U.S. Girls: In A Poem Unlimited (lemezkritika)

Előző lemezével nemzetközi ismertséget szerzett U.S. Girls, aki a ma megjelent folytatással még emelni is tudta a tétet. Ez az album ott lesz az év végi listákon.

Kiadó: 4AD / Bertus

Megjelenés: 2018. február

Stílus: artpop

Kulcsdal: Time

Az amerikai-kanadai Meghan Remy, azaz U.S. Girls pszichedelikus lofi-hypnagogic popos lemezek hosszú sorával jutott el 2015-ös hatodik, komoly szintlépést hozó albumáig és a nagynevű független 4AD-nél megjelent Half Free annak az évnek az egyik legjobb kiadványaként mutatta meg, hogy milyen izgalmas az, ha egy kísérletező zenész popdalokat ír. A három év után érkező folytatás ugyanezt a megállapítást erősíti meg. U.S. Girls még szégyentelenebbül popos struktúrákban írt dalokat, de míg az előző lemezen ezeket minimalista, hangminta-alapú, poros hangképekben tálalta, addig most az élő hangszerek és a tisztább megszólalás uralkodik (az In A Poem Unlimitedet az időközben élő zenekarként is egyre bővülő, Remy szintén zenész férjét, Slim Twiget is soraiban tudó Cosmic Range nevű hét-tíztagú zenekarral rögzítette).

Diszkó, soul, funk, organikus elektropop, progpop, és mindben élettel telin ficánkolnak a természetesen nem ujjgyakorlatnak szánt szerzemények. Amik között akad egy feldolgozás is, a szintén torontói Fiver dalszerző-énekesnőtől a soulrockosra vett, pazar Rage Of Plastics. Remy dalai ezúttal is magukon viselik a szerkezetekkel szabadon bánó, bátran kísérletező szellem jeleit – ebből a csúcs a nyolcperces záró freakpop Time –, csak a végeredmény még könnyebben befogadható (erre pedig legékesebb példa a Music Go Music-ot idéző, glamdiszkós M.A.H.). És ez bravúros teljesítmény, de a lemez erényeinek csak az egyik fele. A dalok a hatalommal szembeszálló, azzal küzdő nőkről szólnak, számos szám konkrétan érdekfeszítő karaktereket követő, lebilincselő esettanulmány. Az erőszak mechanizmusa, az azon való felülkerekedés rohadt nehéz küzdelme, a politikai, vallási vezetők által hangoztatott valótlanságok frusztráló lesöpörhetetlensége és az apró-hatalmas interperszonális és magunk felé tett hazugságok mételyező hatása szerepel a középpontban. Remy nem értékel, inkább csak bemutat, de olyan erővel, hogy a hallgatóban megszülető válaszok is nagyhatásúak lehetnek.

9/10

Dömötör Endre

a friss lemez: 

a Rosebud klipje: 

a Pearly Gates klipje: 

a Velvet 4 Sale klipje: 

a Mad As Hell klipje: