A nők éve – 2017 az elektronikus zenében

2017.12.19. 17:09, rerecorder

jlin-1-sonar-bcn-2017.jpg

Hosszú idő óta 2017 volt a legjobb év az elektronikus zenében. Persze radikális újítások nem történtek, de az apró lépések látványos eredményt hoztak: ez a nők éve a műfajban. Folytassuk a decemberi Recorder  magazin Topzenék 2017 fókusztéma stílusokra lebontott cikksorozatát a pop és rock után az elektronikus tánczenével.

2013 A HIPHOP ERŐSÖDÉSÉRŐL SZÓLT. 

2014-BEN AZ EDM MINDENT ELNYOMOTT. 

2015 PEDIG ÚJRA FELEMELKEDETT A HIPHOP. 

2016-BAN A HIPHOP CSÚCSON AZ ELEKTRONIKUS ZENE A MÉLYBEN JÁRT.


Az elektronikus zenében sincs már szükség acid house-, de még csak dubstep-szerű új stílusrobbanásra, hiszen a különféle tánczenei műfajok mind megszilárdultak az évek során, hol a drum ’n’ bass, hol a trance, hol a uk garage tér vissza megújulva (idén az electro mellett leginkább az utóbbi, lásd: t q d - bár az évek óta éledező hardcore is befigyelt, jövőre még hangsúlyosabban visszatérhet). A bevett alstílusok egymás mellett élnek és fejlődnek, minden burjánzik – mondja a legpatinásabb brit tánczenei printmagazin, a Mixmag az elmúlt tíz évet éltető idei cikkében. Ami igaz, de ezt a műfajt mindig az új hangzások, a ritmusok fejlődése vitte előre, ami az elmúlt években látványosan elmaradt. 2017-ben azonban valóban könnyebb kitapintható trendeket felrajzolni. Ahogy az elmúlt évek a női előadók uralmáról szóltak a popzenében és az indie-ben, úgy 2017-ben végre az elektronikus tánczenében sem fehér holló már a kiemelkedő női producer (ezután alighanem a hiphopban fog majd javulni a nemek aránya).

Az év tánczenei albuma Jliné, ő már masszívan jövőzenét játszik, footworkös/juke-os társa, Jana Rush pedig remek debütalbummal jelentkezett. Laurel Halo az absztrakt techno felől volt a legizgalmasabb és legegyedibb, Fever Ray kemény ritmusokkal és fülledtséggel okozott meglepetést. Kelly Lee Owens popos elektronikában, Kaitlyn Aurelia Smith szintis elektronikában, Kara-Lis Coverdale ambientes elektronikában, Juana Molina folktronicában, Kedr Livanskiy outsider house-ban, Ziúr experitechnóban, Nkisi technós bass-ben, Fatima Al Qadiri arabos uk bass-ben, Klein jövőzenében, Nídia Minaj batidás, kudurós, afrofuturista zenében, Shanti Celeste deep house-ban, Sevdaliza elektronikus r&b-ben volt kiemelkedő. Octo Octa pedig transzként és legjobb techno-house lemezével jött elő. És akkor még nem szóltunk Björkről, aki ismét kísérleti lemezzel nyűgözött le, Kelela és Jessie Ware pedig a jövő r&b és szintis r&b felől a hagyományosabb soul felé sodródott. És akkor még nem beszéltünk arról, hogy a normálisabb helyeket (a DJ Magnél persze a Nervo duó kivételével nem találunk egyet sem az idei Top 50-ben) a dj-k között is feljöttek a nők (Flava D, Margaret Dygas, Lena Willikens, Avalon Emerson, Helena Hauff, Peggy, Gou, Honey Dijon, Nina Kraviz, Black Madonna) - már csak megfizetni kéne őket annyira, mint Martin Garrixéket.

Hangsúlyos volt idén a dancehall-elektronika fúzió: a jamaicai alapstílust DJ Python house-zal, Errorsmith technóval, STILL indusztriális, digitális technóval, a Demdike Stare technóval és kiadóként is, az Equiknoxx még tavalyi debütlemezénél is hatásosabban juke-kal, a Ragga Twins és Wrongtom, raggával és grime-mal, Chico Sonido pedig reggaetonnal fűzte össze.

A fekete diaszpóráknak hangot adó NON Worldwide politikus tánczenei kollektívából Nkisi mellett Angel-Ho és Chino Amobi is eredeti kiadványokkal jelentkezett, de a világ elszórt részeiről idén talán amúgy is minden korábbinál erősebb tánczenei ihletésű zenék érkeztek és a jövő minden bizonnyal ebben rejlik, a trend erősödése várható. A portugál Príncipe kiadó ontja a remek dolgokat afrofuturista kuduróban, batidában, kizombában (Nídia Minaj, DJ Lycox, DJ Nigga Fox). Dubfire és Ash Koosha nyomában továbbra is jönnek fel az iráni előadók (Sevdaliza, Sote, Blade & Beard), az olasz Ninos Du Brasil trió batacuda-technóval csatlakozik ide, idén hódított a tanzániai hiperaktív singeli (halld: Sounds Of Sisso válogatás és a teljes Nyege Nyege kiadó), és akkor még szót sem ejtettük nagyon sok más mellett a modern arab tánczenékről. Más módon kapcsolódik, de a dél-koreai hiphouse-os Yaeji feltűnése is a nem angolszász világ felerősödését jelzi.

Dekonstruált szintis zenékben Lorenzo Senni hatása az egyértelmű (Claude Speeed, Karen Gwyer, Turinn, Caterina Barbieri, Second Woman, Suda). Jó évet zárt az ambientes zenei világ (Gas, Visible Cloaks, Bibio, Unknown Me, Yves Tumor, Mono No Aware válogatás) és az éneklésbe kezdő Arca vezetésével újult erővel szintetizálódnak a fura jövőzenék is (Iglooghost, KleinSinjin Hawke, Visceral Minds 2 válogatás). Sőt, még az indie-s dance-ben is volt élet az LCD Soundsystem visszatérése mellett (Palmbomen II, The Golden Filter, Golden Teacher, New Jackson).

A brand-együttműködések, szponzorálások már masszívan utolérték az undergroundot is, és látszólag ez keveseket zavar, ám szerintük ennek komoly hatása lehet a zenékre. Az új stílusok a technikai fejlődés miatt amúgy sem tudnak láthatatlanul kiforrni a föld alatt, hanem azonnal reflektálódnak, fragmentálódnak. Idén is volt egy kis SoundCloud-para, és akármi is lesz a tánczenés streaming platformmal, az érzékenyen érinti a színteret. Az edm egyre kevesebb vizet zavar, Calvin Harris is a hiphop felé menekült belőle. A slágerlistákon még zeng kissé a steel drumos tropical house (Mura Masa), de nagy újítás nem volt idén az tánczenés popban. Amúgy meg a fentieken túl is rengeteg volt az erős lemez (lásd lent és még: Clouds, Pessimist, DJ Manny, Special Request, Shinichi Atobe, SW., Sherwood & Pinch, Call Super), a rutinosabbak generációja is szépen teljesített (Actress, Hercules & Love Affair, Porter Ricks, Four Tet, Daphni, Lee Gamble, Mount Kimbie - elektronikus tánczenei kritikáink erre olvashatók). A legkompaktabb lemezt kiadó észak-ír Bicep pedig még a proghouse és a trance örökségét is felelevenítette. A legszebbet viszont a legrutinosabb zenekar alkotta, a visszatérésével egyetlen, rajongói – és Jarvis Cocker – által előadott kórusművet összehozó The KLF. Még mindig ők a popzene legnagyobb csodája.

Dömötör Endre


2017 ÖTVEN LEGJOBB ALBUMA A RECORDER SZERINT.

25 ajánlott 2017-es elektronikuszenei LP

# Arca: Arca
# Bicep: Bicep
# Blanck Mass: World Eater
# Chico Sonido: Club Redy
# Chino Amobi: PARADISO
# DJ Python: Dulce Compañia
# DJ Sports: Modern Species
# Equiknoxx: Colón Man
# Fever Ray: Plunge
# Forest Swords: Compassion
# Galcher Lustwerk: Dark Bliss
# Gas: Narkopop
# Iglooghost: Neo Wax Bloom
# Jana Rush: Pariah
# Jlin: Black Origami
# Kedr Livanskiy: Ariadna
# Kelly Lee Owens: Kelly Lee Owens
# Laurel Halo: Dust
# Lee Gamble: Mnestic Pressure
# M.E.S.H.: Hesaitix
# Mount Kimbie: Love What Survives
# Nídia Minaj: Nídia É Má, Nídia É Fudida
# Octo Octa: Where Are We Going?
# t q d: UKG
# Visible Cloaks: Reassemblage

https://recorder.blog.hu/2017/12/19/a_nok_eve_2017_az_elektronikus_zeneben
A nők éve – 2017 az elektronikus zenében

A bejegyzés trackback címe:

https://recorder.blog.hu/api/trackback/id/tr10013511757

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.