A tavaly feltűnt folkpopos, indiefolkos Platon Karataev bemutatkozott már Magyarradarunkon, a Recorder szerint nekik kellett volna megnyerni a 2016-os Kikeltetőt és azt jósoltuk róluk, hogy nem olyan sokára megtöltik az A38-at. Idén novemberben érkezik első nagylemezük, a For Her, amelyet három részletben mutatnak be, itt a második blokk négy remek dallal.
"A novemberben megjelenő nagylemezünket három részletben adjuk ki, most a második blokk jelenik meg, amiben négy szám hallható. Az albumot Zwickl Ábellel vesszük fel, akinek nagyon hálásak vagyunk a rengeteg segítségéért, amit nyújt a felvételek folyamán." A lemezbemutató koncert november 30-án a Felső Tízezer társaságában lesz a Kuplungban.
Elevator
Sebő: A tavaly megjelent EP-n hallható verziót nagyrészt otthon vettük föl és mindent teljesen amatőr módon kezeltünk. Függetlenül attól, hogy meglepően népszerűvé tudott válni, bennem mindig volt egyfajta szégyenérzet a felvétel minősége miatt. Nagyon régen eldöntöttük, hogy újravesszük és rátesszük a nagylemezre ezt a dalt, ez persze nagy nyomást is helyezett ránk.
Gergő: Soha nem hittük volna, hogy ennyi emberhez eljut majd ez a szám, rengeteg helyről kapunk visszajelzéseket ezzel kapcsolatban. Úgy éreztük, hogy több tapasztalattal a hátunk mögött és jobb lehetőségekkel rendelkezve még tudunk javítani a felvételen. Ettől függetlenül el tudom képzelni, hogy lesznek, akiknek az első verzió jobban tetszik majd, de inkább magunk miatt volt fontos, hogy újra felvegyük a dalt.
Mayfly
Sebő: Azt szoktam tapasztalni, hogy koncerteken ez az egyik legnépszerűbb dal, vagy legalábbis talán erre mozdulnak meg leginkább a diszkréten álldogáló emberek is.
Serenade
Gergő: Ez a szám egy képzeletbeli szerenádról szól, mely végén megtörténik a végső visszautasítás, mert a fogadó fél leveri a függönyével a csillagokat az ablakáról.
Sebő: Emlékszem ez Gergőnek az egyik első olyan ötlete volt, amit megmutatott nekem, és arra is, hogy ez volt az, ami akkor a legnagyobb hatással volt rám. Sokkal nagyobbal, mint például az Elevator. Szoktunk hülyéskedni egymás között, hogy “De kár, hogy ezt te írtad, nem én”, mindenesetre büszke vagyok, hogy része vagyok a bandának, ami kiadja ezt a számot.
Light Trap
Gergő: Ez a legszemélyesebb szám mind közül, mivel végigkísérte az egész folyamatot, mely tulajdonképpen egy kapcsolat elgyászolása volt. Általában a hajnali órákban nyúltam hozzá, amikor a legnehezebb volt minden, egyfajta menekülés volt ez. A dal a továbblépés nehézségeiről szó: ahogy a madarak sem tudják elhagyni a fénycsapdát, úgy én is csak repetitíven játszottam újra és újra a gitártémát, így végül elhagytam a megszokott dalszerkezeteket és maradtam ennél az ismétlődő motívumnál, amiből sokszor lehetetlen volt kilépnem. A dallamvezetés is erre a reflektál, a magas és a mély hangok hirtelen változásával a hangok mintha próbálnának kitörni a helyükről, de végül minden marad ott, ahol volt.
itt pedig a lemez első részlete, három szuper dallal: