Sokszínű kép áll össze – itt a Zaporozsec második albuma, a Pixelek

2018.02.16. 11:00, rerecorder

zaporozsec_2018_net.jpg

A szentgotthárdi gyökerű Zaporzsec néhány év alatt szépen feltornászta magát a magyar pop felsőbb köreibe, a 2015-ös bemutatkozó nagylemez, a Sok szerencsét Mr. Gorsky! után holnap este az Akváriumban tartják a most debütáló második album élő bemutatóját.

album_nyomdai_front_nagy.jpgAz első Zaporozsec-LP a földtől elrugaszkodott volt, leginkább az űrben, a sci-fik világában kalandoztatott, az új anyag viszont nagyon is földszagú és realisztikusabb,  ösztönös, két lábbal a földön járó témákat boncolgat. Sőt, tulajdonképpen konceptlemez, hiszen a korong dalai színes képkockák, amiket külön-külön is élvezhetünk, de a zenekar elképzelése szerint az albumot végighallgatva megismerhetjük egy tizenéves srác életét az első szerelmi csalódástól, az útkereső kalandokon át, a szakítások és az újrakezdések örök körforgásáig. Mindezt a megszokott műfaji sokszínűséggel, de úgy, hogy egy lendületesebb, rockosabb, táncolósabb hangulatot hoz a zenekar rockos, funkos, vagy éppen diszkós stílusban.  

A zenekart megkérdeztük a friss anyag készítéséről, Varga Bence gitáros-énekes-frontember mesélt: „a lemez több etapban készült, már nyár elején elkezdtünk vele foglalkozni, augusztusban rögzítettük is a zenék nagy részét. Aztán egy hosszabb szünet, mondhatnám azt is, hogy egy kisebb válság következett. Eléggé összesűrűsödött az életünk, én elkezdtem tanítani, és a többiek is elég sok plusz terhet kaptak a zenélés és a munkájuk mellé, ezért aztán semmi idő és energia nem jutott már az alkotásra. Így egy-két sikertelen próbálkozás után csak január közepén tudtuk befejezni az albumot, ami viszont visszatekintve nem tragédia, de ez a pár hónap eléggé kilátástalannak tűnt belülről. A felvételek, a keverés és a mastering feladataival megint a HLStudiot, azaz Hidasi Barnabást és Vesztergom Laurát bíztuk meg, már évek óta együtt dolgozunk velük, nagyon jól összecsiszolódtunk az évek alatt, mindig élvezet velük a közös munka. Már szinte zenekari tagoknak számítanak nálunk, Barnát meg is kértük, hogy segítsen be egy-két számnál a lemezbemutató koncertünkön. És már csak végtelen türelmük és alkalmazkodóképességük miatt is ragaszkodunk hozzájuk. Ahogy említettem, csak sokadik nekifutásra sikerült rögzíteni a dalokat, ami folyamatosan változó időpontokat és felvételi helyszíneket jelent, azt hiszem, nem lehet egyszerű velünk dolgozni. A folyamatosan változó helyszínről van is egy aktuális történetünk. Nem szoktunk stúdiókban felvételt készíteni, főleg azért, mert szeretünk otthonos környezetben dolgozni, ezért általában Barnáék szoktak leköltözni hozzánk. Legutóbbi alkalommal a csengő-bongó próbatermünkben próbáltunk dalokat rögzíteni, a zenei része működött is, de amikor az énekfelvételre került a sor, Barna közölte, hogy a terem teljesen alkalmatlan erre a feladatra. Nagy pánik, egy-két telefon, és aznap este már a szombathelyi színházban énekeltem fel az utolsó dalokat. Ez persze nem egyedi eset, ehhez hasonló kalandjaink szerencsére (vagy sajnos?) minden alkalommal akadnak.”

img_0193.jpg


A terveikről is kérdeztük a zenekart: „most a legfontosabb esemény, amire gőzerővel készülünk, az a szombati lemezbemutató koncertünk, de szerencsére nem lesz időnk kipihenni a fáradalmakat, hiszen a következő hétvégén már indul is a Hiperkarma zenekarral közös turnénk. Szinte csak olyan helyszínei vannak a turnénak, ahol még nem igazán jártunk, úgyhogy nagyon várjuk, hogy ezeken a helyeken is bemutatkozhassunk. Rajta van a listán például a Budapest Park is, ami már régóta szerepel a bakancslistánkon, és most végre kihúzhatjuk onnan. Reméljük, hogy a tavasz után a nyarunk hasonlóan jól sikerül majd, mint az előző években, szeretnénk ott lenni ismét a kisebb-nagyobb hazai fesztiválokon. Azt hiszem, egy zenekar másra nagyon nem is vágyhat.”


Zaporozsecék dalról-dalra meséltek a friss album szerzeményeiről:

01. Szia, hello

A lemezre két olyan dal is került, amik a kezdetek óta kísérik a zenekart. Valahogy ragaszkodunk hozzájuk, a mai napig előfordul, hogy játsszuk őket koncerten. Ezért gondoltuk, hogy rögzítjük őket hallgatható formában is. Meg aztán a lemez körvonalazódó tematikájába is jól passzoltak. A Szia, hello egy sztorizós dal, egy szerelmi háromszög történetét meséli el. Az első nagy csalódás története ez.


02. Szeretnék

Szintén egy kamaszkori zsenge, egyszerű, őszinte dal vágyakról, valamit kezdeni akarásról. Az előző dalban megkezdett történet folytatása is egyben. Nagyon szeretjük koncerteken a kissé reggae-be hajló lüktetése miatt.


03. Kedves Jocó! (de szeretnék gazdag lenni…)

Az előző lemezünkön is volt egy versmegzenésítés, úgy gondoltuk, hogy kabalaként erre a lemezre is készítünk egyet. József Attila első ismert alkotása számomra nagyon szépen rímelt a Szeretnék dalunkra, és tudtommal még nem is zenésítették meg, hát felkaroltuk ezt az idáig elhanyagolt versikét.


04. Pixelek

Kaleidoszkópszemű lányok, asztráltér és pixeleire szétesett tudat. Ez már a felnőttkor, ahol belekerülünk az élet sűrűjébe, a mámor fogságába, ahonnan nagyon nehéz szabadulnunk, főleg azért, mert nem akarunk. Ez a dal is az előző lemezünkön sokszor tárgyalt eszképizmusról szól, annak legősibb formájáról.


05. MovieStar

A Pixelek tere is egy diszkó volt, maradunk ezen a helyszínen, ahol igazi ragadozóként becserkésszük áldozatunkat. Ez a dal főleg zeneileg volt izgalmas számunkra, nagy kérdés volt, hogy hogyan tudunk úgy hozzányúlni a diszkó műfajához, hogy a végeredmény azért ne legyen teljesen idegen a zenekartól.


06. Éjjeli pillangó

Az Éjjeli pillangó zeneileg egy éles váltás, egy igazi húzós-zúzós blues-rock dal, alig várjuk, hogy koncerteken is bevethessük. Azért éppen ide raktuk ezt a számot, mert elképzelésünk szerint a Movie Starban megismert lány lesz ez a bizonyos éjjeli pillangó, aki „beszáll a hálóm ablakán.”


