Könnyes szemű főszervező és a szállásról szalajtott pálinka – A Papaver Cousins Koreában

2017.12.13. 18:28, rerecorder

img_0821.JPG

A Papaver Cousins nagy kedvence a Recordernek, így a Lack Of Lightness című szuper bemutatkozó lemezzel idén jelentkezett akusztikpopos, blues-os folkrockos duó dél-koreai kalandjaira mi is nagyon kíváncsiak voltunk.  Szendrey-Nagy Olivért és Nagy Barnabást ugyanis meghívták a legnevesebb koreai showcase-fesztiválra, a Zandari Festára (ahová a Jónás Vera Experimentet és a Bohemian Betyars-t úgyszintén) és a szombaton az Akváriumban a Lone Waltz kiadó fesztiválján fellépő páros tagjai megírták nekünk távol-keleti kalandjaikat. Turnénapló Ázsiából.

Olivér:

Magáról a Zandari Festáról egészen idén tavaszig nem is hallottunk, de az első nagylemezünk megjelenése után komolyabban elkezdtünk foglalkozni a különböző showcase-fesztiválokon való szereplések lehetőségével – így találtunk rá a kelet-ázsiai piac legnagyobb szakmai rendezvényének számító eseményre is. Mivel még volt pár nap a jelentkezés leadására felhívtam Barnit és meg is beszéltük, hogy mekkora vicc lenne, ha az első külföldi koncertünket a világ másik felén játszanánk.


Barni:

És tényleg jó poén volt! Merthogy jelentkeztünk, de én például azzal a lendülettel meg is feledkeztem róla – így aztán még nagyobb volt a meglepetés, amikor pár hónap múlva megérkezett az üzenet a szervezőktől, hogy örülnének, ha a Papaver Cousins szeptember végén Szöulban lépne fel. Egy ideig még ezután sem mertünk komolyan azzal számolni, hogy ez az egész tényleg megtörténik, de azért csak elkezdtük nézegetni a repjegyeket és annak is utánajártunk, hogy milyen zenekarok léptek fel a fesztivál korábbi éveiben – elvégre egy ilyen meghívásra azért csak nem lehet rögtön nemet mondani!

korea_flyer.jpg


Olivér:

Innentől persze már kitalálható, hogy a következő lépésben már egyenesen azon gondolkodtunk, hogy ha mégis elutaznánk, akkor a showcase-en való hivatalos megjelenés mellett tudnánk-e még más helyszíneken is koncertezni. Mivel pedig viszonylag gyorsan – a koreai klubtulajdonosok végtelen lelkesedésének és udvariasságának köszönhetően – sikerült is leszervezni két másik fellépést, tulajdonképpen el is dőlt, hogy egy ilyen lehetőséget már nem fogunk kihagyni. Annak ellenére, hogy az ottani zenei viszonyokat csak hírből ismertük, a kezdeti pozitív fogadtatásból már sejtettük, hogy nem sülhet el rosszul a végül egy hetesre tervezett turné (ami a Zandari Festa hétvégéje utáni két napban még a koreai nemzeti ünnepbe, a Chuseokba is átcsúszott). Utólag már az is csak átmeneti bosszúságnak tűnik, hogy az egyetlen átszállás alatt valahogyan sikerült mindkét gitárunknak elkeverednie.


Barni:

Igen, mondjuk ott nem nevettünk rajta.


Olivér:

Viszont az első fellépésre már a kezünkben voltak, és a megérkezés után pár órával ottani idő szerint csütörtök este (ami itthon még délelőtt) már le is játszottuk az első koncertünket.

Barni:

A helyszín egyébként a Café Bbang volt, ami az egyik kultikus helynek számít a Hongdae-negyedben (ez az egyetemi városrész) és szinte az összes kultikus indie- vagy rockzenét játszó koreai együttes megfordult itt a 90-es évektől kezdve – az egyik szervezőről pedig kiderült, hogy valószínűleg a legnagyobb Bob Dylan-rajongó Szöulban és a koncertünk után már együtt is énekeltük a Hard Raint a helyi Deák-téren. Young Chan koreaiul, mi inkább angolul! A Bbangben egyébként egy indiai énekes-dalszerzővel, Gowri Jayakumarral – aki amúgy a zenekarával, a Run Pussy Runnal járja a világot -  és egy szingapúri hiphopduóval, a Campfire-rel játszottunk együtt, ami meg is adta az alaphangját a ránk váró zenei élményeknek.

