Válogatás a Recorder 2017-es cikkeiből – a hosszú cikkek

A hagyományhoz hűen újból összegezzük a Recorder legjobb, legfontosabb írásait az évből. Idén a fókusztémákkal kezdtünk, aztán jöttek a külföldi és magyar interjúk, lemeztáskák, most pedig a magazinokban megjelent hosszú cikkek következnek – címlapsztorik, pályaképek, diszkográfiák áttekintései.

Az év első magazinja februárban a bloghouse-ról számolt be, de a Hamilton sikere és a Kaliforniai álom Oscar-jelölései kapcsán írtunk a musicalekről is. Az Oscar-díjak átadásán Hollywoodban nem voltunk ott, viszont helyette jártunk Groningenben az Eurosonicon, erről szintén beszámoló született.

Márciusban kerek számhoz érkeztünk - megjelent az ötvenedik magazinszám. Ebben írtunk a tavaszi budapesti Mayhem-koncert apropóján a black metalról mint nemzeti kincsről, és ha már koncertek, áttekintettük a Depeche Mode-diszkográfiát a májusi budapesti koncertjük előtt.

Az április egy Jesus And Mary Chain-profillal érkezett, továbbá áttekintettük a Roxy Music-életművet, illetve Mark Fisher haláláról megemlékezve Fisher életművét áttekintő esszé született a könyveinek fő témáiról: a zene fejlődéséről, az időhöz való viszonyulásról, a kapitalista realizmusról és a generációk alapvető életérzéseiről.

Illően felkészültünk az idei két budapesti Gorillaz-koncertre: nemcsak a címlapot kapta májusban a zenekar, hanem mellé összefoglaltuk teljes pályaképüket, de más rajzfilmzenekaroknak is utánajártunk. A Fleetwood Macnek bár nincsen semmi köze a rajzfilmekhez, azért az ő munkásságukat is megnéztük, illetve a magyar hardcore/punk színtér generációváltásáról is megjelent egy cikk.

Júniusban Calvin Harris került a címlapra, eddigi pályáját és annak tükrében az elmúlt tizenpár év uralkodó trendjeit itt és itt tekintettük át, megnéztünk tíz fontos kiadatlan lemezt, illetve az őszi szexuális zaklatási botrányt megelőzően rátapintottunk az év egyik meghatározó témájára – hat-e egy művészeti produktum befogadására az alkotójának személyisége, tettei?

Az 54. Recorder magazinban beszámoltunk arról, hogy áttört a női pop, Lorde-dal pedig kiemelten foglalkoztunk kiváló új albuma, a Melodrama kapcsán, ő került a címlapra is. De nem Lorde-é volt az egyetlen fontos visszatérés, hiszen nyáron új Arcade Fire-album is megjelent Everything Now címmel, ennek ürügyén pedig Win Butlerék pályáját is áttekintettük. Az összevont július-augusztusi lapszámban megemlékeztünk egy évfordulóról is, ötven éve rendezték meg a Pol-beat fesztivált.

Ősszel bár a Queens Of The Stone Age pályája és ehhez köthetően az arénarock mai helyzete voltak a fő témáink, a kisebb szcénákról sem feledkeztünk meg, cikk született az elektronikus zenész magyar nőkről és az UH Fest kapcsán a kísérleti zenei SHAPE platformról. Van, aki a többezres arénarockot, van, aki meg az obskúrus előadókat szereti, akiket szinte csak ő ismer – a rajongótípusokról is írtunk.

Az októberi magazin címlapjára Masseduction című új lemeze apropóján St. Vincent került, az ő karrierjét is részletesen megnéztük, Michael Nyman és Ennio Morricone budapesti koncertjei miatt pedig a kortárs klasszikus zenére irányult figyelmünk: utánanéztünk, kik a komolyzene aktuálisan legnagyobb popsztárjai, és fény derült arra, hogy tulajdonképpen mindennek a klasszikus zene a gyökere, még például a samplingnek is. Persze nem Morricone és Nyman koncertjei voltak az egyetlen budapesti események ekkoriban, megrendezésre került például a második Budapest Showcase Hub, rövidítve BuSH, erről szintén beszámoltunk.

Novemberben Burialről és a dubstepről írtunk, Frontcikkben pedig Henri Gonzóval interjúztunk zenekara, a Fran Palermo frissen kiadott minialbuma kapcsán. Lovasi András ötvenedik születésnapja alkalmán átvettük eddigi életművét, a Lovasi-, Kiscsillag- és Kispál és a Borz-diszkográfiákat.

Az idei utolsó magazin akkor jelent meg, mikor már bőven benne jártunk az adventi időszakban, ennek megfelelően pedig zenerajongóknak szóló kütyüválogatással készültünk, illetve írtunk az akár ajándéknak is adható zenei társasjátékokról. A címlapra az új albummal jelentkező Taylor Swift került, az ő tömegeknek mutatott személyiségéről, önreflexiójáról, szövegírói nagyságáról és a legújabb album félrecsúszottságáról szintén írtunk.

Jó olvasást!