„Érdekesebb a valóságnál” – David Best (Fujiya & Miyagi)-interjú

Nevük ellenére a Fujiya & Miyagi nem japán, hanem angol, egészen pontosan brightoni zenekar, zenéjük pedig egyaránt gyökerezik a krautrockban és a technóban, mégis, talán David Best suttogó énekéről és szellemes, a hétköznapi fizikai-biológiai valóságot feldolgozó szövegeikről ismerhetők fel legkönnyebben (leghíresebb dalaik többek között mosogatógépről, villanykörtékről, bokasérülésekről, freudi elszólásokról és a libabőrről szólnak). A tíz évvel ezelőtti Transparent Things című lemezükkel kerültek be a köztudatba, ráadásul egyből stílushullámot indítottak el – ezt játsszák el újra november 4-én szombaton a Dürer Kertben, a New Beat szervezésében. A zenekar munkásságáról, a Transparent Thingsről, az azelőtti időkről és az elmúlt néhány évben kiadott lemezeikről kérdeztük David Best frontembert.

A Fujiya & Miyagi sokáig az absztrakt, retrofuturisztikus elektronikájáról volt ismert, de az idei album hangulatát tekintve menekvőbb és politikailag is tudatosabb. Mi váltotta ki ezt, a világ, vagy a ti érdeklődésetek változott meg?

Még a világban történt összes nagy változás előtt írtuk és vettük fel az új album legtöbb számát, szóval ez az összecsengés a politikával leginkább véletlennek nevezhető. Azt hiszem a következő lemezünk még nagyobb mértékben a mai korra fog reflektálni majd, mint az előző. A menekvés, menekülni vágyás nem mindig egy rossz dolog, de úgy érzem, itt az ideje, hogy mindenki megmutassa, melyik oldalon áll.

Korábban azt mondtad, hogy azért adtatok ki először három EP-t egy album helyett, mert a három kislemez anyaga nem lett volna egységes együtt, később aztán átdolgoztátok őket, így lett egészben kiadva az idei Fujiya & Miyagi. De mi általánosan az albumaitok mögött a koncepció, azok hogy születnek?

Inkább azért csináltuk három részben az új lemezt, mert úgy gondoltuk, így minden kislemeznek meglesz a saját identitása. Mégis azt hiszem – csodával határos módon – az új album kohezív lett, talán még jobban is, mint a korábbi lemezeink. A korábbiak közül néhánynak van egyfajta laza rendezőelve, de mások meg egészen egyszerűen csak az adott időszakban született dalaink összegyűjtve. Az Artifical Sweetenersnél tudatos döntés volt, hogy visszatérünk az elektronikus hangzáshoz. Az azelőtti albummal csak meg akartuk táncoltatni a közönséget.

Készítettetek egy közel háromnegyed órás mixet a Nike-nak futáshoz, annak hogy kezdtetek neki? Milyen előzetes elképzeléseitek és terveitek voltak, mikor a Nike először felvette veletek a kapcsolatot?

Teljesen más célzottan zenét készíteni ahelyett, hogy a saját megérzéseidet követnéd. Némi tekintetben a feladat egy egészen laza értelmezése volt a miénk, de a spontán természetének köszönhetően nagyon élvezetes volt elkészíteni. Könnyű lett volna egy átlagos futós mixet összerakni, de úgy gondolom, hogy amit mi csináltunk, abban több személyesség és karakter van, így elégedett vagyok a végeredménnyel.

A Pterodactyls első sorában azt énekled, hogy "If i could swim with my walkman on then I would swim with it on", vagyis ha tudnál walkmannel a fejeden úszni, akkor azzal úsznál. De pontosan milyen zenét is választanál az úszáshoz?

A My Bloody Valentine Loveless-e lenne a kazetta egyik oldalán, a Future Days a Cantől pedig a B oldalon.

CAN, NEU! ÉS EGYÉB HATÁSOK A HETVENES ÉVEKBŐL - ITT A KRAUTROCK TÍZ KULCSLEMEZE!

A közönségsiker előtt már több évvel írtatok dalokat. Miként látod a Transparent Things előtti éveiteket?

Van valami tiszta és ártatlan abban, amikor az ember mindenfajta elvárás nélkül készít zenét, úgy, hogy nem gondolja, hogy bárki is meghallgatja majd. Mikor megsértenek a kritikák vagy túl sok emberre hallgatsz, könnyen zavarttá és fókuszálatlanná válhatsz. Azonban egy ponton muszáj erőt venned magadon, belekapaszkodni a reménysugárba és kiadni a zenédet, különben épp olyan hobbi marad az egész, mit a bélyeggyűjtés vagy a repülőgép-modellezés.

Ha jól tudom, a Fujiya & Miyagi sosem kollaborált más művészekkel – miért nem? Kivel dolgoznál legszívesebben együtt, ha lehetőséged lenne rá?

A korai időkben csináltunk egy számot közösen Bomb The Bass-szel, de az csak afféle távoli együttműködés volt, szóval igazad van, nem nagyon kollaboráltunk másokkal. A zenekaron belül igyekszünk többet csinálni. Jó lenne dolgozni Kevin Shieldsszel, MF Doommal, Enóval, Bill Callahannel, Nile Rogersszel, Beyoncéval – a lista végtelen.

A Transparent Things szövegei többször emberi testrészeket, csontokat említenek, beszélnél erről? Hogy viszonyulsz a biológiához és az emberi testhez?

Sosem jöttem rá, hogy miért volt olyan sok utalás a testre azon a felvételen. Talán mert nem utaztam sokat akkoriban, így a világom koordináta-rendszere csak a saját környezetemre és valómon belülre szűkült le. A zenénk egészen fizikai, úgy értve, hogy remélhetőleg mozgásba hozza az embereket, akár akarják, akár nem. De utal a gyermekkorra is, így a Transparent Things a legnosztalgikusabb lemezünk is egyben.

Miben volt más az, mikor más helyen, más emberekkel, Thom Monahannal (amerikai producer, többek között Devendra Banharttal és a Wild Nothinggal dolgozott együtt – a szerk.) vettetek fel lemezt? Miként utal a végeredmény a születési helyére például?

Csak a Thommal készített lemezünket, a Ventriloquizzinget nem Brighton & Hove-ban vettük fel. Nagyon jó tapasztalat volt és felnyitotta a szemem azt illetően, hogy mikre vagyok képes a gitárommal, de a születési helye ellenére egy nagyon európai hangzású lemez. A felvétel helyénél sokkal inkább befolyásolja a kész albumot az, hogy hol írjuk meg a dalokat. Nem tudom, hogy másként hangoznánk-e, ha más helyeken lenne a felvétel. Azt hiszem ha mind máshol élnénk talán így lenne.

Többször kérdeztek titeket a zenekar nevének eredetével kapcsolatban, illetve sokszor elmondtátok már azt is, hogy nem Japánból származtok – de amikor először létrehoztátok Steve Lewisszal a zenei alteregóitokat, miért éppen japánok lettetek?

Érdekesebbnek tűnt a valóságnál. Nem hittem, hogy valaha számítani fogunk és hallgatni fogják emberek a zenénket, így a név nem volt fontos. Már bánom a választást.

Azt tudjuk, hogy a zenekarra nagy hatással volt a Can és a Neu!, de azokon kívül milyen zenét hallgatsz, hallgattok mostanában?

Még mindig naponta hallgatok David Bowie-t, jelenleg a Lodger (Bowie 1979-es lemeze – a szerk.) iránt vagyok leginkább megszállott. Mostanság ismerkedtem meg Baxter Dury dolgaival és nagyon szeretem azt is. De hallgatok nagyon korai hiphopot is, Beat Bopot például.

interjú: Varga Zsófia

a szombati, november 4-ei koncert Facebook-eseményoldala

a Fujiya & Miyagi tíz évvel ezelőtti kultikus lemeze, a Transparent Things:

a zenekar élőben: