„Guruljon, hullámozzon előre” – Grabo’sky-interjú és húszéves dj-jubileumi mix

2017.09.24. 12:30, rerecorder

graboindex.jpg

A debreceni születésű Grabo’sky produceri pályáját az elejétől követjük, ahogy a zeneújraszabós kezdetek után rátalált a saját kozmikus-pszichedelikus tripelektronika-világára (Wurmloch EP, Solaris EP), melyet egyre magabiztosabban formál (lásd és halld a 2016-os W debütalbumot). Idén két lemezanyagot készül kiadni, emellett egy jeles évfordulót is ünnepelhet; húsz éve van a dj-pályán. Ezt a ritka zeneszenvedéllyel átfűtött oldalát mutatja meg most szóban – megvillantva mesélőkészségét –, valamint egy külön a Recordernek készített jubileumi dj-mixben.

Hogyan lettél dj, milyen út vezetett az első fellépésig?

grabo1.jpgMindig is zenegyűjtő voltam és szerettem elsőnek felfedezni új dolgokat, és aztán a haveroknak megmutatni, hogy mit találtam. Volt egy hatéves rockkorszakom, amikor az egész dj-dolgot és a tánczenéket szinte élből elutasítottam, de azért ’96 környékén már el-el járogattam partikra, főleg acid bulikba, Debrecenben a Sav-Bázisokra. A zene akkor ott tetszett, de mindig azt mondtam, hogy otthon ezt nem hallgatnám. Kevés kivételtől eltekintve (Letfield, Massive Attack, Dope On Plastic válogatás) nem hallottam olyan elektronikus tánczenét, amiben éreztem volna azt az energiát, amit a rockban – ma már tudom, hogy csak nem jutottak el hozzám. Meg se tudtam különböztetni a technót a house-tól; tucc-tucc mind, azt gondoltam róluk. Két zeneőrült cimborám közben felköltözött Pestre, és sokat meséltek a Tilos bulikról, meg hogy van egy dj, Titusz, aki nagyon jó, aki nem olyan, mint akiket Debrecenben el-el lehetett csípni. Kíváncsi voltam rá, mert előtte a Kotta fesztiválon hallottam a Másfélt, a Korait és Mangóból három számot, amire azt mondtam, húúú, ez baromi érdekes zene, ilyet még nem hallottam. Aztán jött a ’97-es Sziget. A harmadik napján kimentem a Wave-be és elköltöttem az összes pénzem cd-re, este meg jött a Korai a nagyszínpadon, majd Titusz a Tilos sátorban. Kint iszogattunk a padokon és vártuk, hogy mikor kezdi. A zene nem tetszett, majd egyszer azt mondtam, hogy na, ez jó – akkor vette át Titusz. Azóta se volt olyan élményem, amikor telibe talál valami friss, soha nem hallott zene, és minden szám után ordítok, ha a következő jobb lesz, itt pusztulok el. És jobb volt! Mi ez a zene? Big beat volt, de én akkor azt se tudtam, eszik-e vagy isszák, viszont karcos volt, dögös, sok-sok gitárral, egy hajszálra a rockzenétől. Sok embert ismerek, akiket a big beat tudott a tánczenék felé fordítani a rockból. Amikor vége volt a szettnek, csak ültem a színpadon és azon gondolkodtam, hogy engem többet a rockzene nem érdekel, viszem vissza cédéket és maradok még egy napot. Erről akarok minél többet tudni, ami itt ment. Ezt akarom csinálni én is. Innen számítom azt, hogy dj vagyok, és nem az első fellépésemtől, ami rá egy évre volt.

