„Olcsó sört inni és mániákusan thrashelni” - Khemmis-interjú

2018.01.26. 18:56, rerecorder

khemmis_05.jpg

A denveri Khemmis egyike a kurrens metálszíntér legnagyobb ígéreteinek: míg az első két lemezüket a jó nevű 20 Bucks Records adta ki, az idén érkező harmadikat már a zsáner (és a világ) egyik legnagyobb kiadója, Nuclear Blast fogja. A naptáruk eközben tele van olyan fesztiválfellépésekkel, mint a Maryland Deathfest, a Roadburn vagy a Doom Over Leipzig, február-márciusban pedig a Decibel magazin (amely 2016-ban az év albumának választotta második, Hunted című lemezüket) turnéjának keretében járják majd Amerikát. De a szűken vett szubkultúra mellett a Rolling Stone vagy a Pitchfork is elismerően írt a klasszikus heavy metálban és rock ’n’ rollban – Thin Lizzy, Iron Maiden, Judas Priest – gyökerező, azt a stoner doom hatásaikon is átengedő dalaikról. A műfajokat bátran újragondoló kvartett stúdiózást megszakítva mesélt nekünk a készülő új dalokról, arról, hogy miért nem mentek turnéra az Amon Amarth-tal és szóba került a metál és a sörfőzés kapcsolata is.

Hogyan értékelnétek a Khemmis tavalyi évét?

Ben Hutcherson (énekes-gitáros): Sokat koncerteztünk sok városban, turnéztunk az Oathbreakerrel és Jaye Jayle-lel, volt egy elképesztő fellépésünk a Ghosttal a szülővárosunkban, kiadtunk két új dalt (az Empty Throne-t a Decibel Flexi sorozat keretében és az A Conversation With Death feldolgozását a Spirit Adrifttel közös spliten - a szerk.), megírtuk és befejeztük az új lemez összes preprodukciós demóját és ezek mellett még arra is volt időnk, hogy megünnepeljük az életet a családunkkal és a barátainkkal. Vagy a halál elkerülhetetlenségét, te döntesz.

Meséljetek a kezdetekről, hogyan és mikor alakult a zenekar?

BH: A szövetségünk a csaták tüzében és a vérgőzös győzelmet követő ünneplésekben edződött.

khemmis_03.jpg


Melyek voltak az első közös kedvenceitek, amelyek a Khemmis zenei nyelvének alapját adják?

BH: Mindannyiunknak más ízlése van, de a közös zenélésnek a Thin Lizzy, az Iron Maiden, a Judas Priest és a ZZ Top iránti rajongásunk ágyazott meg.


Én
személy szerint nagyon szeretem bennetek, hogy a Yobhoz vagy a Pallbearerhöz (akikkel szintén interjúztunk) hasonlóan teljesen új irányokba viszitek el a doom metált. Ott van a dalaitokban a már említett Thin Lizzy vagy az Iron Maiden hatása, de ugyanakkor az instrumentális részek és a hangzás súlyossága miatt van egyfajta epikus érzetük is.

BH: Köszönjük, a lizzy-s és maidenes részek egyenes következményei annak, hogy a két zenekar mekkora mértékben hatott ránk – mint egyénekre és mint zenekarra is. Mindig arra törekszünk, hogy olyan zenét alkossunk, ami számunkra lenyűgözőnek, impozánsnak hat. Ez sokszor ikergitáros harmóniákat és szomorú riffeket jelent.


Mielőtt az idén megjelenő új lemez szóba kerülne, meséljetek az Absolution és a Hunted közötti fejlődésről! Szerintem utóbbi sokkal koherensebb, egyszerűen jobban szóltok rajta.

khemmis_04.jpgBH: Szerintem is! Az Absolution leginkább annak a lenyomata, hogy négyünk próbál rájönni arra, hogyan is legyünk zenekar. A Hunted írásakor már volt mögöttünk több turné is, ráadásul sokkal kritikusabban álltunk a dalszerzéshez. Arról nem is beszélve, hogy összeértünk, mint banda. Mindegyik szám közös munka eredménye.


Nem merném egyértelműen kijelenteni, hogy mindkét lemez konceptalbum, de mégis van olyan érzésem, hogy a dalokat összefogja egy nehezen megfogalmazható érzés vagy tematika.

