Filmrecorder. A Netflix-óriás felfalja Hollywoodot

2018.04.03. 10:00, vferi

annihilation.jpg

A Netflix alig néhány éve jelent meg a filmiparban, ám ez idő alatt az egyik legfontosabb és legvitatottabb szereplőjévé nőtte ki magát. Olyan filmeket vásárol meg, amik senki másnak nem kellenek. Jó ez nekünk? Vagy a mennyiség a minőség rovására megy?  (A friss, 60. Recorder magazinban ismét van filmes melléklet, a Filmrecorder.)

Nagy meglepetés fogadta a filmrajongókat az idei Super Bowlon: a Netflix az amerikaifoci-döntő alatt jelentette be, hogy a meccs után azonnal elérhetővé teszi streamingplatformján a vadiúj The Cloverfield Paradoxot. A sci-fi horrort eredetileg a Paramount mutatta volna be a mozikban, de mindig tologatták a premierdátumot. Az előző Cloverfield filmek is formabontó reklámstratégiával éltek: a Cloverfield Lane 10-ről két hónappal a bemutató előtt derült ki, hogy egyáltalán létezik. De ilyen váratlanul eddig csak zenészek (Beyoncé, Kanye West) jelentettek meg albumokat, meg Louis C.K. tette fel titokban készült projektjét a honlapjára.

Az eset mindenképpen irányváltást jelez a Hollywoodból egyre nagyobb szeletet kiharapó Netflixnél. A streamingszolgáltató 2015 óta gyárt és vásárol filmeket, és mindig úgy tűnt, kettős stratégiát követ: egyszerre vesz célba kommersz és presztízsértékű alkotásokat, sok előfizetőt és szakmai elismerést. Első saját gyártású filmjük, a Beasts of No Nation súlyos, díjesélyes háborús dráma volt Idris Elbával; a második egy blőd Adam Sandler-vígjáték.

Több filmnek zöld utat adtak, amik másképp sose készültek volna el, mert a hagyományos stúdiók nem merték volna bevállalni; cserébe nem kerültek a mozikba, az algoritmusukon múlt, hogy a nézők értesültek-e róla. Van, aki a film megmentőjének, más az elpusztítójának tartja a behemót céget: a cannes-i filmfesztivál közönsége fújolt a Netflix logó láttán a vetítéseken.

idontfeelathomeinthisworld.jpg
Elijah Wood és Melanie Lynskey az I Don’t Feel at Home in This World Anymore című filmben

 

Idén azonban csökkenni látszik a Netflix kritikuskedvenc és/vagy független filmek iránti mohósága. Tavaly arról cikkezett a szaksajtó, hogy degeszre vásárolták magukat a Sundance filmfesztiválon, náluk kötött ki a zsűri nagydíjával jutalmazott mű is (I Don’t Feel at Home in This World Anymore). Az idén egyetlen indie-filmet se vettek meg a fesztiválon. Helyette a nagy stúdiók asztaláról lehulló forgácsra csapnak le, olyan filmekre, amelyekben megrendült a stúdiófejesek bizalma, és a kudarctól tartva inkább jó pénzért lepasszolják a Netflixnek.

Így kerültek a Netflixhez a The Cloverfield Paradox mellett még a Natalie Portman nevével fémjelzett Expedíció (Annihilation) nemzetközi forgalmazási jogai. Mindkét film Paramount- produkció, amely tavaly a legtöbb nagyravágyó projektjével (anyám!, Páncélba zárt szellem, Kicsinyítés) csúfosan befürdött. Mindkét film közepes költségvetésű, látványos zsánerdarab, amik még négy-öt éve is befértek volna a blockbusterek mellé a mozikban. Ez elmondható a Netflix legutóbbi két, nagy hírveréssel beharangozott saját gyártású filmjére, a Brightra (orkrendőrös fantasy Will Smithszel) és a Mutera (a Hold rendezőjének Szárnyas fejvadász-utánzata) is. Többségük nagyon rossz kritikákat kapott, de a premierjük nagyot szólt.

mute_unit_01772f1r.jpg
Alexander Skarsgård a Mute című filmben

 

És a Netflixnek ez az érdeke: hogy állandó beszédtéma legyen, hogy becsábítsa a potenciális előfizetőket, és megtartsa a meglévőket. A mennyiség a lényeg: ledózerolni a felhasználót a választékkal, azt a képet sugározni, hogy a Netflix egy feneketlen nagy zsák, kifogyhatatlan svédasztal. Az mindegy, hogy ínyencfalatok-e, vagy olcsón beszerzett alsópolcos fércművek, jöhet bármi. Az agresszív terjeszkedés jegyében csak idén 80 saját gyártású filmet terveznek bemutatni (összehasonlításképp: a Paramount tavaly 13 filmmel, a Warner Bros. 21-gyel jött ki), a töméntelen sorozatról, stand-up műsorról, vagy épp 30 új animéről nem beszélve.

A kritikusok szeretetére vagy díjözönre gyúró stúdiók helyett immár a Disneyvel versenyeznek: nem véletlen, hogy sorozatos fronton épp az egeres cég istállójából csábítottak el két nagyágyút, Shonda Rhimest és Ryan Murphyt, csillagászati összegekért. Megtehetik: a Netflix irdatlan pénzt, évi 8 milliárdot tapsol el tartalomgyártásra, nem törődve növekvő, 20 milliárd dollárra rúgó adósságállományával. Az üzletpolitikájuk része, hogy nem hozzák nyilvánosságra a filmjeik nézettségét, finanszírozási modelljük és mérési módszereik ismerete híján pedig nem tudjuk, mi számít náluk sikeresnek, bármiről lenyilatkozhatják. Több mint 100 millió előfizetőjük van világszerte; részvényeik az egekben, az Icarus című dokumentumfilmmel megnyerték első Oscarjukat. A Netflix megállíthatatlan.

icarus.jpg
Icarus

 

De mit gondoljunk erről mi, magyar nézők? Jó ez nekünk? Igen is, nem is. Dühítő, hogy az Expedíciót csak kis képernyőn nézhettük meg, de abban van valami felvillanyozó, demokratikus, hogy a legtöbb Netflix-filmet egy időben láthatjuk mindenki mással a világon. Hogy mi egyetlen kattintásra vagyunk a legújabb hollywoodi filmektől, az amerikai néző pedig egyetlen kattintásra van a Testről és lélekrőltől.

szöveg: Huszár András

https://recorder.blog.hu/2018/04/03/filmrecorder_a_netflix-orias_felfalja_hollywoodot
Filmrecorder. A Netflix-óriás felfalja Hollywoodot

A bejegyzés trackback címe:

https://recorder.blog.hu/api/trackback/id/tr6813801344

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.