Végül nem adtam el a cédéket, de hazamentem és elkezdtem beleásni magam a tánczenékbe és venni a bakeliteket. Három hónap alatt, internet nélkül, már nagyjából képben voltam, kiket érdemes figyelnem, keresnem, mi ez az egész dolog, ami engem így megfogott. Nekem a hálószoba dj-zés kimaradt; volt egy music centerem lemezjátszóval, azon meg tudtam hallgatni, mit szereztem be, de két lemezt összetenni bulikon tanultam meg. Hamarabb hívtak el játszani, mint hogy lett volna otthon sebességszabályozós lemezjátszóm és keverőm. Tudták, hogy gyűjtöm a lemezeket és szóltak, hogy lehetne játszani. A sav-bázisos Zsupin kívül nem volt undergorund dj a városban, így pillanatok alatt én lettem a másik, akinek szóltak, ha olyan buli volt. Az első fellépésem viszont nem Debrecenben, hanem Hajdúböszörményben történt. Egy ugyancsak kezdő kollégámmal hívtak meg minket, voltak is emberek, de mivel jó idő volt, így üres teremben játszogatunk magunknak. Aztán egyszer bejött négy-őt részeg helyi kemény csávó, megálltak a dj-pult mellett, és kórusban elkezdtek kiabálni és tapsolni, hogy menjetek haza, menjetek haza. Felvettem a fülest, hogy ne is halljam, mikor szólt a kolléga, hogy te, ezek arról beszélnek, hogy meg kellene verni a dj-ket. Igen?! Akkor tényleg húzzunk innen! Szétkaptuk a lemezjátszókat és mentünk is. Gázsit amúgy se kaptunk.


Erős kezdés. Melyik volt a legemlékezetesebb fellépésed?

graboflyer.jpgDebrecenben volt egy szabadtéri menő hely, oda járt az úgynevezett „krém", kábé mint itt a Hajógyári szigeten anno. Hallották egy mixem és tetszettem nekik, meghívtak. Kaptam egy estét, aztán én lettem a szombat esték warm up dj-je. 2003-ban vagyunk, az este fő attrakciója DJ Zsíros. Lement a szettem, de maradnom kellett a végéig a gázsi miatt. Rengeteg ember, ment a szeletelés a technóra. Szemmel láthatólag sok mindenkiben volt ez-az. Hajnal négykor odajön a tulaj: Grabo, ezek nem mennek haza, sok feljelentésünk volt már így is a hangos zene miatt, vedd át és küld haza őket a finom zenéiddel! Megőrültél?! Elevenen megnyúznak. Dehogy veszem át! De, vedd át, itt leszek melletted, nem lesz baj. Aztán amikor átvettem, szépen lehúzta a hangerőt a felére, hogy esélyem se legyen, és elpárolgott, ott hagyott egy felpörgött tömegnek. Felraktam Étienne De Crécy-től a Prix Choc-ot, nagyon finom francia house, ami nyílt titok, hogy a marihuána fogyasztásáról szól. Hatalmas ováció, füttykoncert fogadta, csak nem pozitív értelemben. A szám felére már a táncolók nyolcvan százaléka levonult. Odajött egy gyerek a dj-pult elé és köpött egyet. Szerencsére nem ért el, de a pultot telibe kapta. A kis rajongó csóválta a fejét megrökönyödve és kimondta a konklúziót: te füves zenét játszol, nem szpídeset! De még nem volt vége! Néhány makacs próbálkozó mindenképp táncolni akart, így odajött egy lány, hogy játsszak house-t. Ez house! Akkor valami pörgőset! Nézd, én itt a felvezető dj szerepét töltöttem be ma, nem a legpörgősebb zenéim vannak nálam, meg amúgy is az a feladatom, hogy küldjek haza most mindenkit. De ám legyen, megkerestem neki a legpörgősebb tracket, Dubtribe Sound System: No Puedo Estar Despierto, nagyon mozgékony afro-latin house, agyonütve perkákkal, persze tudtam, hogy nem fog működni. Így is volt, már jött is a lány: ez nem jó, ez nem pörgős! Nézd, nem tudok mit csinálni, mert számomra ez a pörgős. Meghallotta ezt az eszmecserét egy asztaltársaság. Négyen egyszerre temették a fejüket a kezükbe értetlenkedve, hogy nem hiszem el ezt a gyereket. Az egyik felnézett és elordította magát: Ide figyelj! Gyere be velem a budiba, kihúzok neked egy csík szpídet, akkor majd megtudod mi az a pörgés!

