A Recorder stábjának kedvenc 2017-es magyar dalai

2018.01.05. 19:13, rerecorder

year-1760489_960_720.png

Folytatjuk a 2017-es év feldolgozását, ezúttal a Recorder-stáb tagjainak kedvenc 2017-es magyar dalaival. Mint látható sok minden belefér ebbe a kategóriába.

Biczó Andrea

Krúbi: Orbán, verd ki a Ferinek

Ez az egész úgy indult, hogy először nem bírtam Krúbit, aztán megnéztem az első Kikeltető elődöntőn és megvett kilóra. Aztán pár hét múlva már üvöltve énekelte ezt a szöveget a kábé tízszeresére duzzadt közönség, és egy pár percig úgy éreztem, hogy ez a világ nagyon rendben van.


Csada Gergely

hiperkarma: Délibáb 

„Csak” egy újabb érv amellett, miért Bérczesi Robi az egyik legjobb magyar dalszövegíró, a hiperkarma pedig az egyik legjobb poprock zenekar itthon. Mindemellé pedig tökéletes lemeznyitó dal.


Dömötör Endre

Krúbi: Orbán, verd ki a Ferinek

A legfontosabb dal 2017-ben. Már évekkel ezelőtt jönniük kellett volna ilyeneknek, inkább az az érthetetlen, hogy miért nem jöttek. Persze voltak az elmúlt években, vannak mostanság is más kormánykritikus dalok (jók is), de ebben ott van az is, hogy miért nem lázadunk a politikai faszverés miatt: "a maradék ötvennégy ember undorodva nézi / Hogy mi a faszért vagyunk még itt, azt senki sem érti / De mégse merjük elhagyni a mosdónk / Mert csak a húgy és szarszagban érezzük magunk igazán otthon."


Elekes Roland

Raccoon Rally: Grocery Store

Már a lemezpremierje is nálunk volt a Bécsben szerencsét próbáló Gál Tominak, aki egy pontosan annyira bájos lo-fi videót készített a bájos lo-fi dalához, mint amennyire bájos lo-fi ő maga is.


Fábián Titusz

Fran Palermo: Holdvilágos éjszakán

A számot 1943-ban írta az Eisemann-Zágon szerzőpáros, a Fekete Péter című operett betétdalaként lett sláger. Méghozzá máig érvényes sláger. 2005-ben a Sorstalanság című filmben bukkant fel, a Fran Palermo pedig idén nyúlt hozzá. Bátor és jól sikerült húzás volt. Kifejezetten ihletett feldolgozás.


Judák Bence

Szabó Benedek és a Galaxisok: Éjfél

Talán nincs ennél többször hangoztatott univerzális élettanulság, de azért jó így szépen, lassan elmondva is hallani: az is elmúlik, ami szar, meg az is, ami jó.


Kálmán Attila

Dehidratált Fejek: Fasiszta geci a kormány


Babé Sila: Special


Kollár Bálint

Terminátor 1: Kiszáradás

Csoki a Rákosiból összehozott egy régivágású d-beat zenekart, a végeredmény pedig a műfaj esszenciája. Agresszív, feszes, szemét, kiábrándult, a már megszokott szövegvilággal.

Perihelion: Bardó

Számomra az év – egyik – hazai lemezének leginkább transzcendentális pillanata, minden alkalommal katarzis, amikor hallgatom. Valahogy így hangozhatna, ha egy zenekarban játszana Kátai Tamás, Grandpierre Attila és Neige.

Bajdázó: Boldog a hegy

„Amiről nem lehet beszélni, arról hallgatni kell.”


Komróczki Dia

Szabó Benedek és a Galaxisok: Boldoggá akarlak tenni (de nem tudom, hogy kell)

Generációs dal, üvöltve az éjszakába a Bánkitó stégszinpada mellett. Sokat dolgoztunk együtt a srácokkal és mindig viccesnek érzem, amikor koncerten fényképezővel a kezemben énekelek velük együtt.


Lékó Tamás

Szabó Benedek és a Galaxisok: Boldoggá akarlak tenni (de nem tudom, hogy kell) - lásd fent

Mihályi Dávid

Elefánt: Plüss

Van egy közös dolog az első és az utolsó csókban. Mindkét szituáció előtt gyomrunk összeszorul, mellkasunkra nyomás nehezedik. A dalban felcsendülő hangszerek az első csók emlékét elevenítik meg, míg a szöveg a vég előtti feszült csendet. Ebben is megmutatkozik az Elefánt zsenialitása: különálló világok találkozása.


Mika László

Apey & The Pea: Death

Küldeném Kecskemétre, mindenkinek, aki szereti!


Németh Róbert

Elefánt: Madarak


Reszegi László

Apey And The Pea: Death


Rónai András

Chillum Trio: Eyes Closed Ears Open

Elsőre belezúgtam. Tört ritmusú űrdiszkó, ami nyolc percen keresztül folyamatosan változik, miközben tartja a lelkesítő groove-ot - így végig képes örömet és meglepetéseket okozni.


