Megrakják a tüzet – Magyar popzenészek az énekóráról (3. rész)

2018.03.25. 19:45, rerecorder

instruments-2-e1457682198208.jpg

Iskolakezdés. Brrr. Sőt, második félévkezdés. Brrr. Javában dübörög a tanév második fele: több tucat magyar énekes és zenész mesél középiskolás élményeiről, az ének-zeneórák legemlékezetesebb pillanatairól. Például arról, hogy hiába rakják meg azt a kurva tüzet, mégis mindig elaluszik. Abc-rendben haladunk, háromrészes sorozatunk első részében Babé Silától Kocsis Bencéig jutottunk, a második fejezeteben Kocsis Tibortól Premecz Mátyásig. A mostani záróblokkban pedig Sarkadi Miklóstól Zságer Balázsig.

A négy kérdés, amit felettünk minden előadónak:

01. Hova jártál középiskolába?
02. Mit adott, mit jelentett neked a suli? Mi az első emlék, ami eszedbe jut róla?
03. Mi volt a kedvenc tantárgyad?
04. Mire emlékszel az ének-zeneórákról?


Sarkadi Miklós (Dope Calypso)

sarkadi.jpg1. Budakeszi Nagy Sándor József Gimnázium.

2. Áltisiből ezekre kifejezetten emlékszem: azt mondták nekem, hogy azért nem ment orosz űrhajós a holdra, mert ők nem kockáztatják az emberi életet, de elég gyanúsan hangzott. A mai napig nem tudom mi lett a Makk Marci Bélyegkönyves megtakarításommal, de hogy bicikli nem lett belőle, az tuti. Volt egy elmebeteg tornatanár, aki főleg a csajokat fogdosta, miközben nekünk, fiúknak egész órán egy pontot kellett bámulni a plafonon, és ha elfordítottad a szemed, rádbaszott egy piros bottal. Utáltam, hogy anyám piros pamutharisnyát ad rám télen. Egy lányba nagyon szerelmes voltam, de elmúlt. Űrhajós akartam lenni, éjjel-nappal egymással harcoló űrhajókat rajzoltam. Mikor meghalt a szomszéd nagymama, nagyon szomorú voltam, hogy emiatt nem tudok átmenni commodorozni. A végén irigyeltem azokat, akikre buknak a csajok.