07. Szellő (ez a Quimby-feldolgozás csak a cd-n szerepel, az online változatokon nem)

Ez a dal nem itt hallható először, még tavalyelőtt a Quimby zenekar felkérésére készítettük el a Tükröm, tükröm című feldolgozáslemezre. Mondanom sem kell, hogy nagyon a szívünkhöz nőtt, a koncertprogramunkból sem akar nagyon kikopni, ezért úgy gondoltuk, kölcsönkérjük erre az albumra is. Már csak dalszövege és hangulata miatt is ezek között a dalok között volt a helye.

strandfesztival_2893.jpg


08. Kicsit még

A Kicsit még is ismerős lehet már sokaknak, hiszen ezzel a címmel jelent meg a lemezt beharangozó EP-nk. Eredetileg egy szál gitárra írtam, de ahogy elkezdtünk vele foglalkozni hamar kiderült, hogy jól áll neki a „nagyzenekaros” hangszerelés, így aztán ez maradt a végső formája a dalnak. A szövegét tekintve ez a szám arról szól, milyen idilli lehet a csend két ember között, ami első ránézésre önellentmondásnak tűnhet, de a dal talán érthetővé teszi ezt a paradoxont.


09. Dinamó

„Dinamó”: a szövegen gondolkodva ezt a szót láttam felskiccelve a szöveges füzetem egyik lapjára. Ebből a kis foszlányból született meg a refrén. Valamiért aztán beugrott az is, hogy jól állna a dalnak egy reppelős versszak, még úgyse csináltunk ilyet. Ezeket az ötleteket összegyúrva állt össze ez a dal. A többiek először kissé idegenkedve fogadták, de azt hiszem, hamar megkedvelték ezt a kis rakendról nótát.


10. Nincs tovább

Egy párkapcsolat nemcsak idill és boldogság, természetesen vannak mélypontjai is. Ez a dal a kilátástalanság nézőpontjából íródott, egy „szakítós” dal, ha úgy tetszik, ezért nagyon indulatos, és ez a zenében is nyomon követhető, ez az egyik leglendületesebb, legrockosabb számunk a lemezen.


11. Négyzetek közt

Mélyponton természetesen nem végződhet az album. A Négyzetek közt talán kicsit enigmatikus, kicsit melankolikus, de talán egyértelműen kiderül, hogy ez az újrakezdés dala. A szám vége felé zeneileg is igyekeztünk egy katarzisélményt teremteni, reméljük, hogy átélhető, érezhető lesz ez mindenféle értelmezés nélkül is a hallgató számára.


12. Kicsit még remix

Következnek a bónusz trackek. A Kicsit még remix is ezen a bizonyos EP-n már hallható volt. Örültünk neki, hogy Lotfi Begi elfogadta a felkérésünket, és hogy elkészítette nekünk ezt a remixet. Talán nem haragszik meg, ha eláruljuk, hogy a legnagyobb örömöt és elismerést kislányától kaptuk, aki Begi elmondása szerint az autóban mindig a mi számunkat kéri a következőképpen: „apu most azt a szép számot…”


13. Pixelek remix

Ez a remix egy hatalmas meglepetés volt a számunkra, teljesen bezsongtunk, amikor először meghallottuk, ugyanis egyik hangmérnökünk, Vesztergom Laura készítette. Elég örült kis feldolgozás lett, nagyon bátran hozzányúlt a dalhoz, aminek mi persze nagyon örültünk, semmi jónak nem vagyunk az elrontói. Azonnal döntöttünk is, rajt lesz a lemezen, így egy újabb színnel gazdagodott a Pixelek egyébként sem unalmas palettája.


a holnapi, február 17-i lemezbemutató koncert az Akváriumban lesz (a belépőjegy ára tartalmazz az új CD-t, ami a koncert helyszínén vehető át), itt a Facebook-eseményoldala


és a friss album (a cd-változat pedig tartalmaz még egy bónuszt, azon szerepel a Szellő című Quimby-feldolgozás is): 


http://www.zapo.hu/
a Zaporozsec Facebook-oldal

https://recorder.blog.hu/2018/02/16/sokszinu_kep_all_ossze_itt_a_zaporozsec_masodik_albuma_a_pixelek
Sokszínű kép áll össze – itt a Zaporozsec második albuma, a Pixelek

A bejegyzés trackback címe:

https://recorder.blog.hu/api/trackback/id/tr213673742

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása