Salamon Csaba – Kedvenc 2017-es dalok

Az év végi összegzés hagyományos módja a Recordernél, hogy a közösen összeállított Top 50-es albumlista –után kedvenc dalainkat szerzőnként publikáljuk. A 2011-es, 2012-es, 2013-as, 2014-es, 2015-ös és 2016-os sorozat után itt a 2017-es daldömping, a stáb ABC-rendjében haladunk, a felvételek egy rögtön meghallgatható playlistben, rövid kommentárokkal – a mai második dj Salamon Csaba (nyitóképen SZA).

A 2017-es személyes kedvenc dallisták sorát Biczó Andrea nyitotta, utána Csada Gergely, Elekes Roland, Komróczki Dia, Kálmán Attila, Lékó Tamás, Mihályi Dávid, Mika László, Németh Róbert, Rónai András és Reszegi László volt a dj.

A RECORDER SZERZŐINEK - KÖZTE SALAMON CSABÁNAK A - KEDVENC 2017-ES ALBUMAI.

Salamon Csaba kedvencei 2017-ből egy playlistben: 

Sampha: Plastic 100°C

2017 úgy fog megmaradni bennem, mint egy hőhullám harmadik napja, mikor az aszfalton műanyagként olvadoztam és ez a szám szólt a fülembe, újra és újra.

Steve Lacy: Ryd / Dark Red

A (még mindig) pofátlanul fiatal Internet-gitáros Lacy a telefonján rakta össze a demóját, amivel csak egy baj van: 13 perces.   

Kendrick Lamar: FEAR.

Gyerekkori félelmeket, tizenéves szorongásokat és felnőttkori kétségeket teker szomorú cigibe Kendrick, de ezek az érzések sosem szívódnak el.

SZA: Love Galore (feat Travis Scott)

A Bates Motelben hál duettet az r&b-énekesnő és a rapper. Amennyire elcsépelten hangzik elsőre, annyira húsbavágó. Szó szerint.

Nick Hakim: Cuffed

Fekete hangú, kékeszöld szemű soul egy New York-i hipstertől, Green Twins lemeze lebilincsel és kikötöz anyád ágyához. 

Vince Staples: Big Fish

Vince Staples 2017-re végleg kinőtte az akváriumát. Most már csak az a kérdés, hogy 2018-ban kiérdemel-e egy nagyobbat.

Burial: Rodent

Az év végének elengedhetetlen velejárói a kortalan Burial-kislemezek és a karácsonyi szemetes környékén feltűnő rágcsálók - bár utóbbiak nélkül azért kibírnánk valahogy.

Nai Palm: Crossfire / So Into You

Amíg a Hiatus Kaiyote pihen, énekesnője feldolgozásokból, demókból és b-oldalakból álló szólólemezén bizonyítja, hogy a nyers ötletek ugyanúgy érvényesek, mint a kimunkált dalok, és hogy jobb keresztúthoz érkezni, mint kereszttűzben állni.

Sufjan Stevens: Mystery of Love

A “fehér Holdfény” filmzenéjét áthatja a klasszikus zene, a nyolcvanas évek olasz popzenéje és Sufjan Stevens. A Mystery of Love mintha csak azért maradt volna le a 2015-ös Carrie and Lowellről, mert túl szerelmes volt annak tematikájához, de a filmet vele együtt átélve még így is fájóan nosztalgikus.

Eyedress: Manila Ice

Helyzetjelentés a Fülöp-szigeteki rendőrállamból – a fülledt szobák ajtajain csak félve jut ki a cigifüst, ahogyan az ablakokat időnként a félelem és lövések zaja rázza meg.

IAMDDB: More 

Manchester válasza Cardi B-re – az érző lelkű rapper lány esténként hazavár, de elkésés esetén megkésel.

Phoebe Bridgers: Smoke Signals

“Ezt a számot a dobosomnak írtam, akivel akkor jártunk. Azóta már szakítottunk” – szokta felvezetni Bridgers élőben a Smoke Signalst, mielőtt egy nem túl őszinte összenevetés után belekezd.

Malibu: Held

A 2017-es évben sokadvirágzását élte az ambient, Ryuchi Sakamoto, Bibio és (persze) Brian Eno lemezei mellett a berlini PAN kiadó válogatáslemeze, a Mono No Aware reflektált a leghitelesebben a korhangulatra. A japán kifejezés a múlandóságban való szépség felfedezését és ennek folyamatát jelenti, minden kompozíció fájdalmasan szép, mint amilyen ez a mögöttünk hagyott év is volt.

SALAMON CSABA KEDVENC 2016-OS DALAI ITT HALLHATÓK.