Porches: The House (lemezkritika)

2018.03.09. 10:07, rerecorder

porches_artist-20800.jpg

Az indie-szinti dreampop-tronica Porches harmadik albuma a második (Pool) stíljében folytatja, csak minimalistább és személyesebb módon.

porches.jpgKiadó: Domino / Bertus

Megjelenés: 2018. január

Stílus: szintipop, dreampop

Kulcsdal: Find Me

Frankie Cosmos egykori dobosa (és társa) Ariel Pinkhez hasonlóan úgy nyúl vissza a fiatalkorát meghatározó zenékhez – a kétezres évek elektro-dance popjához –, hogy közben modernizálja is őket. A tavalyelőtti Poolhoz hasonlóan a The House-t hallgatva is könnyen olyan érzésünk lehet, hogy tökéletes háttérzene melankolikus kamaszok partijához, vagy magányos esti fürdőzésekhez. De a minimalista, alig egy-két perces dalok most mintha kevésbé maradnának velünk, túlságosan is súlytalanok, hiába énekel bennük Dev Hynes vagy (Sandy) Alex G.

7/10

Kollár Bálint


a friss lemez: 


tictac650_2.png

https://recorder.blog.hu/2018/03/09/porches_the_house_lemezkritika
Porches: The House (lemezkritika)

A bejegyzés trackback címe:

https://recorder.blog.hu/api/trackback/id/tr113684396

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.