Circuit Des Yeux: Reaching For Indigo (lemezkritika)

2017.12.02. 09:15, corecorder

circuit_des_y.jpg
Haley Fohr
, vagyis Circuit des Yeux tavalyi, Jackie Lynn nevű alteregójával történt kalandozásai után (lemezt adott ki ezen a néven), visszatért eredeti, 2007 óta használt művésznevéhez, hogy elkészítse eddigi legjobb lemezét.

circuit_des_yeux.jpgKiadó: Drag City

Megjelenés: 2017. október 20.

Stílus: experimentális folk

Kulcsdal: Paper Bag

Az indianai Lafayette-ből származó Haley Fohrnak (aki maga a Circuit des Yeux, és aki egyébként egy nő, ha ez nem lenne egyértelmű) nagyon, de tényleg nagyon jellegzetes és sok mindenre képes énekhangja van: mély, sötét, hajlékony, operásan drámai, soulénekeseket idézően érzelmes és zavarba ejtően androgün. Ennek ellenére ez a bizonyos hang mégsem uralja el kényelmetlenül a lemezt, hisz annyi minden más is történik, amire érdemes figyelni. Zaklatott avantfolk, kibogozhatatlan art- és pszichedelikus rock, minimalista kortárs zene van itt összezsúfolva pulzáló szintikkel és egy csomó hegedűvel alig több mint fél órában, ami kicsit sem tűnik töménynek, annyira erős és jól kivitelezett ez a koncepció. Tim Buckley-rajongóknak külön ajánljuk.

9/10

Szabó Sz. Csaba


részlet a lemezből:



tictac650_2.png

https://recorder.blog.hu/2017/12/02/circuit_des_yeux_reaching_for_indigo_lemezkritika
Circuit Des Yeux: Reaching For Indigo (lemezkritika)
süti beállítások módosítása