Rivalizálós Oasis-remake – Ligeti Gyuri ajánlja a Gallagherek új lemezeit

2017.12.14. 11:00, rerecorder

image2.jpg

A hülyedumák miatt sajtókedvenc Gallagher-tesók egyszerre adtak ki szólólemezt. Liam az elsőt, Noel bátyja a harmadikat. A We Are Rockstars-os Ligeti Gyuri szintén nemrég, októberben adta ki első szólólemezét, az ő hangját a reszelős ének miatt még korábbi együttese, a Puzzle idején hasonlították is Liaméhez. A producerként is jónevű Ligeti néhány hete vette fel második szólóját a legendás londoni Abbey Road stúdióban – naná, hogy szakmailag közelítette meg a két albumot. A decemberi Recorder magazin Profül-kritikája következik.

who-built-the-moon.jpg

 

 

NOEL GALLAGHER’S HIGH FLYING BIRDS

Who Built The Moon?

Kiadó: Sour Mash / Universal

Megjelenés: 2017. november

Stílus: neopszichedélia

Kulcsdal: Holy Mountain



liam-gallagher-as-you-were-release-date-1498231032.jpgLIAM GALLAGHER

As You Were

Kiadó: Warner / Magneoton

Megjelenés: 2017. október

Stílus: britpop

Kulcsdal: Wall Of Glass

A Gallagher testvérek viharos kapcsolatáról mindenki tud, aki ezt olvassa, szóval nem is vesztegetném az időt ennek körbejárásával. A rivalizálás – úgy tűnik – még most is folytatódik, nyolc évvel azután a bizonyos koncert előtti gitártörés után, ami az utolsó csepp volt Noel poharában és az Oasis felbomlását eredményezte. A brit sajtó rivalizálás-kampányát erősítendő, összevetem a két – valószínűleg szándékosan szinte azonos időben – újonnan megjelent lemezt, a feltételezéseim szerint.

Mindenekelőtt leszögezném, hogy nem túl sportszerű az összehasonlítás, mert amíg Noelnek már a harmadik szólólemeze a Who Built The Moon?, addig Liamnak az első az As You Were (bár az Oasis vége óta ő is kiadott két másik LP-t Beady Eye nevű rövid életű zenekarával). Tehát Liam a szólódebüt okán sokkal nagyobb figyelmet kap a médiában, nem beszélve arról, hogy míg Noel producere egyedül David Holmes volt (aki régi motoros a szakmában, rengeteg filmzene fűződik a nevéhez és több fontos tánczenei album a kilencvenes évekből), addig Liammal három, többszörös Grammy-díjas sztárproducer dolgozott együtt, akik egyenként is biztosították volna a szakma figyelmét – így viszont olyan érzése van az embernek, mintha ágyúval lőttek volna galambra.

Greg Kurstin producer nevéhez fűződnek többek között Adele, a Foo Fighters, Pink, Sia és Lily Allen egyes felvételei, Dan Grech a Radiohead 2009-es lemezéért kapott Grammyt, de dolgozott Beckkel, a Hurts-szel és Lana Del Reyjel, valamint közösen írták Martin Solveiggel a Hellót. Andrew Wyatt – aki a dalok többségében társszerző – jelenleg a Miike Snow énekese és producere, de Mark Ronson és Bruno Mars egyes felvételeit is ő jegyzi. Tehát csupa mainstream pop.

Az eredmény magáért beszél: természetesen hibátlanul sikerült a kilencvenes évek végi Oasis-hangzás újraélesztése, ami tulajdonképpen a Beatles Sgt. Pepper’s Lonely Hearts Club Band megszólalására épült. Többszörös visszacsatolás, ami önmagában vicces is lenne („revival of a revival”), azonban annyira kikezdhetetlen a végtermék, hogy olyan, mintha a producerek Noel és Lennon fejével gondolkodtak volna, amikor rendbe tették Liam dalötleteit.

oasis-reunion.jpg

Noel viszont egy egyszerű sorlemezt jelentetett meg, aminek hangzása nem az Oasist, hanem az ő eddigi szólómunkáit juttatja eszünkbe: kis grúvos pszichédelia, de alapvetően a régi jó britpop – amit ma már „indie”-nek neveznek. Ő a saját útját járja, szerzőként is fejlődik, a szövegekből is kitűnik, hogy agyalós típus, próbálja megérteni és feldolgozni az őt körülvevő világot. Mellesleg formációja, a High Flying Birds egy tényleges zenekar, ezt az LP-t pedig a stúdióban írta, végig Holmes támogatásával, tehát volt valamiféle csapatmunka is.

Liamnál egészen más csapatmunkát képzelek el a dalokat hallgatva, eddigi művei tükrében. A Beady Eye inkább volt Liam Gallagher sajátja, mint az As You Were, ami a végletekig kipolírozott Oasis-remake-album lett. Mivel nagykiadó adta ki, biztos vagyok benne, hogy semmit nem bíztak a véletlenre. Konkrétan úgy képzelem, a lemezcég kijelölte a producereket és Liamot – mint brandet – használták arra, hogy ha már Noel dollármilliárdokat kér egy Oasis-újraegyesülésért (és ez nyilván túlzás), vele töltsék be azt a tátongó űrt, amit az Oasis felbomlása okozott a Beatles-messiásváró angol zenei szakmában. Tehát Liam lemeze egy olyan Oasis-album, ami azt mutatja meg, hogy a producerek hogyan élték meg az Oasis-élményt a kilencvenes években. Sőt, sokszor még jobban is hasonlít a Beatles pszichedelikus korszakára, mint amennyire az Oasis valaha is hasonlított, mert a producerek a meglevő Liam-dalokat beatlesíthették. Így Liam egyszemélyes – a szakma által támogatott – fiúzenekarrá alakult, míg Noel járja tovább a 2011-ben elkezdett saját indie-útját.

Összességében azonban mindkét lemez nagyon erős, bátran ajánlom mindenkinek. Akik az Oasis miatt szeretik a Gallaghereket, azoknak Liam LP-je fog jobban tetszeni, akik saját jogán hallgatják az egyes előadókat, azok talán Noelét fogják jobbnak érezni, mert nála egyértelmű, hogy új megoldásokon, hangzásokon is törte a fejét.

Ligeti Gyuri


Noel friss lemeze: 


Liam első szólóalbuma: 


és Ligeti Gyuri szólólemeze, a Return To Alexandria


Ligeti-fotó:
 Jancsikity Gergely

Ligeti Gyuri Facebook-oldal



tictac650_2.png

https://recorder.blog.hu/2017/12/14/rivalizalos_oasis-remake_ligeti_gyuri_ajanlja_a_gallagherek_uj_lemezeit
Rivalizálós Oasis-remake – Ligeti Gyuri ajánlja a Gallagherek új lemezeit

A bejegyzés trackback címe:

https://recorder.blog.hu/api/trackback/id/tr5813499763

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.