Középiskola: sokat ittunk, éjjel-nappal lógtunk, stoppoltunk fel-alá, és minden szart kipróbáltunk, ami szembe jött velünk. Először Mmindenki a Doors-ért, majd a Guns ’N Roses-ért, majd a Nirvanaért volt oda, majd párhuzamosan a 2Unlimitedért, és egyéb értelmezhetetlen szarokért, meg valahogy berobbant menet közben a Kispál, és ott is maradtak a középiskolai rajongás olümposzi csúcsán. Én egyiket sem szerettem különösen (az első Kispál-albumot eleinte nagyon is, meg a Nirvana azért bőven ok volt), mert nekem kábé a Rollins Band-féle Hard Volume, meg a Dead Kennedys volt a kedvencem először, aztán úgy egy évig kizárólag Frank Zappa-lemezeket hallgattam, aztán elkezdődött a mai napig tartó Pixies-rajongásom. Arra emlékszem, mennyi kibaszott jó, mára klasszikus lemez jött ki: a Bone Machine Tom Waits-től, Nick Cave-től a Henry’s Dream, Iggy Poptól az American Ceasar, meg ilyenek. A Radiohead Creepje egy iszonyat szar dal volt, mégis mindenki imádta. Először a fekete yukba, majd a tilos az ába, fmkba, egocentrumba, holdba, meg ilyen helyekre jártunk, és mindig állati jó koncertek voltak mindenütt. Az Andersen például egy kurva jó zenekar volt. Ott játszott a Quimbyből a trombitás/billentyűs arc, értelemszerűen ezerszer jobb zenét, értelemszerűen ezerszer kisebb sikerrel. Utáltam az egész grunge-műfajt ától cetig, iszonyat műmájer, és humortalan volt számomra az egész. Hirtelen minden jómódú budai gyerek a Moszkva téren élte a kallódó hc/grunge tinédzseréletét, elég vicces így utólag. Kábé ilyentájban jöttek a skinheadek, na az a mai napig a mélypontja a főváros éjszakai életének. Elterjedt a legócskább trükkjük, hogy hozzád szólt valami skinheadcsaj, aztán, ha szóba elegyedtél vele, akkor azért vertek meg, ha nem, akkor azért. Mindig a legkisebb ványadt fasz volt közülük a leggonoszabb. Aztán jött a nagy acid-korszak az Iránytűvel, vagy mi volt a neve a Hajógyári szigeten annak a helynek, meg egy csomó FMK-, és Katlanbuli, de én azokat semmilyen tudatmódosítóval nem tudtam igazán élvezni, és az már nem is tudom középiskolás voltam-e egyáltalán. Arra mondjuk jó volt, hogy az extől az összes agresszív vadbarom barátságos doromboló kiscicává változott, azóta senki nem is vert meg, csak egyszer véletlenül a Blahán, de az utána legalább elnézést kért. Előtte például Budakeszin esélyed volt, hogy kaptál pár fülest éjjel, ha nem helyi voltál, volt, hogy hazafelé menet éjjelente kétszer is megállítottak, és lemeóztak, ott lakom-e. A 2 Unlimiteddel végleg elbaszódott a popzene egy jó időre, az mindenesetre biztos, emlékszem, amikor először meghallottuk valahol, hogy "nono-nononono-thatsnolimit", akkor minden srác abbahagyta a táncot, és csak néztünk a fejünkből, hogy mi ez a szar. A lányok persze egyből imádták. Még mindig irigyeltem azokat, akikre buknak a csajok, úgy nézett ki, ezt a részt fixen baszhatom. Ja, és visszaugrálva az időben, tök jók voltak a NapNap-, meg Aranyember-fesztiválok. Az első Sziget tuti ingyenes volt, legalábbis úgy rémlik.

3. Testnevelésből fel voltam mentve középiskola alatt, így egyértelműen a testnevelés.

4. Arra, hogy hiába rakják meg azt a kurva tüzet, mégis mindig elaluszik.


Schoblocher Barbara (Blahalouisiana)

schbarbara.jpg1. Bajára a Szent László Gimnáziumba.

2. A középsuli alatt részt vettem mindenféle színjátszókörben. Ez inkább meghatározó volt, mint maga az iskola. A világ legkisebb osztályterme volt a miénk. Olyanok voltunk, mint egy szűk baráti társaság, nagyon szerettem.

3. Az irodalom és a történelem folyamatos harcot vívtak. Attól függött, mennyire volt jó a tanár.

4. Rettenetes hangzavarra.


Sena (Irie Maffia)

sena.jpg1. Ghánába jártam középiskolába St. Roses Secondary Schoolba. Ez egy katolikus bentlakásos lányiskola. Igen szigorú volt. (mosolyog)

2. Megtanultam önálló lenni, spórolni és ellátni magam, ruhát mosni, füvet vágni macsétával, takarítani, meg sok-sok mindent. :-) Első emlékem erről az iskoláról a gyönyörűen rendezett terület, amit mi a diákok gondoztunk. Az apácák, az egyenruhák és a sok-sok lány. 

3. Kedvenc tantárgyam talán a biológia volt. Jó volt a tanár és jó volt a labor. Sokszor kirándultunk a környéken és sok izgi dolgot láttunk, például egy akkor pitont amit hat izmos férfi vitt a vállán.

4. Ott nem volt zeneóra, de nagyon sokat énekeltünk katolikus dalokat, és mivel saját magunkat kellet szórakoztatnunk szombat estenként, így sok előadást tartottunk a barátnőimmel, énekeltünk, táncoltunk, fellépő ruhákat gyártottunk abból, ami találtunk.


