„Még idén, a CD-gyártás megszűnésekor is nyereséges a VTCD” – Herczeg Tamás-interjú (Háttérzaj 2.)

2017.12.28. 19:10, rerecorder

ny_img_20171117_132618.jpg

A VTCD Videoton Kompaktlemez-gyártó Kft. elődje, az 1988-ban alapított Glória Kft. volt az első magyarországi CD-gyártó és hiába lett két konkurenciája is, utolsóként is ez a cég szünteti meg ezt a tevékenységét  itthon, 2017. december 31-én. A kilencvenes évek elejétől 2011-ig Baráth István volt az ügyvezető és jelentős szerepe volt a VTCD és hazai CD-gyártás felemelkedésében. Mostantól viszont nagyüzemben nem készül több CD és DVD az országban. A Videoton vállalatcsoport növekedése miatt a dolgozók azonban maradnak a Videotonnál, a cég pedig az eddigi megrendelőket a továbbiakban kereskedőházként próbálja meg kiszolgálni. Az utolsó hetekben meglátogattuk a még működő gyárat, Háttérzaj nevű új interjúrovatunkban Herczeg Tamás ügyvezető igazgatóval beszélgettünk a cég történetéről, a CD- és DVD-gyártásról és RecVideo rovatunkban még a CD-sokszorosítás folyamatait is megörökítettük az utókornak.

Grósz Károly, a minisztertanács elnöke 1988-ban nyitotta meg a Videoton CD-gyárát, amiben most vagyunk. Ezt az épületet speciálisan CD-gyártásra tervezték, alakították ki.

A Videoton már 1988 előtt elkezdett foglalkozni a gondolattal, hogy kellene egy saját CD-gyár, mivel a Compact Disc, mint formátum nem volt elérhető a keleti blokkban, ezért szerettek volna kifejleszteni egy alternatívát. Az audiovizuális technika területén nagyon erős termékei voltak a cégnek: televíziók, rádiók, magnók, erősítők, hangfalak.  De a továbblépéshez fontos volt, hogy az egyre nagyobb teret hódító CD is bekerüljön a portfólióba. Voltak tehát tervek egy új, CD-hez hasonló formátum kifejlesztésére, de persze időközben teljesen egyértelművé vált, hogy a világon a CD lesz az uralkodó formátum, ezért ennek a gyártására állt rá a cég. 1988-ban indult el holland-magyar vegyesvállalatként a VTCD elődje, amit Glória Kft.-nek hívtak. Ez volt a közép-kelet-európai, akkori szocialista régió első CD-gyára. Zöldmezős beruházásként jött létre a gyár, maga az épület Ybl Miklós-díjat kapott és direkt CD-sokszorosításra alakítottak ki benne minden funkciót. Korábban persze nem így nézett ki az üzem, mert a CD-gyártás során sok résztechnológia akad és ezeknek mindnek megvolt a külön helyisége. A szerszámgyártás a tisztatérben zajlott, ott lényegében vegyi körülmények uralkodtak, a sokszorosító területen zajlott a lemezek gyártása, volt egy nyomdaterület és egy csomagolótér. Ezek a gyár utolsó állapotában is megvannak, csak más, összevont formában.

c_img_20171117_125431.jpg


Hogyan zajlik a sokszorosítás?

A sokszorosítás alapelvei nem változtak, miután a masztering helyiségből megkaptuk az alaplemezt, a szerszámot, akkor abból műanyag fröccsöntéses technikával történik a sokszorosítás. Ezután egy speciális célgéppel felvisszük a többi réteget az adathordozóra, hogy olvashatóvá váljon. A CD-gyártás esetében először legyártjuk a műanyaglemezt, ami víztiszta polikarbonátból van, egy átlátszó műanyag, amin már akkor rajta van az adat, amikor kifröccsöntjük. 3,9 secundum alatt elkészül egy darab CD, ami nem írt CD, hanem mechanikailag préselés által előállított diszk, amit szubsztrátnak nevezünk. Ezután kell biztosítani, hogy a visszaolvashatóság is működjön, ezért felviszünk rá egy 55 nanométer vastagságú alumínium fémréteget, ami miatt tükröződik a felülete és a CD-játszó lézersugara le tudja olvasni a lemezt. Ez viszonyt annyira vékony, sérülékeny réteg, hogy védeni kell, ezért felkerül még a lemezre egy UV-re száradó lakkréteg is. Ezt utána még optikailag leellenőrizzük, majd a félkész termék megy a nyomdaüzembe, ahol felkerül rá a nyomat, a címke. Itt van a különbség abban, hogy mi volt a gyár indulásakor és mi van most. Akkoriban tamponnyomó gépekkel vitték fel a CD felületére a nyomatot, az ezüstös tükröződő réteg kilátszott, csak kapott egy feliratot az előadóval, lemezcímmel. Most pedig már ofszet technológiával visszük fel a nyomatokat, a technológia odáig fejődött, hogy a lemez belső peremétől a külső peremig teljesen le tudjuk nyomtatni a kiadványt. A lemezek nyomtatása után jön a csomagolás, régen még itt sem volt automata csomagoló-gépsor, ma már ebben is más a gyártás folyamata, bár a speciális kiadványokat továbbra is kézzel csomagoltuk.

c_img_20171117_133039.jpg


A gyár indulásakor mennyire volt szoros a kapcsolat a Hungarotonnal, a Magyar Hanglemezgyártó Vállalattal? Mennyire volt hatással a gyár létrejöttére az onnan érkező igény CD-gyártásra?

Annyira szoros volt, hogy egy rövid ideig, kis részben még tulajdonos is volt a Hungaroton a CD-gyárban. Több tulajdonossal indult a cég, a technológiát egy holland partner hozta, nekik volt technológiai ismeretük. A Videoton mellett pedig még néhány bank és a Hungaroton volt társtulajdonos. A technológiai ismeret, a gyártáskultúra a meglévő igény és a pénzügyek kerültek egy kalapba. A holland cég hozta a masztering-gépet, a gyártási technikákat és miután az épület készen állt a sokszorosításra, akkor azt egy testület auditálta, hogy alkalmas CD-gyártásra. A CD-k előállítását szabvány paraméterekkel írják le, a megfelelőséghez szabványkönyvek tartoznak, az iparágban mindenki ez alapján dolgozik. Ez alapján dolgozott a maszteringgép-gyártó, a fröccsöntő- plusz célgép-gyártó, a mérőeszközgyártó – ezzel az eszközzel ellenőrizzük, hogy minden lemez megfelelő-e. És persze mi is ez alapján dolgozunk, hogy milyen körülményeket biztosítunk a gyártáshoz: hőmérsékletszabályozás, páratartalomszabályozás, tisztatéri követelmények és így tovább.

Az indulás idején milyen mértékben változott a legyártott lemezek száma?

Az induláskor főleg, de nem kizárólagosan a Hungarotonnak gyártottunk CD-ket, aztán egyre több partnerünk lett, volt néhány külföldi is, de jellemzően a magyar piacra dolgoztunk. Éves szinten a legkönnyebb megmondani a számok alakulását. Néhány millió lemezzel indultunk, ez rövid idő alatt felment évi 4-5 millió darabszámra, majd volt egy hosszabb időszak, amikor évi 8-10, sőt 12 millió lemezt is gyártottunk. Ebbe persze beletartoztak a DVD-lemezek is, amiket a kétezres évek elején kezdtünk gyártani. És ugyan mi CD-területen alakítottunk ki nagyobb klientúrát, de ahogy a zenei CD-lemezek eladásai csökkenni kezdtek a kétezres évek első felében, közepén, úgy átbillent a mérleg nyelve és már mi is több DVD-t állítottunk elő, mint CD-t. De az utóbbi években már újra több CD-t gyártottunk, mint DVD-t, nagyjából 65-70% a CD és a maradék a DVD. Ennek főleg az az oka, hogy leginkább az a piac tűnt el, ahol nagy adattartalomra van szükség, mint például a filmeknél. Hiszen a zenei kiadványok mellett CD-n gyártjuk azokat a kiadványokat is, amiket műszaki eszközök mellé adnak manualként, útmutató gyanánt, vagy szoftveres támogatásként. Az utóbbi időkben ezek is jelentős mennyiséget adtak hozzá a CD-össztermeléshez. Durván fele-fele az arány ezek és az audio CD-k között.

c_img_20171117_150523.jpg


Mikor volt ez az említett legtermékenyebb időszak?