Phil Pendergast (énekes-gitáros): A Hunted az én fejemben mindig is konceptalbumnak számított, még ha lazának is. Mondjuk a promóciójában ezt nem igazán hangsúlyoztuk. A szövegek mindegyike a gyerekkori álmaimon alapul, amelyek profetikusnak bizonyultak az életemre nézve, majd a felnőttkoromban is üldöztek. Szinte naponta voltak rémálmaim, főleg mikor a lemezen dolgoztunk – rengetegszer keltem fel az éjszaka közepén a fejemben nagyon élénk képekkel. Lényegében ezek ihlették az album szövegeit. Az Absolution viszont inkább csak egy adott korszak dalainak a gyűjteménye. A legtöbb gyászról szól, de nincs egy mindent átfogó tematika.


Egy-két éve még arról beszéltetek az interjúkban, hogy a munkahelyetek és a tanulmányaitok (több tag is a doktori disszertációján dolgozik jelenleg - a szerk.) miatt/mellett nem tudtatok élni olyan lehetőségekkel, mint például egy turné az Amon Amarth-tal.

khemmis_02.jpgBH: Egyfolytában tennünk kell azért, hogy megmaradjon az egyensúly a „hétköznapi” életünk és a Khemmis között. Régebben ez azt jelentette, hogy vissza kellett utasítanunk turné- és koncertajánlatokat, de azért tartunk most ott, ahol, mert mindig a nagyobb képet néztük. Ha rögtön a kezdetekkor beleálltunk volna a „teljes időben turnézó zenekar” üzemmódba, mára biztosan kiégtünk volna és/vagy be kellett volna miatta áldozni a családunkat és a karrierünket.  Minden egyes szintlépés után meg kell vizsgálnunk, hogy az egyes részek hogy működnek együtt a bandában és annak közvetlen környezetében. Nem szeretnénk, ha egyszer csak már nem látnánk a fától az erdőt.


Jelenleg a harmadik lemezeteken dolgoztok Dave Oteróval. Mit lehet már tudni, milyen anyag készül?

BH: Dave-vel igazából a zenekar ötödik tagja. A Hunted lényegében a mi elképzelésünk volt a rock ’n’ rollról, amit átengedtünk a doom filterén is; a következő album a sötétebb oldalunkat fogja kidomborítani. Lesznek persze rajta melankolikus és epikusabb részek is, de a riffek most sokkal agresszívebbek, erőteljesebb a kétségbeesés és a sürgősség érzése. Minden banda azt szokta mondani, hogy az új lemezük az eddigi legjobb, szóval maradjunk annyiban, hogy ez az eddigi „legheavymetálosabb” dalgyűjteményünk.


Az előző két albumot is vele vettétek fel. Mi teszi Dave-et számotokra ideális producerré?

Igazából negyedszerre dolgozunk most vele, mert a már említett két tavalyi kislemez felvételeinél is segédkezett. A hangmérnöki kvalitásai elég jól dokumentáltak (a denveri Flatline Audio alapítója-vezetője, ahol vett már fel lemezt többek közt a Cattle Decapitation, a Primitive Man, a Cobalt és a Vermin Womb is – a szerk.), de igazán a produceri képességei miatt olyan felkapott. Elképesztő füle van a daszerkezetekhez és az énekdallamokhoz, a meglátásai felbecsülhetetlen értékűek voltak számunkra. Ráadásul a pick slide (egy gitárpengetési technika – a szerk.) mestere.


Említettétek, hogy tavaly kiadtatok egy, a Spirit Adrifttel közös splitet, a Fraught With Perilt, melynek különlegessége, hogy mindkét zenekar egy jól ismert déli folkdalt dolgozott fel rajta – ti például az A Conversation With Death-et, ami Lloyd Chandler előadásában vált híressé.

Zach Coleman (dobos): Mindig is nagy rajongója és csodálója voltam az amerikai folkzenének. Amikor Észak-Texasban éltem, még egy „sacred harp singing” csoporthoz (a nevét a Sacred Harp dallamgyűjtemény után kapó, elsősorban New Englandben és Amerika déli részén elterjedt tradíció, melynek művelői szakrális kórusműveket énekelnek – a szerk.) is csatlakoztam. Rajtuk keresztül ismertem meg Lloyd Chandert és az A Conversation With Death valahogy mindig kiemelkedett tőle. Ugyan egy ideje már nem jutott eszembe a dal, amikor elkezdtünk gondolkodni azon, hogy melyik számot dolgozzuk fel a splitre, rögtön beugrott. Ezt el is meséltem a többieknek és mindenki izgatottan kezdett bele az interpretálásába.

khemmis_01.jpg


Ha választhatnátok egy zenekart, aki feldolgozza valamelyik dalotokat, milyen párosítást képzelnétek el?