Szabó László (Grand Mexican Warlock, Trillion, Jazzékiel)

szabo.jpg1. Budakeszi, Nagy Sándor József Gimnázium, aztán Tök, Kútvölgye Gimnázium.

2. Mindig az járt a fejemben, hogy az iskola elveszi az időmet az értelmes dolgoktól, ezért át is mentem esti suliba, hogy a zenélésre tudjak koncentrálni.

3. Töri, irodalom, földrajz.

4. Kivoltam, hogy miért nem death metalt tanítanak.


Szarvas Árpád (EZ Basic)

szarvas.jpg1. A szegedi Tömörkény István Gimnázium és Művészeti Szakközépiskolában érettségiztem.

2. A szeptemberi tanévkezdéseket kivéve (amik emlékeim szerint kivétel nélkül mindig esős napra estek) nagyon szerettem az általános iskolai és a gimnáziumi éveket. Az első emlék, ami eszembe jut az iskoláról, a rajzterem szaga, valamint a szigorú, temperamentumos, de időnként szórakoztató rajztanár-osztályfőnök, akinek a pörgős beszédmódjáról és mimikájáról a mai napig Louis de Funès jut eszembe.

3. Kedvenc tantárgyak: rajz, ének-zene, irodalom és természetesen testnevelés.

4. Az ének-zene órák valahogy mindig a nagyszünetek után következtek, amit általában focizással töltöttünk, ezért ha ezekre gondolok, mindig látom magam, ahogy elcsigázott fejjel énekelek a többiekkel, miközben még ömlik rólam a foci utáni izzadság.


Szatmári Juli

szatmari_juliband3.jpg1. Szombathelyen tanultam a Nagy Lajos Gimnáziumban.

2. Nagyon szerettem a gimis éveket – rengeteget zenéltem, sok barátra tettem szert a zene révén is. Nem tudnék „első emléket” kiragadni, de arra emlékszem, ahogy lyukas órákban gitároztunk, és az iskola könyvtárában is rengeteg időt töltöttünk Ági néninél, aki mindig olyan türelmes volt velünk, hogy a mai napig nem értem, hogyan lehetséges ez. :-)

3. Irodalom volt a kedvenc tárgyam. Alapvetően humán beállítottságú voltam, holott a matematika rendkívül vonzó számomra. Úgy érzem, rengeteg tudomány épül matematikára – így például a zene is, gondoljunk a felhangrendszerre például. Ám az irodalom lelkületileg jobban passzol hozzám, mert a művészet felszabadít, míg a matematika számomra egy keretrendszer, mely rengeteg titkot rejt.

4. Rengeteg komolyzenét hallgattunk elsősorban. Ám általános iskolában sokat énekeltünk, amit nagyon szerettem. Az éneklés felszabadít. Meg tudom viszont érteni, ha sokakat feszélyez az éneklés mások előtt, én is sokáig így voltam vele. Ezért nehéznek is tartom az éneklés „osztályzását”.


Szeder

szeder_1.jpg1. Óbudai Gimnázium.

2. Gimnázium alatt kezdtem el zenélni, ott kezdtem el fellépni sok ember előtt, és ott ismertem meg a legjobb barátaim nagyját.

3. Francia.

4. Arra, hogy nagyjából tátogva éneklek, nehogy nagyon kiszóljon a hangom a többiek közül.



Szepesi Mátyás (Konyha)

szepesi.jpg1. Veres Pálné Gimnázium, Budapest.

2. Az első emlékem: tisztán megvan, amikor első nap reggel ülök a padban, érkeztek az ismeretlen gyerekek és próbálom kitalálni, hogy kik lesznek a barátaim. Ezt adta nekem az általános iskola: életre szóló barátokat.

3. Azok voltak a kedvenc tárgyaim, ahol egy-egy karizmatikus tanár a személyiségével, az „előadásával"” izgalmassá tudta tenni az órán ülés elfogadhatatlan kereteit. A gimnáziumi magyartanárnőnkkel nagyon súlyos szeretet-utálat-szeretet hintában voltunk négy éven keresztül, volt, hogy egy órán tizenegyen kaptunk egyest, de megtanított minket elmélyedni a szövegekben és azt is ő verte belénk, hogy, kell legyen véleményünk, amiért ki is kell állnunk. Nem tudok elég hálás lenni érte a mai napig.

