Tizenötmillió azért, hogy elfelejthesd: egy fejhallgató van a fejeden

2017.11.10. 15:59, RRRecorder

sennheiser_he_1_3_1_front_offen_schwarz_hires_rgbv2.jpg

Kipróbáltuk a világ legjobb fejhallgatóját, a Sennheiser HE 1-et. Kifejezetten nem audiofil megszállottként mentünk, de meggyőzött.

Annyira nem vagyok audiofil, hogy ha meglátná néhány zenekar, min hallgattam meg a lemezüket, amit aztán lefikáztam, meg is lincselnének (ez rég volt, már azért jobb a rendszer). Egyetlen korábbi high-end élményem évekkel ezelőtt valami random bemutató volt, ami kifejezett csalódást okozott, száraznak, üresnek tűnt a hangzás. Olyasmit mondtak erre, hogy persze, mert külön hallani a hangszereket. De én nem a hangszereket akarom hallani, hanem a zenét. Szóval jöhetnek nekem impedanciával, azt sem tudom, az micsoda! Vagy hogy a kisebb a jobb vagy a nagyobb.

Ehhez képest ez a szó el sem hangzott a világ legjobb fejhallgatója, a Sennheiser HE 1 kipróbálásán. Amikor megkérdeztem, hogy mégis mitől ez a legjobb, egyetlen szám hangzott el: 0,01% a torzítása, amit még soha más fejhallgató nem ért el. A többi szám olyasmi volt, hogy például 50 ezer euróba kerül (15,6 millió forint), tíz éven át fejlesztették, hatezer darabból áll, amiknek csak az összeszerelése egy teljes munkanap - és egy ember csinálja (kézzel, nyilván), tehát napi egy ilyen készül.

Van benne carrarai márvány, arany, platina stb. - és ha réz, akkor az 99,9%-os tisztaságú, ezüsttel bevonva. Mindezek nem(csak) azért, mert hú, carrarai márvány, hanem mindennek van akusztikai oka is: a márvány például megakadályozza, hogy az erősítő saját zajával belepiszkoljon a hangba. És mivel még a legjobb kábel is torzítás forrása, ezért az erősítő magában a fejhallgatóban van. (További technikai részletek itt.)

Amúgy ez nem is csak egy fejhallgató, hanem külön csöves erősítője van, aminek már a bekapcsolása is egy ceremónia: kiemelkednek a gombok, aztán a vákuumcsövek, végül feltárul a fejhallgató doboza. Ami baromi nehéz (márvány!), mint ahogy a távirányító is. Gondolom, aki ennyit elkölt egy fejhallgatóra, annak kell ez a felhajtás (nem mintha tudnám, hogyan gondolkodnak azok, akik ennyit elkölthetnek egy fejhallgatóra).


Érdekes kontrasztban áll mindez magával a hallgatás élményével. Az elején persze az volt, hogy hú, ez hogy szól; hú, micsoda tér, ez innen szól, az amonnan; hú, ez is meg ez is benne van ebben a számban, amit pedig azt hittem, hogy hangról hangra ismerek! Aztán elég hamar eltűnt mindez, hozzászoktam a jóhoz, és tényleg, csak úgy zenét hallgattam, így kurzívan, ahogy nagyon ritkán szokott az ember - igen, még az is, akinek amúgy ez a munkájának a része. Néha azért vissza-visszajött és a zene elé tolakodott az "úristen, hogy szól" élmény, de egy 50 ezer eurós cucc esetében azért ez belefér. (Egyébként még azt is el képes felejteni az ember, hogy egy roppant nehéz izé van a fején - utólag esett ez le, amikor olvastam, hogy a kényelemre is mennyire figyeltek a tervezésnél, hogy tényleg, észre sem vettem.)

Aki ismerős a high end világban, bizonyára tudja, de másnak talán érdemes elmondani, hogy leginkább az akusztikus hangszereknél érezhető ez a húmennyire. Az elektronikus stúdiótrükközések is állatul megszólalnak persze (én már bő évtizede elhatároztam, hogy ezt a számot fogom arra felhasználni, hogy megállapítsam, mi mennyire hogyan, és most is elvittem magammal), de ezeknél nem olyan kiugró a különbség. Az igazi nagy truváj azonban az - erősítette meg a Sennheiser itthoni forgalmazójaként a tesztelést szervező Audio Partner Kft. vezetője, Selmeczi Anett is -, hogy a természetes, elektronika közbeiktatása nélkül hangszertől fülhöz eljutó hangot a lehető legpontosabban adja vissza egy rendszer. Azért az elektronika és az akusztikus hangszerek találkozása is lenyűgöző volt (konkrétan ezzel a csodás számmal próbáltam). Továbbá megerősíthetem azt is, hogy Szalóki Ági lemezei nagyon szépen szólnak - bár vacakabb magyar felvételre nem pazaroltam az értékes időt.

sennheiser_he1_topview_rgb.jpg

Van abban valami csodás paradoxon, hogy ennek a rendkívüli szaktudással készült és rendkívül drága készüléknek a legfőbb feladata, hogy "eltűnjön a fejhallgatóélmény". Különösen így volt ez az Audio Partner által mutatott ún. binaurális műfejes felvétel hallgatása során. Az első pillanatban azt hittem, hogy valaki megnyomott valami rossz gombot, és egy hangszóróból jön a hang (nem mintha lett volna bárhol ilyesmi), annyira nem a fülemen hallottam.

Nyilván a világ legjobb fejhallgatójának mint terméknek nem vagy nemcsak az a feladata, hogy a naponta készülő egy darabot jól eladják, hanem az is, hogy a Sennheiser brandet erősítse, magyarán: ha valakinek van néhány tíz- vagy százezer forintja, hogy valami jót vegyen, akkor elsőként ez a márka jusson az eszébe. De azért még nem audiofilként is egyszerűen jól esik tudni, hogy ez létezik. Kibírom azért, hogy valószínűleg még megközelítő dolog sem lesz soha többet a fejemen, de még két nappal később is néha-néha eszembe jutott, hogy hú, ezt meg azt a CD-met mindenképpen meg kellett volna még hallgatnom rajta.

Aki szeretné kipróbálni a Sennheiser HE 1-et, a most hétvégén, november 11-12-én sorra kerülő AV Trend & Hifi Show-n még megteheti, részletek itt.

Címkék: sennheiser
https://recorder.blog.hu/2017/11/10/tizenotmillio_azert_hogy_elfelejthesd_egy_fejhallgato_van_a_fejeden
Tizenötmillió azért, hogy elfelejthesd: egy fejhallgató van a fejeden

A bejegyzés trackback címe:

https://recorder.blog.hu/api/trackback/id/tr7113229615

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.