát ez inkább csak egy címke, hogy mi a szólólemez. Amikor az ember ötvenéves, akkor készülnek ilyen számvető, személyesebb dalok, és akkor ezekből lehet egy szólólemezt csinálni. De ugyanezzel az erővel azt is ráírhatnám, hogy ez egy Kiscsillag-lemez.

ÍGY DOLGOZTÁK FEL FIATAL ELŐADÓK A KISPÁL ÉS A BORZ EGYIK KLASSZIKUSÁT


Nyáron a fesztiválszezonban lesznek m
ég életműkoncertek. Ezek mennyire lesznek mások, mint ami az Arénában volt?

Az a két koncert a Fishing On Orfűn és az Arénában, azok is teljesen mások voltak: más dalok voltak, más volt a sorrend, más volt a felépítésük. Ha így nézzük, akkor a Lovasi 18 nevű turnésorozat ennek a folytatása, de az is más lesz. Amikor összeállt a dolog, majd lement az Aréna, akkor azt éreztük, hogy ez egy ütőképes forma, hogy az én nevem alatt összehozzuk ezt a harmincegynéhány éves  időszakot. Én a Kispál és a Borztól egy bizonyos értelemben most is ódzkodom, mert az az életemnek igaz, hogy a nagyobbik felét, de azért csak az egyik felét tartalmazza. Abban sokkal erősebb lenne a nosztalgiafaktor, ami nyilván így is megvan. De nekem sokkal jobban esett csinálni ezt, mint amikor a Kispál és a Borzzal elővettünk egy-egy időszakot, annak a dalait újra megtanultuk és csináltunk belőle egy-egy turnét 2014-15-16-ban. Bár ott is voltak nagyon élvezetes pillanatok meg nagyon jó energiák, de azért azok sokkal inkább nosztalgiakoncertek voltak. És az nagyjából elég is volt, nekem most nem hiányzik. Ha azt mondaná valaki, hogy csinálhatsz egy Kispál és a Borz-koncertet, azt mondanám, hogy de miért? Miért ne játszanám a szólólemezem egy dalát, vagy egy újabbat? És ez egy felszabadító szituáció volt, hogy ezeket a szekértáborokat, amik egyébként a közönségben is megvannak, egy pillanatra, az ötvenéves jubileumra egyesíteni tudtam – magamban is. Addig fel sem merült bennem, hogy egy koncerten milyen érdekes volna eljátszani mondjuk egy Kispál-számot, aztán egy Kiscsillagot, vagy egy tök mást. És ez apropója lett annak, hogy azokat a dalokat, amiket végülis én írtam, vagy legalábbis mindegyikhez elég sok közöm van, miért ne játszhatnám el egy helyen, egy időben?

lovasi_recorder_web_7_of_9.jpg


Ez a felismer
és másra, mondjuk a Kiscsillag-koncertekre is hatással lesz?

Most például a tavaszi turnén fogunk játszani egy-két Kispál-számot, most ezzel hirtelen jelentősen megdúsult a Kiscsillag repertoárja. Illetve alapvetően a Lovasi 18-koncertek is a Kiscsillag-felállásra épülnek. Ott van a Dió (Dióssy D. Ákosa szerk.) meg a Kispi mint hab a tortán, de a torta azért a Kiscsillag zenekar.

A mostani Kiscsillag-felállás a legjobb zenekar, amiben eddig játszottam, úgy érzem: energiákban, tehetségben. Például Bajkai Feri (dobos – a szerk.) – akit egyébként a Kispálnak köszönhetek, hiszen az ő Velőrózsák nevű zenekarában hallottam először játszani, tulajdonképpen ő fedezte fel nekünk –, ha ő nincs, akkor lehet, hogy bele sem vágok ebbe a Lovasi-projektbe. Ő például meg tudja csinálni azt az ízt, ahogy a Bräutigam dobolt a nagyon korai Kispál-számokban, de úgy, hogy műszakilag is rendben van. Ezt egyik eddigi dobos sem tudta igazán megcsinálni. És sokkal alázatosabbak a zenekarosdi felé, közben meg legalább olyan tehetséges emberek. Például Szesztay Dávid elképesztően kreatív zenész és zeneszerző. Ki is jövünk hamarosan egy új dallal, amit ő énekel, és készül egy önálló lemeze is, amire írtam néhány szöveget, és valamennyire beleproducerkedtem, de nem sokat, nem kellett. Eddig amit idén hallottam lemezt, abból Dávidé lesz a legjobb, a magyarok között, de nem is feltétlenül csak azok között. Szóval ez egy alkotóközösség, amiben ha úgy nézzük, én vagyok az egyetlen, akinek nincs egy másik zenekara. Ugye a Lecsónak a Pál Utcai Fiúk, a Marcinak ott van a bátyjával közös zenekara, az Einstand, a Feri is játszik még egy-két zenekarban, Dávidnak meg ott vannak a saját szólócuccai és a Santa Diver. A Kiscsillagot inkább egy munkaközösségnek fogom fel, mint egy szigorúan vett, kasztosodott zenekarnak.

Dávid lemeze a Megadó Kiadónál jön?

A Megadó mint kiadó igazából nincs már. Az utolsó másfél-két évben visszaadtuk a hangfelvételi jogokat azoknak a zenekaroknak, akiket kiadtunk, csak a Kispált és a Kiscsillagot tartottuk meg, illetve a Kispál is részben másik cégnél van. Ha Dávid azt akarja, hogy én adjam ki, azt házon belül szívesen kiadom, de más produkciókkal nem nagyon akarok már foglalkozni. Nem tudok már annyit adni kiadóként, hogy nekik megérje. Nincsenek azok a fórumok, azok a lehetőségek, amikben sokkal többet tudnék nyújtani, mint egy jól felépített menedzsment.


Interjú: Rónai András. Fotó: Komróczki Dia.

Lovasi András honlapja itt van, Facebook-profilja itt; a Kiscsillag Facebook-profilja itt. A Kiscsillag ingyenes koncertet ad az óbudai Fő téren május 5-én 20.30-tól az Óbuda Napja fesztivál keretében. A fesztivál honlapja itt található, Facebook-profilja pedig itt.

https://recorder.blog.hu/2018/04/27/_miert_mondanam_a_portekamrol_hogy_nem_olyan_zsenialis_mint_a_tobbieke_lovasi_andras-interju
„Miért mondanám a portékámról, hogy nem olyan zseniális, mint a többieké?” - Lovasi András-interjú

A bejegyzés trackback címe:

https://recorder.blog.hu/api/trackback/id/tr2413869110

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.