Az utolsó hazai kazettamanufaktúra – Czipó Tibor üzeme

2017.10.21. 15:27, rerecorder

071b6675_ny.jpg

Kazetta Forever fókusztémánk a gyártás folyamatába is bemutat. A kazettaformátum háttérbe szorulása, majd eltűnése nem csak a zenehallgatók és a zenészek, hanem az egyéb iparági szereplők, elsősorban a gyártók számára is nagy változást hozott. A folyamat itthon is jól követte a trendeket, hiszen a kétezres évek elején még Magyarországon is bőven meghatározónak számítottak a műsoros kazetták, amelyek aztán néhány évre rá, a nullanullás évtized közepén koptak ki a polcokról. Budaörsön azonban még van egy üzem, ahol folyamatosan készülnek a magnókazik.

A megadott címnél, a kerítés előtt állva egy percig el is bizonytalanodhat az ember, hogy vajon tényleg jó helyen jár-e, hiszen ez a kisvárosi családi ház elsőre semmilyen jelét nem mutatja annak, hogy itt működik az utolsó magyar kazettamanufaktúra. A biztonság kedvéért megejtett telefonhívás után azonban megnyugodhatunk: a garázsban megtalálhatjuk a házigazdát és üzemét is. Czipó Tibor a magyar rock rajongói számára elsősorban a Mini alapítójaként, illetve a még mindig aktív Tolcsvay Trió basszusgitárosaként lehet elsősorban ismert. Ezen túl azonban ő a kazettakészítés nagy öregje is, mivel gyártóként, sokszorosítóként lényegében végigkísérte a formátum hazai történetét. Éppen a kazettapiac magyarországi nagy felfutásakor, a nyolcvanas évek közepén kezdte az ipart, akkor még néhány kétkazettás deckkel másolta a szalagokat, és apró üzemével azóta is fontos szereplője a hazai hanghordozóiparnak.

071b6635.jpgUgyan nincsen hatalmas gyártósor az üzemben (ami nyilvánvaló, hiszen az igényeket még így is bőven ki tudják elégíteni), de a kis manufaktúra a legmodernebb technológiát vonultatja fel. A több darabos gépparkból elsőként a két hatalmas, amerikai-olasz gyártmányú, de egyébként Svájcból származó, úgynevezett töltőgép tűnik fel, ám ez csak a gyártás utolsó fázisában kap szerepet. Előtte látjuk még a másológépet is dolgozni – ami a digitális kor gyermekeinek valószínűleg megmosolyogtató, de valójában nagyon is gyors –, fél óra alatt negyven darab 80 perces kazettára való másolatot tud elkészíteni. Ezen az akár ötezer méter hosszú szalagot is kezelni képes masinán kapja meg a kazettatokba kerülő szalag azt a vágóhangot, amelyet észlelve majd a töltőgép magától szépen elnyisszantja a megfelelő helyen a végeredményt. Aztán címkék kerülnek a kazettákra és már kész is vannak.

Az a laikusok számára is nyilvánvaló, hogy a napjaink – egyébként a kazetta nemzetközi visszatérésével párhuzamosan itthon is növekvő – igényeihez mérten is elég komoly szerkezetek dolgoznak a műhelyben. Czipó Tibor meg is osztja velünk a történetet, miszerint ezt a nagyobb beruházást éppen a kazettaipar hazai bedőlése előtt eszközölte, ám ezt követően az egyik komoly megrendelője azonnal ki is esett a sorból, nehéz helyzetbe hozva így a manufaktúrát. A ma is működő géppark munkába állása előtt amúgy százhúsz darab BRG gyártmányú kazettás deck volt egybekötve, amelyek szinkronizált üzemmódban készítették az egyes példányokat. A mélypontot jelentő időszakban, a 2005-06 utáni néhány évben aztán előfordult, hogy alig gyártottak kazettát az egyébként cd- és dvd-sokszorosítással (digitalizálással és más kapcsolódó tevékenységekkel) is foglalkozó kis üzemben. Czipó – és a kazetták szerelmeseinek – szerencséjére azonban a 2010-es évek első felében fordultak a trendek és az érdektelenséget folyamatosan növekvő kereslet váltotta. Egyre többen jönnek hozzá a fiatal, underground, alternatív zenekarok, előadók közül (sokan mások mellett a Szabó Benedek és a Galaxisok, a Gustave Tiger, a Hippikiller vagy Sallai Laci zenekarai (Somersault Boy, Felső Tízezer) is jelentettek meg kazettákat az elmúlt években), de leghűségesebb megrendelője az Ossian: Paksi Endréék az elmúlt tíz évben is folyamatosan jöttek ki kazettákkal.

071b6660.jpg


071b6637.jpgEz a megnövekedett igény persze relatív, egy-egy előadó esetében párszázas nagyságrendet jelent, a maximum manapság nem nagyon éri el a félezret sem. Nem úgy a csúcsidőszakban, az ezredforduló idején, amikor évente akár kétszázezer kazetta is kikerült az üzemből. Ezek jelentős része műsoros kazi volt, egy-egy előadó akár 4-5000 példányt is rendelt. Így aztán, kazettareneszánsz ide vagy oda, a vállalkozás fő bevételi forrása még mindig a cd- és dvd-készítés és -eladás, és a helyzet Czipó Tibor szerint a jövőben sem fog alapvetően megváltozni.

Ettől függetlenül persze örömmel gyártanak le kazikat bárkinek, bármilyen mennyiségben. Ahogyan azt Czipó munkatársa (aki egyébként egykor a legnagyobb hazai gyártónál, a Polimernél dolgozott) kuriózumként meg is említi: már arra is volt itt példa, hogy valaki Valentin-napi ajándéknak készíttetett kazettát, mindössze egy példányban. Az kétségtelen, hogy ez esetben érvényesült a kazettahívők számára legfontosabb szempont: egyedi és maradandó tárgy született.

Csada Gergely
fotó: Lékó Tamás

Czipó Tibor üzemét itt lehet utolérni



A KAZETTÁK TÖRTÉNETE,
KÉT RÉSZBEN. ITT PEDIG A MAGNÓK EVOLÚCIÓJA.

071b6642.jpg

071b6664.jpg

https://recorder.blog.hu/2017/10/21/az_utolso_hazai_kazettamanufaktura_czipo_tibor_uzeme
Az utolsó hazai kazettamanufaktúra – Czipó Tibor üzeme

A bejegyzés trackback címe:

https://recorder.blog.hu/api/trackback/id/tr313047566

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.