4. Hatodik általános táján, a szokásos féléves „nevelési célzatú elültetés” következményeképp egy padba kerültem az osztály legszebb lányával, akibe egészen konkrétan az összes fiú szerelmes volt. Csendben teltek a napjaink, hozzá sem mertem szólni, nyilván. Egyszer énekből feleltünk, és rám került a sor, felállok, nyomom a népdalt, erre ő halkan, de érthetően odasúgja a mögötte ülő lánynak hogy „annyira imádom, ahogy énekel”. Ott asszem, sok minden eldőlt, persze rövidtávon csak annyi tudatosult, hogy sokkal nehezebb lángoló vörös fülekkel énekelni, mint azok nélkül.


Szőke Barna (The Qualitons, MYGL)

szokebarna.jpg1. Marosvásárhelyre, a Bolyai Farkas Elméleti Líceumba.

2. Az általános iskola egy teljesen általános iskola volt, semmit nem adott. A középiskola viszont már kész főnyeremény volt, a Bolyaiba nagyon nehéz bekerülni, mivel az egyik legerősebb iskolája Erdélynek. Sok a jelentkező. Imádtam oda járni. Remek közösség volt ott, és nagyon sok mindent tanultam, amit szerintem máshol nem lehet megtanulni. Főleg az osztálytársaktól, és az egésznek olyan hangulata volt végig, mintha valami rendkívülinek lennél a része. Azt hiszem a Bolyai család szelleme elég jelentősen benne volt az éterben. Ezt az érzést szívtuk az intézmény falaiból naponta, bármilyen tróger lehettél, mégis tudtad, hogy bolyais maradsz életed végéig. Ez egy ilyen dolog.

3. Filozófia és történelem.

4. Középiskolában már nem volt énekóránk, általános iskolából pedig kizárólag rossz emlékeim vannak az énekórákkal kapcsolatban. Mindig elbőgtem magam, ha szerepelnem kellett vagy énekeli a többiek előtt.


Szőke Gáspár (Gazsi Rap Show)

szokegaspar.jpg1. Ahol most is tanítok, a Képző- és Iparművészeti Szakközépiskolába, festő szakra.

2. Ez az iskola indított el a pályámon, szinte mindent neki köszönhetek. A világ a DSP zenekart is ennek a sulinak köszönheti. Dipa osztálytársam volt. A maradék dolgot a Magyar Képzőművészeti Egyetemen tanultam, ott lettem festő valójában. Az első emlék az, amikor beiratkozok, előttem az osztálytársam, miniszoknyában.

3. A kedvenc órám egyértelműen a szakgyakorlat és a rajz volt. Mindig támogattak, és bíztattak, ami ugye nagyon fontos egy kamasznak. Emellett kiváló magyartanárom volt, és ha nincs Irén, talán sosem leszek környezettudatos.

4. Érdekes, hogy a középsulinkban csak egy évig volt ilyen óra, de azt is máshogy hívták, főleg zeneelméletet tanultunk Zoohackertől. A Bolero alatt kollektívan elvonultunk szarni. Általános suliban jártam zeneiskolába, ott klarinétot tanultam. Ha ez nincs, talán sosem kezdek el rappelni, ugyanis óra után sokszor mentünk haza zenélni, és raktuk össze az első rapszámainkat.


Takács Zoltán Jappán (Soerii & Poolek)

takacs_jappan.jpg1. Összevont általánosba/gimibe jártam a festői Törökbálinton. (Miki357-et időnként megkergettük, ezt ő mondta, én nem emlékszem...) Akkor éppen úgy hívták, ELTE Törökbálinti Kísérleti Gyakorló Általános Iskola, Szakközépiskola és Gimnázium.

2. Az első emlékem, hogy van egy csomó számítógép, akkor nekünk még nem volt otthon, úgyhogy amikor csak lehetett, a számtech teremben játszottam. Egyébként az azóta híressé vált Zsolnay-módszerrel tanultam, ezért rengeteget adott a suli: franciául, japánul és angolul tanultam. Judóban van valamilyen övem. :) Ott kezdtem a pantomimmal foglalkozni, ami felnőtt koromig végig velem volt. És persze a zene: trombitáltam, majd harsonán tanultam, énekkaros voltam, és próbálkoztam a zongorával is, inkább kevesebb sikerrel...

3. Számítástechnika, illetve angol (oda hivatalosan nem jártam, de mindig belógtam, mert népszerű dalok szövegeit fordították az angolosok).

4. Nagyjából mindenre, kábé abból élek a mai napig.


takats_e.jpgTakáts Eszter

1. A Deák Ferenc Szakközépiskolába Zalaegerszegen, pedagógiai szakra. (Akkor épp nem tanultam tovább a zenén.)

2. Mert egyébként zenei általánosba jártam, ami nem keveset adott, főleg az énektanárnőm volt nagy hatással rám általános iskolában. Meg a kórusok és a zongorán kísérés. Igazából nekem igazi alapokat adott az általános iskolai ének-zene tagozat, amit utána kamatoztathattam a más szakirányú középiskolában is ugyanúgy, sőt, kitűnhettem vele, javíthatott a magatartásjegyeimen.

3. Szolfézs (ez persze nem volt tantárgy, csak általánosban, szakközépben külön jártam rá a zeneiskolában), ének, rajz, testnevelés.

4. Mindig szuggesztív tanárnőnk volt, aki hitt abban, amit csinált. Mindkét sulimban ezt tapasztaltam, aztán a karvezető férfiaktól is az egyetemen. Soha, senki nem kamuzott, őszinte odaadással művelték a zenét, felvállalva még a hullámzó természetüket is! Nagyon hiteles volt! Nagy respekt nekik!


Tóth Vera

toth_vera.jpg1. Hú, több helyre is. A sümegi Kisfaludy Sándor Gimnáziumba, utána átmentem Tapolcára a Batsányi János Gimnáziumba a reggeli utazás elkerülése miatt. Nagyon korán kellett kelni és harminc kilométerrel odébb jártam suliba. Ez megterhelő volt, ezért döntöttünk így.

2. Nekem sokat jelentett. A gyermekkorom, kamaszkorom emlékei ehhez kapcsolódnak. Az első szerelmek, a korai emberi játszmák megtapasztalásai mind ott kezdődtek. Emlékszem az általános iskolai órák után mindig a tapolcai Malom tó partján találkoztunk az osztálytársakkal és ott vitattuk meg az élet nagy dolgait. Mi voltunk a menő manók, akik baseball sapiban és trottyos repper nadrágban hódították meg a világot.

3. Irodalom.

4. Arra, hogy mindig kettes voltam, majd később az ének-zene tanárnőnk, Gabi néni lett az osztályfőnökünk és ő meglátta bennem a tehetséget. Sokat köszönhetek neki.


USEME zenekar

useme_angakis.jpgAnga Kis Miklós (USEME)

1. Táncsics Mihály Gimnázium.

2. Általános: az első igazi barátokat. Gimi: az igazi barátokat és a Subscribe zenekart.

3. Matematika.

4. Mindig rosszalkodtunk zeneórán, nem volt egy olyan énektanárom sem, aki lekötötte volna a figyelmemet. Ez szerintem a rendszer és a tanárok közös hibája. Lehetne up-to-date ebben is az oktatás: úgy tanítani az éneket, és a zenét, hogy annak legyen lehetősége beakadni a gyerekeknek. Gyerekkorom óta zenélek, de az ének-zene órák anyaga sosem érdekelt, sosem fogott meg. Pedig minden kornak van olyan mozzanata, ami érdekel, és minden zeneszerzőnek van érdekes oldala, csak ezt nem mondták el.