De hogy egy pozitív esetet is említsek. Már Pesten laktam, 2007-ben, visszahívtak Debrecenbe a Klinika Moziba játszani. Kint toltam a kertben, az egész este az enyém volt. Szeretem az ilyet, mert zeneileg bármerre mehetek. Gyűltek az emberek, tömegnyomor kint is bent is, már fél tizenegykor járt az emberek lába mellettem. Közben lecsúszott egy üveg pezsgő és vérszagot kaptam: nincs rajtam teher, itt ma este bármit játszhatok, ezek most venni fogják. Nagyon-nagyon ritka az ilyen dj-pillanat, amikor tényleg elengedheti magát az ember, belemehet bármilyen kísérletezésbe; itt ma mindent vesznek, és én itt ma mindent eladok. Olyan voltam, mint egy karmester. Mindent zabáltak. Még rockot is beilleszthettem. A Rage Against The Machine Bullet In The Headjére akkora pogó kerekedett, hogy azt hittem, verekedés tör ki. A buli csúcspontja mégsem ez volt, hanem amikor Tone Loc Wild Thingjére rátettem egy nagyon funkos house-t; ahogy rárobbant, azt az energiát úgy tudtam kifejezni, hogy letéptem a lemezjátszóról a Tone Loc baklitet és üvöltve, erőből besuhintottam a közönség közé. Aztán magamhoz tértem, hogy mit csináltam. Nem lett valakinek baja? A lemezzel mi lett? De már hozták, tessék, itt van. Megúszta karcolás nélkül.


Tíz évig dj-ztél aktívan Debrecenben, végigkísérted a város underground partiéletének kialakulását. Mesélj erről az időszakról!

grabo2.jpgZsupi kezdte el Trungellel a Sav-Bázis partikat ’95-ben, ahol acid, goa, meg Orbital, Letfield és hasonló szóltak. Aztán Trungel kiszállt, Zsupi egyedül vitte tovább, ’97 -ben kezdett Tilos dj-ket lehívni. Teljesen mindegy volt, ki jött, százötven-kétszáz ember elment rá. Ha Palotait, akkor persze többen, egyszer úgy hétszázan zsúfolódtak be a fele akkora férőhelyes Klinika moziba. Én ’98-ban csatlakoztam be, akkor Zsupi már bőven big beatet és breakbeatet játszott, meg lassabb zenéket, a buli végén meg drum’n’bass-t. Én funkot, diszkót, house-t és lassú dolgokat. 2000-ben megnyitott a Pusikum. A górét, Pusit régóta ismertem, hallotta, hogy gyűjtöm a lemezeket, és elhívott játszani. Kérdezte, van-e dj-nevem. Még nincs. Tudsz valami jót? Hááát, régóta tetszik a Macskafogóból a Grabowsky név, akkor ez leszek. Három évig ment a hely, én voltam a rezidens pénteken, szombaton meg mindig más. Ott szerettem a legjobban játszani. Senki nem szólt bele. Egyszer úgy döntöttem, elég lemez összegyűlt, hogy végig vigyem az estét csak nyolcvanas évekbeli slágerekkel, amiken felnőttem. Na, azért kaptam a törzsközönségtől a zrikát, de egyébként nagyon szerettek. Párhuzamosan ment a Klinika mozi, big beat és breakbeat bulik, a végén drum’n’bass, amitől két szám után a terem kiürült. Aztán a drum’n’bass áttört, azon a 700 fős bulin, amit említettem, ’99-ben. Palotai és Cadik játszott, nem lehetett levegőt kapni, azért imádkoztam, hogy kezdjenek el már drum’n’bass-t játszani és húzzon haza a tömeg. El is kezdtek – és még többen lettek. Akkor robbant a Bad Company-tól a The Nine, én addig csíptem a drum’n’bass-t, de ez a vonal már nem jött be. Ezután drum’n’bass dj-ből egyre több lett, viszont a breakbeatet sokáig csak Zsupi vitte. Megnyitott a Lovarda is, a középső teremben voltak bulik, vagy a koncertek után. 2005-ben újították fel a mozit, de valami ott megtört. Eltűnt az underground érzete, na meg leverték a plafonról a burkolatot és elkezdte a hely dobálni a hangot. Akármilyen hangrendszert tettek be, nem szólt jól semmi, pedig előtte általában a hangzás mindig oké volt, nyomorultabb hangfalakkal is. 2005 végén megnyitott az Unplugged, nagyon jó hanggal, én lettem a rezidens. Hívtam vendégeket is, de nem nagyon volt rá szükség; zabálták a diszkót, azt hittem, diszkóforradalom lesz, mert vagy négy hónapon keresztül teltházas bulik voltak, de aztán ez a lufi kidurrant. Viszont az elmúlt húsz évben ez volt az egyetlen rövid periódusom, amikor a dj-zésből meg tudtam élni. Utána költöztem fel Pestre. Egy ideig még vissza-vissza hívtak, ma már nem. Nem is nagyon vannak helyek vagy bulik, ahogy hallom, bár már nem követem az ottani eseményeket.