Lovász Irén
: Este lett az idő

Lovász Irén és Hortobágyi László közös lemezének egésze ugyan nem váltotta be felfokozott reményeimet, de ez a végtelenül szomorú dal, aminek a hatását paradox módon fokozza a furán megszaggatott, elhaló kíséret, igazán szívszaggatóan szépre sikerült.

Céh: Off

Feloszlott a Céh :( Ilyen valószínűtlenül agyletaroló riffeket pedig kevesen írnak, mondjuk a Lightning Bolt. De abban meg nincs dobgép, és az üvöltözés is más.

Salamon Csaba

Elefánt: Minden

Az Utolsó Jedik nem hozták meg a várt egyensúlyt az erőben, de az Elefánt megmutatta, hogy mi van a spektrum két szélén. A kilengések és az egyensúly egymás részei - és ezzel minden rendben is van. 


Soós Csaba

Eyes On U: Watch Your Step / Dehidratált Fejek: Kérdés

Egyáltalán nem tartozik össze a két zenekar, de egyrészt nem lett volna szívem egyiket sem kihagyni, másrészt meg van hozzá egy történet is. 2016-ban egy nyomasztó novemberi csütörtökön elmentem az azóta már sajnos megszűnt Camp Koala koncertjére, előttük pedig az akkor még lemez nélküli Dehidratált Fejek lépett fel. Talán a második koncertjük lehetett, de azért is voltam kíváncsi rájuk, mert az első koncertjüket YouTube-on láttam (pont a Camp Koala tette ki a saját facebook oldalára) és nagyon tetszett. Koncert után aztán a társasággal, akikkel voltam, átvonultunk valahová inni, közben szóba elegyedtem egy Lengyel Heni nevű lánnyal, akiről kiderült, hogy van egy zenekara, az Eyes On U, amit korábbról már ismertem, és mondta, hogy éppen elkészült a bemutatkozó lemezével, amit másnap át is küldött, és hát szuper volt az is, tele zajos-torzított gitáros, slágeres dalokkal. Aztán amikor 2017 februárjában megjelent a Learn, Feel, Fight, akkor azt gondoltam, hogy nem biztos, hogy lesz még egy magyar lemez, ami annyira tetszeni fog majd, mint Heni albuma, hacsak ki nem jön a Dehidratált Fejek-lemez. Ami végül nyáron megjelent a koncertekről már ismert, fülbemászó twee punk (a zenekar saját stílusmeghatározása) dalokkal, kiegészülve a gyorsan slágerré váló Fasiszta geci a kormánnyal. Úgyhogy nem volt kérdés, hogy melyik két albumról fogom idetenni a kedvenc 2017-es magyar dalaimat.


Szabó Benedek

Cappuccino Projekt ft. Cz. K. Sebő: Te mutattad Mac DeMarco-t

Az sem rossz, ha magyarként egy az egyben olyan zenét csinálsz, mint Mac DeMarco, de sokkal izgalmasabb, ha az egyik legöntörvényűbb hazai dalszerzőként inkább írsz róla – és az elveszett szerelemről – egy azonnal fülbemászó számot. Korándi Dávid Cappuccino két lemezt is kihozott tavaly (Szerintem fülessel hallgasd, How Many Dreamless Nights Have You Caused To The People Of Kardoskút?), ezek a 2017-es év legrejtettebb kincsei, amikről kár lemaradni, ha arra vagy kíváncsi, mi megy a föld alatt.


Szepesi Dániel

Dubem K x TboySimple: Búzadara


Tábori-Simon José

The Poster Boy: Talking To Myself

A zenekar utolsó albumának dalai közül eléggé kilóg, persze pozitív értelemben. Egy jó kis gitárzengetős, másfél perces szám, featuring: Galambos Dorina (!).


Varga Zsófia

Rock Band For Old Men: Eat Some Snacks & Cry

Bár 2017-re már egyáltalán nem volt sem vicces, sem szórakoztató az ironikus szomorúság, és annak semmilyen hozzátartozója, ez a szám egyszerűen cuki, a fejemből sem tudtam kiverni egy csomó ideig.

Velkei Zoltán

Dubem K x TboySimple: Búzadara


Weyer Balázs

Jawhar vs Mitsou: Wena Wena Mechi

Miczura Móninak a tunéziai Jawharral közös arab nyelvű száma belefér a magyar dal kategóriájába?



Vera Jonas Experiment:
Find Your Keys

Jónás Vera, 2016. december 19-én megjelent dala játszhat 2017-es kedvencként?



Lakatos Mónika: Beteg vagyok anyám

De ez biztosan 2017-es.

------------------------------------------------------------------------

https://recorder.blog.hu/2018/01/05/a_recorder_stabjanak_kedvenc_2017-es_magyar_dalai
A Recorder stábjának kedvenc 2017-es magyar dalai

A bejegyzés trackback címe:

https://recorder.blog.hu/api/trackback/id/tr1513551967

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.