Szalkai Tibor (USEME)

useme_szalkai.jpg1. Puskás Tivadar Távközlési Technikumba. Igazi, csontnélküli pályatévesztés volt, meg is buktam negyedik év végén szakmából, ami automatikus évismétlést jelentett. Mérlegelvén az egész szitut és azt, hogy az iskola legrettegettebb tanárjának osztályába kerültem volna évismétlőként, inkább angolosan távoztam abba a dolgozók nappalijába (Déri Miksa), ahova az egyik barátom, akkori zenésztársam, már egy évvel előttem katapultált. Az egész technikumban ő jelentette nekem a legnagyobb hasznot. Később együtt turnéztuk be Európát!

2. Semmi sokat! Igazi időhúzásként éltem meg, ócska akadályként tekintettem az egészre, amit meg kellett ugrani. De azért megadtam a módját, nem egy, nem két tanárnak váltam mumusává...:). Buktam is kétszer, először általánosban, a hatodik osztály végén 4 (!) tantárgyból, pedig magántanár járt hozzám. A család kitért a hitéből, mikor hazahoztam a bizit. Pedig esküszöm, én megpróbáltam. Emlékszem, mikor bioszból a "mókus"-ból kellett futnom a kettesért, jól meg is szopatott a téma, pedig a mókus egy szép kis dög! A bukta után apám elzavart otthonról, s a nagyszüleimnél rebootoltam a hatodikat, öt egészes (!) átlaggal. Unatkoztam az öregeknél, nem voltak spanok sem, ezért inkább tanultam és megjátszottam a jófiút. Ha újra kezdhetném, olyan középsuliba jelentkeznék, ahová járnak csajok! :)

3. Testnevelés, földrajz, matek (egyszer nyertem házi matekversenyt a Déri Miksában), és olykor-olykor talán a történelem...

4. Arra, hogy a legfeleslegesebb órának tartottam a világon. Amikor közös éneklés volt, mindig csak tátogtam, és röhögtem magamban a sok hülye gyereken, aki fárasztja magát. A dogákat végig puskáztam, vagy lestem a padtársamról, ha esetleg nem engedte, beparáztattam, hahaha... Felelésnél, éneklésnél minden egyes hang és tudásnak látszó dolog, ami elhagyta a torkomat kamu volt, rögtönzés, illúziókeltés. Az elmúlt 20 zenei évem távlatából nézve, igazi ostoba kis fajankó voltam, sok felesleges körtől kímélhettem volna meg magam, ha odafigyelek és komolyan veszem, de így triplán le kellett futnom ezeket a későbbiekben! :)))

Varga Zoltán (USEME)

useme_varga_z.jpg1. Angyalföldre, a Huba utcai Élelmiszeripari Technikumba. Bár volt már rá példa, hogy ezt a tudásomat is kamatoztathattam, szerencsére a leveskeverést hamar felváltotta a hangkeverés.

2. Alapvetően nem szerettem suliba járni, nekem délután az uszodában kezdődött a nap, de az első emlékem azért megvan: megharapott a Várkonyi Pista.

3. Technológia óra a középiskolában egy olyan tanárral, akinek csak R mássalhangzó volt a nevében és raccsolt. Zseniális tanár volt amúgy, de soha nem felejtem az olyan alapvetéseket, hogy „a jízst a szájazájú jaktájban tajtjuk.”

4. Nyilván a Vörös Hadsereg indulójára az Amuri partizánokra. Aki 1990 után született, nem is tudja, mi a jó.


Ürögdi Ábel (Middlemist Red)

urugdi.jpg1. A Dózsa György Gimnázium és Táncművészeti Szakközépiskolába jártam Rákospalotára.

2. Azokban az években körvonalazódott az emberekben, hogy mi az, ami igazán érdekli őket. 15 éves korom után a foci már csak hobbi maradt és a lelkesedésem a zenélés felé terelődött. Ez egy évig csak folyamatos zenehallgatásban merült ki, aztán végül egy osztálytársam noszogatására felkerestem egy dobtanárt. Az első emlék most hirtelen az, hogy még iskolakezdés előtt én és pár jövendőbeli osztálytársam kalapáltuk fel a fali lambériát a termünkben.