ILYEN SZÉP KOMPLETT VIZUÁLIS ARCULATOT KAPOTT GRABO'SKY RECORDERNEK KÉSZÍTETT KÉT MIXE.


Hogyan, miben változott maga a dj-zés szerinted az elmúlt húsz évben, hogy látod a mostani helyzetet?

A klasszikus értelemben a dj a buliban a karmester, tőle függ, hogy az adott este hangulata milyen lesz. Na, ez mára teljesen eltűnt. Szimplán jó zenékkel nem lehet dj-ként ma már a figyelmet felkelteni, ahhoz show-t, cirkuszt kell csinálni. Eltűnt az egésznek a misztikája. Mikor még a dj vette a fekete lemezeket, volt némi respekt feléjük, persze akkor is voltak számkérők, de nem volt az, hogy ezt én is meg tudnám csinálni. Ma odajön a telefonjával és közli, hogy ezt és ezt tedd be, ha nincs meg, ideadja, vagy beáll helyettem és majd ő lejátssza. Anno odajöttek és nézték a lemezeket forogni, megfoghatatlan világ volt, varázslat. Emlékszem, én is milyen áhítattal néztem Zsupit, hogy válogat a szép színes borítók között, aztán kiveszi a feketét, tű alá helyezi, mixel és megszólal a muzsika. Ki merem jelenteni, hogy közel se tudok már olyan energiával, érzésből dj-zni, mint amikor bakelitről játszottam. Ránéztem a lemezre és beugrott, hogy mi kell rá. Ma meg olvasgatni kell és gondolkozni, hogy mi is ez. Sokat nem is ismer tüzetesen az ember. Túl matek. Persze aki sose játszott bakelitről, nem túrta a lemezeket, az nyilván ezt nem tudja. Oké, most megint sokan bakeliteznek, de a közönséget – főleg a romkocsmás közönséget – nem érdekli már a dj, vagy hogy milyen zene szól. Extrém beszólások sincsenek, nem élet-halál kérdéseként élik meg, hogy az a zene szól, amit szeretnek vagy sem. Viszont parázs hangulat sincsen már.


Hogyan, miben változtál te dj-ként az elmúlt húsz évben?

grabo3.jpgNekem van egy mottóm: ne foglakoz azzal, ami jön-megy. Ez igaz a zenékre is. Csak olyat igyekszem játszani, amit lejátszottam volna 15 éve ugyanúgy, mint ma, vagy lejátszanám 15 év múlva. Számomra a jó tánczenének nincs kora. Ami felett el tud járni az idő, abba nem szoktam beleásni magam. Tehát alapvetően nem változtam meg, viszont mondjuk tágult az ízlésem; ma már megint hallgatok rockot is. Érdekes, hogy a big beat kikerült a képből egy év alatt; mire eljutottam az első pesti lemezboltba, már a diszkó és a house érdekelt, és a mai napig ez a két fő vonalam.


Ezeken belül azért elég tág terepen mozogsz. Van olyan, hogy Grabo’sky stílus? Hogyan magyaráznád el, milyen zenét játszol annak, aki még nem hallott dj-ként?

Ezt nem tudom igazán jól megfogalmazni. Nagyon sok mindent szeretek és játszok is, de mindenben ugyanazt keresem, azt a lüktetést. Legyen dögös az alja, a dallamok meg hipnotikusak és repetitívek, és guruljon, hullámozzon előre. Csak azokat a zenéket játszom le, ahol a loop körbemegy, teljes kört ír le és előrefelé lüktet; ha nem nyílik ki, akkor is az az érzet, hogy halad előre. Nagyon jó példa a Daft Punk One More Time-ja. Egyetlen egy loop, de az olyan, mintha haladnánk valami felé, pedig mindig visszatérünk az elejére, sehová se nyílik az a szám, mégsem uncsi. Na, ez a fajta loop nálam az alap, és általában kinyílik, onnan meg kétfelé haladhatunk, vagy bele a hipnotikába, vagy bele a játékosságba, és van, hogy ez a kettő keveredik. Valami ilyesmi. Bulikon egyébként visszafogom a hipnózist, csak akkor játszok olyat, ha úgy ítélem meg, hogy akkor ott belefér. Ha house-t és diszkót játszom, akkor a hangzás és a dallam általában electrofunkos, kraftwerkes. Nem játszom már nagyon hangszeres diszkót, szinte csak elektronikusat, friss dolgokat vagy a 80-as évekből.

