david-byrne_jpg_pagespeed_ic_endgec5q0-.jpg

David Byrne mit adott a popzenének? Annyi mindent, hogy címszavakban sem lehet felsorolni egy leadben. Viszont az egykori Talking Heads-frontember az utóbbi időben inkább kollaborálni szeretett és szólólemezt már tizennégy éve nem adott ki. Milyen lett a visszatérés?

david_byrne_1.jpgKiadó: TodoMundo / Nonesuch / Warner / Magneoton

Megjelenés: 2018. március

Stílus: artpop

Kulcsdal: It’s Not Dark Up Here

Az már eleve jó hír, hogy David Byrne szólólemezt készített, mármint nem kollaboratívat, olyat, mint St. Vincenttel, Brian Enóval vagy Norman Cookkal az elmúlt időszakban, hanem igazit, olyat, amilyet a 2004-es, egészen erős Grown Backwards óta nem. Ehhez képest az, hogy az American Utopia – aminek címe Byrne közéleti érzékenysége és aktivitása fényében különös akusztikát kap – nem zseniális, „csak” jó, szinte mellékes. Az viszont kifejezetten vicces, ahogyan Byrne „visszalopja” az LCD Soundsystem elektronikusan aktualizált Talking Heads-hatásait.

8/10

Németh Róbert


a friss lemez: 

tictac650_2.png

https://recorder.blog.hu/2018/04/09/david_byrne_american_utopia_lemezkritika
David Byrne: American Utopia (lemezkritika)

A bejegyzés trackback címe:

https://recorder.blog.hu/api/trackback/id/tr4513811708

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.