3. A kedvenc tantárgyaim között volt az angol és az irodalom is. Egy nyelvi előkészítős osztályba jelentkeztem, szóval kénytelen voltam megszeretni az angolt.

4. Az ének-zene órákra az volt jellemző, hogy az osztály 70-80%-át egyáltalán nem érdekelte az egész, ha volt egy-egy szigorúbb tanár, akkor sikerült pár népdalt elénekeltetni velünk. A harmincfős osztályban nagyjából három-négy ember tudott bármilyen hangszeren játszani.


Vasaló (Dope Calypso)

vasalo.jpg1. Középisi: Eötvös József Gimnázium (belvárosi libsi zsidó elitképezde). A suli azt jelentette, hogy állandó para, hogy lúzer rossztanuló leszek, egyébként meg egész napi röhögést.

2. Első emlék: „jó csaj ez a Demeter Andi (7)!”

3. Őszintén a rajz, de ha komoly tárgy kell, akkor a matek, az könnyen ment.

4. Úgyse hiszi el senki, de az, hogy a ritmus visszatapsolás prímán ment, imádtam, és egyébként bár kappan hangom volt világ életemben, de valahogy szerettem elénekelni a bugyuta népdalokat az osztály előtt. Tudom, hogy ez perverz, de ha lettek volna hangszerek, mint Németországban, az csúcs lett volna. Nyertem volna vele 8-10 évet.


Vitáris Iván (Ivan & The Parazol)

vitaris.jpg1. A Városmajori Gimnáziumba.

2. Rengeteget, ott faragtak azzá, ami most vagyok, ott tanultam meg milyen egy közösségben élni, milyen jó barátokat találni, átérezni a kreatív energiákat, bukni, nyerni és hasonlók. Egy minitársadalom, ami tökéletesen modellezi az igazit, és megtanít arra, hogy hogyan kezeld, mi a helyed benne. Talán leghálásabb azért vagyok az ottani tanáraimnak, a vezetőségnek, hogy tűrték a mi kis "beatlázadásunkat". Engedték a sulis zenekaromat játszani, ahol Simon Bálinttal (IATP dobosa, fölöttem járt eggyel) fantasztikus bulikat tarthattunk a díszteremben, diákheteken ésatöbbi. Engedték, hogy bontogassuk a szárnyainkat, még akkor is, ha ez néha másokat zavart.

3. Egyértelműen a történelem. Osztályfőnököm tartotta (Romhányi Margit), akitől szerintem annyi mindent tanulhattunk el az életről, csupán az elmúlt korok vívódásain keresztül, hogy én még úgy is felvettem a faktot tizedikben, hogy utána nem is mentem emeltszintre.

4. Arra, ahogy a barátokkal azzal szabotáljuk az órákat, hogy az István, a királyt énekeljük teljes egészében.


Zságer Balázs
(Žagar)

zsager.jpg1. Kaposvári Ipari Szakközépiskola, elektrotechnikai szak.

2. Az általános iskolámat szerettem, volt egy jó rajztanárom, aki benevezte az egyik rajzomat egy országos rajzpályázatra, emlékszem azon a néven futott, hogy Orion Expedícióval a Föld körül, aztán második lettem és az én rajzom került a meghívóra, amit Farkas Berci is aláírt..:) (lásd lent!)

3. Rajz, irodalom, biológia, a reál tárgyakat nem nagyon bírtam.

4. Arra, hogy valahogy kihúzzam az óra végéig anélkül, hogy fölállítanának felelni vagy énekelni. (nevet)

balazs_rajz.jpg

https://recorder.blog.hu/2018/03/25/megrakjak_a_tuzet_magyar_popzeneszek_az_enekorarol_3_resz
Megrakják a tüzet – Magyar popzenészek az énekóráról (3. rész)

A bejegyzés trackback címe:

https://recorder.blog.hu/api/trackback/id/tr3613778134

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása