Barbie Girl – kedvenc 1997-es dalaink + az év menő és ciki slágerei

2017.11.03. 11:00, rerecorder

aqua.jpg

Első ránézésre nem volt túl jó év: a britpop mámorosan kimúlt, a két rapvezér halálával a hiphop először torpant meg, a posztgrunge meg szóra sem érdemes. De hajoljunk közelebb: elképesztően sok erős album született, a burjánzó tánczene többfrontos csatát nyert és nászra kelt a rockkal. 1997 popzenei keresztmetszete, húszéves rálátásból. A Recorder friss, 56. lapszámának fókusztémájával 1997-re csévéltünk vissza (pontosabban csévélt vissza St. Vincent a címlapon). 1997 kronologikus idővonala, a mainstream popzenei trendek, az év hiphop- és elektronikus tánczenei momentumai és 1997 legjobb albumai után íme kedvenc 1997-es dalaink, plusz az év menő és ciki slágerei. Lesz még cikk fókusztémánkban a hazai történésekről – sőt 1997-es bulit is tartunk ma, november 3-án, pénteken este a Beat On The Bratben. Gyertek!

Húsz éve a popzene. A poptörténeti körforgás húszéves periodicitását követő megemlékezéseinkben hat éve 1991-re, öt éve 1992-re, négy éve 1993-ra, három éve 1994-re, két éve 1995-re, tavaly pedig 1996-ra csévéltünk vissza.


KEDVENC 1996-OS DALAINK, AZ 1995-ÖS SZEMÉLYES FAVORITOK ÉS A SZERINTÜNK LEGJOBB 1994-ES SZERZEMÉNYEK.


Biczó Andrea

Radiohead:
Let Down

Nem vagyok kifejezetten radioheades, de ettől a számtól mindig belemegy valami a szemembe. Annyira csodálatos, hogy már attól libabőrös lettem, hogy leírtam a címét.


Csada Gergely

Nick Cave & The Bad Seeds:
Where Do We Go Now But Nowhere

Ugyan talán nem ez a leg(el)ismertebb dal a The Boatman’s Callról én mégis azt gondolom, hogy ez a szűk hat perc az egész lemez esszenciája. Cave egyébként is párját ritkító dalszövegei az egész albumon szinte a tökéletességig csiszoltak, de ez tényleg az egész karrierjének az egyik csúcsa. Ahogy az egykori házasság egy idilli, boldog helyzetképéből az elvonókat idéző poklot megjárva a végén megint csak az elmúlt szerelem képe tér vissza attól nem tud nem kicsordulni az ember könnye. Mindehhez a balladisztikus, kissé vészjósló bárzene, Ellis már-már zokogó hegedűszólamával olyan magasságokba (vagy tetszés szerint mélységekbe) repíti a dalt, ahol tényleg csak a legnagyobb zsenik jártak a popzene történetében.


Dömötör Endre
Spiritualized:
Broken Heart

1997-ben vagy inkább 1998-ban, mert valamikor 97 végén, 98 elején szerezhettem meg a lemezt, hónapokig erre aludtam el. Egyszer aztán lett broken heartom és meghallgattam akkor is, de nem működött - kioltja egymást az az érzés és ez a dal. Viszont minden máskor működik, nincs ennél szebb dallam a poptörténetben, jobb dal satöbbi.


Elekes Roland
Yo La Tengo:
Stockholm Syndrome

<3


Kálmán Attila

John Fahey: You Can’t Cool Off in the Mill Pond You Can Only Die

Egyetlen öregember megalázza a teljes noise és sötét metal színteret.


Kollár Bálint
Ganxsta Zolee és a Kartel:
Nincs semmi jobb, mint egy ringyó

:)))


Mika László
Natalie Imbruglia:
Torn

Hazudsz, ha neked nem ez a kedvenc 1997-es dalod!


Németh Róbert
Supergrass: Sun Hits The Sky

Mert ettől a daltól mindig kisüt a nap. De nem amúgy giccsesen, hanem rendesen, faszán.


Pawlowszky Tamás
The Pastels:
The Viaduct

A viadukt az egyik kedvenc szavam, már régóta.


Reszegi László
Kispál És A Borz: Zár az égbolt

Amúgy ez volt az az album (Bálnák, ki a partra), amely borítóján Kispál Sa Borz lett a zenekar neve. Nem vagyok túl nagy kispálos, de ez a lemez - és különösképp ez a dal - elképesztően szíven talált. Aztán tíz évvel a megjelenése után, a Szigeten élőben olyat adott, hogy minden idők legfontosabb magyar dalai között szoktam emlegetni. Igyekezz.


Rónai András
Lambchop: Old Fat Robin (a dalcímre kattintva hallgatható)

Nyilván bármelyik a Portishead-lemezről; bármelyik a világtörténelem legjobb önremixlemezéről (Godflesh: Love And Hate In Dub); a Daft Punktól is minimum három-négy (közte a kettő, aminek aposztróf van a címében); a Death Of A Party a Blurtől, a Diesel Power a Prodigytől; a Roni Size: Brown Paper Bag már önmagában csak a bőgő miatt is megérdemelné stb. stb. Hanem van ez a pompás Lambchop-album, a Thriller, amit még a zenekar legjobb öt lemeze között sem szokás emlegetni, és van ez a csodálatos szekvencia, hogy a címadó számban az addigi alt. country finoman zajos feedback-orgiába hanyatlik, és ebből jön ki ez az egyszerre egyenesen és körkörösen építkező, végtelenül szomorú dal, ami ráadásul annyira pompásan hangszerelt, amennyire nem kérkedik ezzel. Közben a háttérben a gerjedő gitár néha még elő-előbukkan. No meg ugye Kurt Wagner. Minden egyes alkalommal meghatódom rajta. (Mint ahogy egyébként a Portisheaden is stb.)


Salamon Csaba
Björk:
Joga

Az év legjobb lemezének legjobb dala, Michel Gondry rendezében. Björk kitárt szíve vulkanikus ütemekre széteső tájkép.


Soós Csaba
Jurassic 5:
Concrete Schoolyard

Vajon lehet aranyos a hiphop? Micsoda kérdés ez, hát persze, hiszen itt a bizonyíték! Mire kezdett volna kifulladni az A Tribe Called Quest (az más kérdés, hogy tavaly, hosszú idő után újra erőre kaptak), szerencsére jött a Jurassic 5, hogy átvegye a pozitív üzeneteket, a gördülékeny rímeket és a klasszikus hiphop ütemeket. A gyerekekkel megtámogatott, twee hiphopnak is beillő videó 1999-es, de maga a szám (amiben Erdély is említésre kerül – „Now I walk from Tranzania, Earthquake, Transylvania) először 1997-ben jelent meg.


Tábori-Simon José
Radiohead:
Paranoid Android

Björk: Jóga

1997 azóta már valóban kultikussá vált dalok tekintetében is nagyon erős év volt, épp ezért olyan nehéz kiválasztani egyet – nem is sikerült: először a Radiohead himnikus slágere jutott eszembe, aztán Björk zajos, vonós gyönyörűsége. Ez a két dal (és album) hatott zeneileg a leginkább rám és az akkori Fanzine-re (Josénak, a Recorder laptervezőjének, és Poniklo Imrének a kilencvenes évekbeli zenekara – a szerk.) is azt hiszem.


Varga Zsófia
Spiritualized: All Of My Thoughts

Az éjjeli zenehallgatós elszállás egyik fénypontja, ábrándozás, nyugalom és béke, az egész album pedig összességében ezerszer pihentetőbb magánál az alvásnál.


Velkei Zoltán
The Crystal Method:
Keep Hope Alive

A breakbeat amerikai legendáinak mindmáig leghíresebb zenéje, méltó helye van a műfaj legemlékezetesebbjei közt.


Az év mainstream slágerei

Ciki Top 10

# Celine Dion: My Heart Will Go On
# Elton John: Candle In The Wind
# Különböző előadók: Perfect Day
# LeAnn Rimes: How Do I Live
# Metallica: The Unforgiven II
# Puff Daddy And Faith Evans: I’ll Be Missing You
# Puff Daddy: Can’t Nobody Hold Me Down
# Shania Twain: You’re Still The One
# Teletubbies: Say „Eh-Oh!”
# Third Eye Blind: Semi-Charmed Life


Menő Top 10

# Aqua: Barbie Girl
# Blur: Song 2
# Cornershop: Brimful Of Asha
# Daft Punk: Around The World
# Double 99: Ripgroove
# Olive: You’re Not Alone
# Texas: Say What You Want
# The Chemical Brothers: Block Rockin’ Beats
# The Verve: Bitter Sweet Symphony
# White Town: Your Woman

https://recorder.blog.hu/2017/11/03/barbie_girl_kedvenc_1997-es_dalaink_az_ev_meno_es_ciki_slagerei
Barbie Girl – kedvenc 1997-es dalaink + az év menő és ciki slágerei

A bejegyzés trackback címe:

https://recorder.blog.hu/api/trackback/id/tr7813153808

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.