A kilencvenes évek végétől 2008-ig. Alapvetően a 10 milliós gyártású volumen volt a jellemző, erre rendezkedtünk be. Ehhez tartozott egy kilencvenfős létszám a gyárban, ez néha nyolcvan fő volt, néha száz felett. Viszont a válság a legyártott lemezek számában is változást hozott. A legnagyobb változás az volt, hogy a lemezkiadók korábban merészebben indítottak el címeket, volt amelyik bejött, volt, amelyik nem, de nagyobb volt az induló példányszám. A válság hatása volt, hogy azok a kiadványok, amik nem jöttek be, ott álltak a raktárakban és kiadóknak kötelezettségei keletkeztek a gyártók és a jogtulajdonosok felé is, amiket nem tudtak kifizetni. Magyarán minket sem tudtak kifizetni. Nagyon sok cég csődbe ment ekkor az eladatlan készletek miatt. Ez a konszolidációs időszak tartott 2009-től úgy három-négy éven át. Ekkor természetesen általában visszaesett a legyártott lemezek száma, de nekünk annyi volt ebben az időszakban a dolog pikantériája, hogy 2008-ban, pont a válság évében megszűnt egy hazai konkurenciánk és ettől a mi gyártási adataink megugrottak évi 16 millió lemezre.

Mennyi CD-gyár működött Magyarországon?

Általában nem volt, nincs túl sok CD-gyár egy-egy országban, a nagyobbakat kivéve. Magyarországon és a régióban mi voltunk, valamint két konkurenciánk, akik részben átfedésben működtek, részben nem. Amelyik hosszabb ideig működött az a Kenson Optical volt Törökbálinton. Csehországban volt még három gyár, Szlovákiában nem volt, Bulgáriában, Romániában van egy-egy üzem. Több déli, balkáni államban sincs ilyen üzem. Megszámlálható számú üzem működött, működik a régióban. Mi ugye nem gyártottunk írható lemezeket, csak előregyártott, tartalommal rendelkező lemezeket állítottunk elő, mert ez a kettő tökéletesen eltérő gyártási technológiát, kultúrát igényel. Az egyik a termékváltás nélküli tömeggyártás iparága, ezek ugye az írható lemezek. Ezek az üzemek gyakorlatilag teljesen a távol-keletre szorultak, leginkább Kínában működnek. Gyártás, raktár, disztribúciós központ, eladás. Az általunk gyártott termékek viszont megrendelésre gyártott, egyedi termékek. Ezeknek közel kell lennie a piachoz. Itt rövid leadtime-ok a jellemzők, rövid határidő alatt kell kiszolgálni a vevőket és az egyedi igények miatt kisebbek a sorozatnagyságok. Ezért az ilyen CD-gyárak célszerűen geográfiailag közelebb települtek a vevőkhöz.

c_img_20171117_130302.jpg


A konkurens megszűnése miatti kiugró év után hogyan alakultak a gyártási adatok?

Utána megindult a csökkenés. És már nem csak a válság miatt, de a zeneipari, filmipari átalakulások miatt is a CD és DVD helyett megjelent a letöltés, majd a streaming. Ez a csökkenés majdhogynem lekezelhetetlen volt. Éves szinten az első három évben 20-25%-ot csökkent a gyártás, ami azt is jelentette, hogy a teljes céget át kellett alakítani ahhoz, hogy talpon maradjunk. Ekkoriban kerültem a céghez, tíz éve dolgozom a Videotonnál és nagyjából hét éve a VTCD-nél. A korábbi ügyvezető igazgató, Baráth István már nyugdíjaskorú volt és szeretett volna elmenni nyugdíjba. Ez volt 2011-ben. A legfőbb feladat az volt, hogy átalakítsuk úgy a céget, hogy egy kisebb volumen mellett továbbra is nyereséges maradjon. Évről-évre el kellett bocsátanunk sok embert, feladatokat kellett újraszervezni, mindezt elmondani könnyebb, mint megvalósítani, hiszen itt rengeteg tanulásról van szó, a gépek kezelése nagyon speciális. Már ekkor láttuk azt, hogy arra nincs sok esély, hogy a CD- és DVD-formátumok, mint vezető formátumok fennmaradjanak. Az is látszódott, hogy a Blu-ray sem lesz olyan elterjedt, mint a DVD volt az ezredforduló után. Hiszen az online tartalom, a digitális letöltések és a streaming veszik át ezek helyét, mind a zene, mind a mozgóképek területén. Azok a környékbeli CD-gyárak mentek először csődbe, amelyek beruháztak a Blu-ray technológiába, hamarosan megjelentek a használtpiacon a szinte új Blu-ray-gyártósorok. Nagyon drága technológiák ezek, magas hitelösszeg tartozott hozzájuk, ha valaki beruházott erre, majd csődbe ment, akkor bukott vele a CD-gyár is. Magyarországon a Blu-ray annyira nem terjedt el, hogy a legjobb címekből a száz példány már sikernek számított, miközben a jobb címekből DVD-n még lehetett 5000 példánnyal indítani és volt belőlük több utángyártás is. A Blu-ray-nél már a masztering is teljesen más technológia, minden részfázisba be kellett volna ruházni. Hála istennek, hogy nem tettük, mert mi is csődbe mentünk volna.