Itt mindannyiunk mást válaszolna, szóval:

BH: Én a Three Gates Darkthrone-féle interpretációjára lennék kíváncsi! Fogalmam sincs, hogy hangzana, de biztos vagyok benne, hogy miközben hallgatnám, azonnal olcsó sört akarnék inni és mániákusan thrashelni!

Daniel Beiers (basszusgitáros): A High On Fire egyike az örök kedvenceimnek. A Three Gatesnek egyértelműen van egyfajta High On Fire-ös vibe-ja, szóval menő lenne hallani, hogy Matt (Pike gitáros-énekes-frontember, mellesleg a Sleep egyik alapítója és gitárosa - a szerk.), Jeff (Matz basszusgitáros ) és Des (Kensel dobos ) verziója milyen erőteljes lenne!

ZC: Mondjuk Tom Waits feldolgozhatná a Candlelightot.

PP: Mindig is úgy képzeltem, hogy a The Bereaved akusztikus verziója olyan lehet, mint egy Neil Young-dal? Vagy inkább Steve Winwood? Mindkettő elég jó lenne. (nevet)


Zach, te a Khemmis mellett a TRVE Brewing egyik vezető sörfőzőjeként dolgozol. Milyennek képzeled a zenekar sör-verzióját?

ZC: Erre mindig azt mondom, hogy egy sötétebb lager, mondjuk egy schwarzbier, mert a lagerek lassú és alsó erjesztésűek, valamint nagyot ütnek. De lehet inkább egy magát itató pilsnek vagy egy komlósabb főzetnek, mert igazából mi azokat szeretjük. Őszintén szólva a sörfőzéshez tejesen másképp állok hozzá, mint a heavy metálhoz. A kettő közt ugyanakkor sok az egyezés, már ami a szenvedélyt, a kreatív önkifejezést, az alacsony fizetéseket és hasonlókat illeti. Plusz rengeteg metálrajongó sörfőző vagy csak imádja a sört.


A Roadburn fesztiválos koncertetek egyben az európai debütálásotok is lesz…

BH: (közbevág) Elképesztően izgatottak vagyunk, hogy felléphetünk a Roadburnön! Underground zenei körökben párját ritkítja. A fesztivál hangulata olyan, mintha régi barátok újbóli találkozásán vennél részt. Egy Roadburn-koncert mindegyikünk bakancslistáján már régóta rajta volt. Nagy megtiszteltetés számunkra, hogy Walter (Hoejimakers, a fesztivál főszervezője – a szerk.) és a csapata meghívtak bennünket is a rengeteg elképesztő név mellé. Alig várjuk!


Tervek, álmok, rémálmok?

BH: Az idei lesz az eddigi legsűrűbb évünk, nagyon izgatottak és hálásak vagyunk az előttünk álló lehetőségek miatt. Például részt veszünk majd a Decidel teljes észak-amerikai turnéján az Enslaved, a Wolves In The Throne Room és a Myrkur társaságában. Aztán Európában lesz pár koncertünk, a Roadburn mellett például a Doom Over Leipzig fesztiválon. Májusban először lépünk majd fel a legendás Maryland Death Festen. Június 22-én megjelenik az új albumunk, Észak-Amerikában a 20 Bucks Spinen és a világ többi részén a Nuclear Blasten keresztül. Júliusban Pittsburgh-ben lépünk majd fe, a második Migration Festen, amit közösen rendez a 20 Bucks Spin és a Gilead Media – ez lesz az egyik első koncertünk a lemez megjelenése után. De van még pár izgalmas bejelentés a tarsolyunkban 2018-ra, amiket időben meg is osztunk majd veletek. Köszönjük mindenkinek, aki eddig támogatott minket! Igyatok jó söröket (és/vagy tequilát) és hallgassatok ZZ Topot!

interjú: Kollár Bálint


a zenekar élőben: 

Címkék: roadburn khemmis
https://recorder.blog.hu/2018/01/26/_olcso_sort_inni_es_maniakusan_thrashelni_khemmis-interju
„Olcsó sört inni és mániákusan thrashelni” - Khemmis-interjú

A bejegyzés trackback címe:

https://recorder.blog.hu/api/trackback/id/tr7113605805

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.