_dsc9910.JPG


Olivér:

Az első nap tehát elég sűrű volt, így azt csak a következő reggel tudtuk megnézni, hogy hova is csöppentünk – Szöulnak abba a körzetébe, ami tényleg fiatalokkal és egyetemi hallgatókkal van tele – ezt pedig csak fokozta, hogy aznap vette kezdetét a Zandari Festa hivatalos programja, ami a showcase-jellegből adódóan napközben konferenciákat, este pedig koncerteket jelentett több, egymástól tényleg csak pár száz méterre található helyszínen.

Barni:

A mi szállásunk például a Café Bbang és egy másik zenefanatikus tulajdonos klubja, a Strange Fruit között helyezkedett el félúton, ami azért is volt praktikus, mert így már rögtön a második nap fel tudtuk mérni, hogy utóbbiban – ott, ahol később a záró koncertünket készültünk adni – előszeretettel időznek a fesztivál szervezői is.

Olivér:

Először viszont még a Club Freebirdben volt dolgunk, ami a város egyik legnagyobb múlttal rendelkező koncerthelyszíne, a Zandari idején pedig az egyik hivatalos színpadnak is helyt adott. Itt az abszolút főműsoridőnek számító péntek esti fél 10-es időpont volt a miénk és hogy még nagyobb hangsúlyt adjunk a koncertnek, erre az alkalomra kiegészültünk Badics Márkkal, a Konyha zenekar dobosával.

Barni:

Igen, egyértelműen rockosabbra vettük, amire a Freebird közönségé is nagyon jól reagált, szerették, amit csináltunk. A koncertünk után nem volt következő fellépő, csak jóval később az aznapi after, ezért kicsit kiürült a hely, így amikor egyedül maradtunk a csaposokkal és a tulajdonossal, még azt is megengedték, hogy betegyük az egyik kedvenc dalunkat, a Thunder Roadot Springsteentől és ha ettől még nem éreztük volna magunkat elég jól, mondták, hogy nyugodtan cigizzünk bent, ami, mondanunk sem kell, egyáltalán nem jellemző a kinti klubokra.

Olivér:

A hétvégét ezek után leginkább a Zandari koncertjein bólogatva töltöttük, ami azért nem volt nehéz, mert 80 hazai zenekar mellett több mint 60-an érkeztek külföldről is – amibe a többnyire kelet-ázsiai nemzetek előadói mellett a Bohemian Betyars és a Jónás Vera Experiment is beletartozott. Természetesen ezeket a koncerteket nem hagytuk ki, a koreai magyar nagykövetség dolgozóinak segítségével pedig még Szöulból is megismertünk annyit, amennyit egy világvárosból pár nap alatt lehetséges.

img_0922.JPG


Barni:

Az egy hétig tartó koreai hálaadás miatt egyébként elvileg nagyon sokan elhagyták a várost, hogy a családjukkal ünnepelhessenek, de ez valahogy nekünk nem tűnt fel, főleg a pezsgő éjszakai életben. A sok fellépő közül egyébként az egyik kedvencünk a berlini székhelyű, de új-zélandi Moses zenekar volt, akikre ugyan elég nehéz volt rátalálnunk az interneten, de élőben nagyon lendületesen hozták a déli földrészre mostanában eléggé jellemző pszichedelikus-vonalat. Emellett meghallgathattuk még egy koreai énekesnő, Gonne Choi és zenészeinek egészen intim, hagyományos akusztikus hangszerekre építkező koncertjét is – azt viszont már csak utólag tudtuk meg, hogy idén tavasszal járt Budapesten is, de nem mondhatnánk, hogy megbántuk, hogy végül inkább a szülőhazájában sikerült elcsípni.

Olivér

A kedvenc esténk az utolsó volt. Aznap volt a harmadik és egyben utolsó koncertünk. A hétvége és a Zandari Festa hivatalos lezárása után hozzánk hasonlóan többen is a városban maradtak még egy utolsó jutalomjátékra, aminek az egyik helyszíne – ahogy már korábban is említettük – a Strange Fruit volt. Ez volt az első klub, ami még hónapokkal az indulásunk előtt jelezte, hogy szívesen látna minket, akár önálló fellépőként is, ezért erre az alkalomra külön készültünk mi is: egy koreai és két Hong-Kong-i előadóval is sikerült kapcsolatba lépnünk, így egészen különös line-up-ot tudtunk összehozni az estére. A blues-gitárt fuvolaszólókkal párosító Jing Wong és bandája Linda Chow-val és zenekarával közös turnén érkezett Szöulba. Ebben keytar van, ami első ránézésre legalább olyan ciki, mint rollerrel járni, viszont élőben elképesztő volt. Ha mindez pedig nem lett volna elég, éjfél után megérkezett a nap folyamán titkosan meghirdetett fellépésére a madagaszkári Dizzy Brains, akik a fesztivál közönségének egyik legnagyobb kedvencének számítanak és évek óta visszajáró vendégek a koreai showcase-fesztiválon.

img_0932.JPG


A mi koncertünk hálistennek nagyon jól sikerült, pedig sok minden játszott ellene. Az én pedalboardom nem működött valamiért, Barni gitárjának aljzata pedig kontaktos volt, ezért kábé mozdulatlanul kellett végigjátszania a koncertet. Ekkorra én már teljesen be voltam rekedve a rettenetesen szennyezett kinti levegőtől. Mondtam is Barninak, hogy semmiben nem bízhatunk, csak a dalainkban. A koncert után a Zandari főszervezője könnyes szemekkel jött oda hozzánk és elmondta mennyire megérintette a koncertünk, aztán lelkesen bemutatott bennünket a koncertre érkezett delegáltaknak. Ezek után még kiderült, hogy Jing Wong fúvósának erdélyi barátnője volt egy időben és nagyon megszerette a pálinkát. Barni hazaugrott a szállásra, elhozta a pálinkánkat... Ezzel az estével, azt gondoljuk, a lehető legméltóbb módon sikerült lezárni a Papaver Cousins (első) koreai turnéját, és az ott tapasztalt nyitottság és őszinte kíváncsiság, amivel a zenénket fogadták, úgy érezzük, még hosszú ideig el fog kísérni minket. Nagyon jó volt látni, hogy ezek a dalok egy teljesen idegen kultúrkörben is megállják a helyüket, és az ott szerzett önbizalom is hozzájárulhatott ahhoz, hogy miután a Hangfoglaló Program induló előadói pályázatának A38 hajón tartott meghallgatására szinte a repülőtérről érkeztünk meg, ma már a pályázati támogatás segítségével tervezhetjük a második albumunk elkészítését. Az új dalok közül párat már játszani is fogunk december 16-án az Akváriumban, kiadónk, a Lone Waltz Records első saját rendezésű fesztiválján, a For the Sake of The Songon.

Szendrey-Nagy Olivér és Nagy Barnabás


további fotók Koreából: 

_dsc9615.JPG

_dsc9775.JPG

_dsc9789.JPG

img_0717.JPG

img_0871.JPG

img_0876.JPG

img_0931.JPG


egy koreai címlap magyar zenekarokkal: papaver.jpg

clipboard02.jpg


és a kitűnő Lack Of Lighness című bemutatkozó Papaver Cousins-album: 



Papaver zenekari fotók: Daniel Kim

a zenekar Facebook-oldala

https://recorder.blog.hu/2017/12/13/konnyes_szemu_foszervezo_es_a_szallasrol_szalajtott_palinka_a_papaver_cousins_koreaban
Könnyes szemű főszervező és a szállásról szalajtott pálinka – A Papaver Cousins Koreában
süti beállítások módosítása