Múltkor játszottam Sazabióval, aki tizenhét éve a barátom, úgy ismertem meg, hogy dj-ztem és odajött az épp játszott számról beszélgetni. Amikor átvettem tőle a pultot és felraktam az első számot, mondta is, áááá ez is pistis. Jól esett.


Van dj-példaképed?

Nincs és nem is volt. Jon Cartert tudom megemlíteni, hogy ő tényleg jó dj. Láttam őt a Pecsában, és mesélték, hogy a Merlinben hogyan kergette saját magát extázisba. Őt mindenképp megemlítem. Itthon meg Nagát. Nagyon nem találkozik az ízlésünk, de mégis amikor őt láttam játszani, volt, hogy el-el kapta az egészet úgy, hogy egy pillanatra több volt, mint aki felrak egy számot, meg ördöngösen kever. Őt tényleg nagyon jó dj-nek tartom, holott zeneileg nem szeretem, amit az utóbbi tizenkét évben játszik.


Melyik a kedvenc klubod?

A debreceni Klinika Mozi az etalon, mielőtt felújították és be nem zárt. Most a Lärmet tudnám mondani, hasonlít is kicsit rá.


Életed eddigi leghosszabb szettje?

grabo4.jpgAz Unplugged nyitó buliján, kilenc és fél óra. Életem legjobb bulija címére is esélyes. Tömegnyomor volt. Fél nyolckor kezdtem játszani és már akkor voltak a helyen, fél tízkor meg már táncoltak. Úgy szedtek le a lemezjátszókról hajnalban, hogy hagyjam már abba, mert zárnának, de még voltak és táncoltak.


Mi a lemezgyűjteményed legféltettebb kincse?

Már nincs egy darab vinylem sem, eladtam mindet, így nincs is már ilyen. Mikor még ezerrel gyűjtöttem, akkor egyértelműen Dimitri From Paris Dirty Larry EP-je volt az.


Mondj egy tuti kezdő számot.

Dimitri From Paris: Free Ton Style (Monsieur D's Classique Extension).


És egy tuti utolsó számot.

Szeretném az olyan bulit, ahol John Daly-tól a Back It Up lehetne az.


Két évtizedes dj-pályafutását Grabo’sky egy mixben is összefoglalta a Recordernek. „Igyekeztem mindenféle olyan stílusból két-három számot belerakni, amit house tempóban játszok. Ugyan középtempós számokkal indul, de a downtempóban nem másztam bele, mert akkor végtelen hosszú lenne. Szóval van itt baleric, italo, booogie, space, electro, electrofunk, 90s house, deep house, meg egy kis rock és pszichedélia a végére, ja, és még technót is tettem bele. Nem volt egyszerű emberi keretek közé leszűkíteni” – mondja a mixről, mely a számlista alatt rögtön hallgatható.

Grabo’sky 20 Anniversary Mix

Tracklist:

01. Gary Low - Equador
02. Matsubara - S.O.S (Prins Thomas Edit)
03. Atelje - Everslick
04. Cut Copy - ZZ
05. Litfiba - Istanbul (Dj Steef & Relatif Yann Edit)
06. Kano - Another Life (Instrumental)
07. Bit Catchy - Discotech
08. Les Rythmes Digitales - From-Disco To-Disco
09. Nadia Ksaiba - Virtual Lover (Dub)
10. Putsch '79 - Asian Girls
11. Dj TinTin - I'm The Real (80s Deal) (SoundSAM Remix)
12. Legowelt - Secret Ship
13. Kraftwerk - Expo2000 (Kling Klang Mix)
14. Martin Andal - Skogen
15. Mattheis - 1001
16. Voigt & Voigt - Vision 03
17. Sensurreal - Chocolate Stuff
18. Kaan Hastaoglu - Ice Cream
19. Annie - Back Together
20. Madonna - Deeper And Deeper
21. Chris Isaak - Dancin' (2ManyGT's Edit)
22. Jagwar Ma - Come Save Me
23. Subway - Simplex (Gatto Fritto Mix)

Címkék: mix grabowsky grabosky
https://recorder.blog.hu/2017/09/24/_guruljon_hullamozzon_elore_grabo_sky-interju_es_huszeves_dj-jubileumi_mix
„Guruljon, hullámozzon előre” – Grabo’sky-interjú és húszéves dj-jubileumi mix

A bejegyzés trackback címe:

https://recorder.blog.hu/api/trackback/id/tr5112888990

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.