Hogyan folytatódik a cég története a CD-gyártás megszűnése után?

c_img_20171117_145536.jpgItt jött a lényeges felismerés, hogy ha a formátumoknak, annak a terméknek, amit gyártunk, nincsen komoly jövője, akkor milyen irányba induljunk tovább. Az egyik ilyen lehetséges irány a tartalomszolgáltatás, hiszen a kiadók jogait eddig is kezeltük, megbízhatóak vagyunk, ám eddigre már kialakultak az aggregátorcégek, úgyhogy ez nem a helyes irány volt számunkra. Rájöttünk, hogy a gyártáshoz értünk, a Videotonnál van egy gyártáskultúra, azzal szeretnénk foglalkozni. Már 2012-ben, amikor szabadultak fel helyiségeink, elkezdtünk kooperálni egy másik Videoton-céggel, ahol szintén műanyag fröccsöntéssel foglalkoznak. Ez autóipari fröccsöntés, mi is beruháztunk ennek a technológiának megfelelő gépekre, az épületet, az infrastruktúrát, az emberek tudását így hasznosítjuk tovább. Továbbá a CD-gyártás megszűnése után szeretnénk kereskedőházként is tovább működni, ami azt jelenti, hogy a korábbi vevőinket is igyekszünk kiszolgálni. Azt gondoljuk, hogy a lecsökkent példányszámokkal nagyon sok kiadvány nem is indulna el, tudna elindulni, ha ki kellene vinni a gyártását külföldre. Egyedileg egy kis példányszámra nehéz jó feltétellel kérni gyártási és szállítási árajánlatot, ezért azt találtuk ki, hogy ha együttesen jelenünk meg egy sokmilliós igénnyel egy gyártónál, stabil, fizetőképes cégként, akkor biztosan jobb kondíciókat tudunk majd elérni. Mi voltunk a régió első CD-gyára és még most itt vagyunk. Megbízható szereplője vagyunk az iparágnak, egy cégcsoport része vagyunk, amit eddig nyújtottunk szolgáltatási színvonalat és biztonságot, azt ezután is megkapják a megrendelőink. A vevőink igényeinek kiszolgálása és azok tolmácsolása valamint a megszokott színvonal megtartása a legfőbb szempont a továbbiakban. A cég mindig nyereséges volt – talán a legkorábbi, induló évekre nem igaz ez –, még idén, a CD-gyártás megszűnésekor is nyereséges a cég, de ez jövőre már lehet nem lett volna igaz, ezért most láttuk elérkezettnek az időt a váltásra.

interjú: Dömötör Endre
fotók: Pawlowszky Tamás


hamarosan videón mutatjuk be a CD-gyártás folyamatát, az utolsó hazai nagyüzem egyik utolsó hetének működését, itt pedig további fotók a CD-gyárról és a CD-gyártásról: 

img_20171117_151450.jpg

img_20171117_125456.jpg


az első itt készült CD, az István, a király

img_20171117_125606.jpg


a gyártás folyamata:

img_20171117_125912.jpg

img_20171117_125826.jpg

img_20171117_125839.jpg


a mesterlemez-gyártó gép:

img_20171117_135759.jpg

img_20171117_135909.jpg


galvanizálás: 

g_img_20171117_140106.jpg

g_img_20171117_140558.jpg


nyomólemez: img_20171117_140122.jpg


sokszorosítás, az átlátszó, adatot viszont már tartalmazó szubsztrát:

img_20171117_133538.jpg

img_20171117_134528.jpg


címkenyomás: 

img_20171117_133157.jpg

img_20171117_133218.jpg

img_20171117_141719.jpg


csomagolás:

img_20171117_140814.jpg

img_20171117_141055.jpg

az archívum: 

img_20171117_150433.jpg

img_20171117_150533.jpg


A cikk megjelenését a Cseh Tamás Program keretében a Nemzeti Kulturális Alap támogatta.

nkacstp_logo_650_png.png

 

https://recorder.blog.hu/2017/12/28/_meg_iden_a_cd-gyartas_megszunesekor_is_nyereseges_a_ceg_herczeg_tamas-interju_hatterzaj
„Még idén, a CD-gyártás megszűnésekor is nyereséges a VTCD” – Herczeg Tamás-interjú (Háttérzaj 2.)

A bejegyzés trackback címe:

https://recorder.blog.hu/api/trackback/id/tr2913530141

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.